VESZÉLYESEN ELADÓSODOTT A NEMZETI TŐKÉSOSZTÁLY, BANKCSŐDÖT HOZHAT EGY KORMÁNYVÁLTÁS

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: RÁDI ANTÓNIA
2018.01.25.

Akár bankcsőd-hullámot is okozhatna egy kormányváltás, vagy ha bármilyen egyéb okból elzárnák az úgynevezett nemzeti nagytőkések közpénzes bevételeit. Oligarcháink veszélyesen ki lettek tömve kereskedelmi és állami banki hitelekkel. Márpedig ha elapad a bevétel, akadozni fog a törlesztés is. Az Átlátszó 129 milliárd forintnyi politikailag kockázatos bankhitelt számolt össze, de szakértők szerint ez a szám jóval magasabb is lehet.

A pénzvilág komoly kockázatként tekint arra az új helyzetre, hogy a nemzeti nagytőkések terjeszkedését az utóbbi években kereskedelmi és állami (Eximbank) hitelek finanszírozzák. Méghozzá nyakló nélkül. Az általunk megkérdezett szakértők egy kivételével egyetértettek abban, hogy ebből komoly gondok adódhatnak.

Aki a kivételt képviselte, ő sem számít arra, hogy a teljes futamidőben, végig rendben törlesztenek majd oligarcháink minden kölcsönkapott fillért. De ez a szakember úgy látja, hogy nem olyan könnyű bedönteni egy bankot, hát még az egész bankrendszert.

„A betéteseket 100 ezer euróig kisegíti az Országos Betétbiztosítási Alap, a banknak pedig majd mentőövet dob az állam, például a leértékelt részvények átvételével. Nem rosszabb hír ez sem, mintha minden rendben menne: mégis miből fizetnek rendesen? Hát persze, hogy az állami megrendelésekből.”

Too big to fail, azaz túl nagy ahhoz, hogy bedőljön, idézte forrásunk a bankárközmondást. Magyar verziója: ha tartozom százezer forinttal, az az én bajom, ha százmillióval, az a banké.

Más forrásaink szerint az állami munkák elapadása maga lenne a krach, márpedig ehhez még kormányváltás sem kell, elegendő egy erősebb G-nap, vagy egy mérsékelt világgazdasági sokkhatás. A bankközi kamatok pár százalékos emelkedése milliárdos plusztétel évente a törlesztésben.

Az Átlátszó által megkérdezett legborúlátóbb bankember szerint ezzel a túltolt kvázi-piaci hitelezéssel a magyar bankrendszer el is vesztette bankrendszer-jellegét, a csőd kódolva van, csak az ideje kérdéses. A következők az érvei:

1. Lévén banktitok, nem ismertek a szerződés olyan fontos elemei, mint a kamat vagy az önrész, márpedig ehhez képest minden adat másodlagos. A kétkezi, nem csókos kkv-k az úgynevezett BUBOR (a magyar bankok kihelyezési forintkamatainak átlaga) felett kb 2,5 százalékkal kaphatnak hitelt, egyhónapos kamatperiódusra. Ez sem drága pénz egyébként. Most nem az. De amennyiben a kölcsön százmilliós-milliárdos tőke-összegű, egyetlen százalékos kamatemelkedés is milliárdokat jelent a törlesztéskor évente.

2. Nem ismertek a fedezetértékelések sem, csak hasraütésszerűen mondhatjuk, hogy egy Budapest belvárosi palota „jó” biztosíték, míg egy vidéki kastély kevésbé az. Csakhogy egyikről sem biztos, hogy egy nem várt kényszerlikvidációs helyzetben annyit lehet majd kapni érte, mint amennyire értékelték a hitelbírálatkor.

3. Ráadásul nem ismertek a szerződés egyéb fontos feltételei sem, így könnyen előfordulhat, a bank nem is olyan könnyen tudja rátenni a kezét a fedezetre. Pénzügyes körökben az hírlik például, hogy az egyik oligarchaügyben is emlegetett középbank olyan elővigyázatlanul szerződött a Belvárosban nemrég még kiskirályként emlegetett ingatlanvállalkozóval, hogy csak az ő, azaz az adós közreműködésével értékesíthetné tovább a megszerzett fedezetet.

Fontos szempont az is, hogy a bank mérlegfőösszegéhez képest mennyi az úgymond bizalomerősítő baráti hitel. Ezzel kapcsolatban forrásaink különbséget tesznek például a szintén Mészáros-finanszírozó OTP és a Fidesz-közeli bankok között, mondván, az OTP hatalmas, Csányi pedig mindig biztonsági játékos volt. Ha adott, körbe is bástyázta magát...

ITT OLVASHATÓ