Szerző: Karvalyok Földje
2018.01.02.
Kormányunk uniós pályázaton 5 milliárd forintot nyert arra a célra, hogy egy csomó embert kirúgjanak a közigazgatásból, azaz csoportos leépítést hajtsanak végre brüsszeli forrásból. Ez akár még üdvözítő is lenne a költségvetésünk szempontjából, ha a ritkítást odafent kezdenék, azaz rögtön a felesleges államtitkárokat meg a legkülönfélébb, megjegyezhetetlen nevű, havi szinten fejenként akár milliós juttatásban is részesülő miniszterelnöki biztosoknak, kormánybiztosoknak meg miniszteri biztosoknak kötnének első körben útilaput a talpára, ám egyelőre nem úgy néz ki, hogy ők lennének azok, akik lapátra kerülnek.
A cél elviekben üdvözítő: Demján Sándor (azaz a kormány) szerint 350 ezer állami alkalmazott felesleges jelenleg (most tekintsünk el attól, hogy nagyságrendileg kb. ennyivel szaporította a Fidesz-KDNP a közszolga-állományt) és az is igaz, hogy ezek finanszírozása iszonyatosan nagy terhet jelent az adófizetők számára. Az sem kutya, hogy míg a német gazdaság elketyeg valahogy 9 százaléknyi közszolgával (az összes munkavállaló közül ennyien kapnak az államtól fizetést), addig a magyar közigazgatásban ugyanehhez 19% szükséges. Ez a szám ráadásul igen csalóka, mivel nálunk nemcsak az él az államból, aki a KSH szerint közalkalmazott vagy köztisztviselő, hanem ott vannak még a közmunkások, a legkülönfélébb állami vállalatok munkajogviszonyban lévő dolgozói, hogy a bújtatott támogatásban részesülő különféle szervezetek munkásairól már ne is beszéljünk. Ha csak abba belegondolunk, hogy a tao pénzekből hány ember kapja a fizetését (vagy annak egy részét) meg az álcivil szervezetek aktivistáinak és az állami hirdetésekből tengődő kormányközeli, ám hivatalosan privát média, közvéleménykutatók, stb. talpnyalóinak miből vajazódik meg a mindennapi kenyere, akkor ez a 19% valahol bőven meghaladhatja akár a 25%-ot is. Vagy a harmincat.
Nem sok adófizető hullatna könnyeket tehát akár a hivatalos, akár a bújtatottan közpénzből etetettek kiebrudalása miatt, ám – különösen Demján Sándor szösszenetét átgondolva – most sem a léhűtőknek kell aggódniuk, sőt. A Rokonok óta tudjuk, országunk hogyan működik és talán soha nem volt annyira igaz mint most, hogy minél csókosabb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy megmarad a státusza még akkor is, ha az ég adta világon semmi szükség sincs rá. Valószínűleg ezer indoka van annak miért létszükséglet kicsiny országunkban a vitorlázási meg a kisvasútügyi biztos, ahogy a kerékpározás is olyan fontos, hogy normál közigazgatási keretek között megoldhatatlan a problémája. Nem, Demján szerint a megoldás nem a rangkórságosok meg a legkülönfélébb ál-háttérintézmények dolgozóinak elbocsátása – a mindenhez értő vállalkozó a felsőoktatásban és a közoktatásban robotoló pedagógusok számát csökkentené elsősorban, meg hát a jelenlegi 160 kórház helyett szerinte elegendő lenne 20 is. És mi a vigasztaló? Hogy Budapest, a világváros ezek szerint akár még két kórházat is kaphat, bár az egyik ebből tuti sportkórház lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.