Szerző: Határátkelő
2018.01.02.
Nehéz Németországról (is) minden tartományra érvényes listát írni, hiszen hatalmas országról van szó, arról már nem is beszélve, hogy mindenki másképp éli meg a dolgokat. Úgyhogy Pink Peitsch mai posztját is nyilván ennek fényében érdemes olvasni, aztán kommentelni. Jöjjön tehát a „Tíz dolog…”-sorozat 2018-as első darabja, Németországról...
Érdekes, hogy mindeddig a „Tíz dolog…”-sorozatban nem jelent meg Németországról poszt, pedig sokan vagyunk itt a blog kommentelői közül. Van egy olyan sanda sejtésem, hogy amiatt, mivel egészen eltérő élmények érhetik az embert, attól függően, melyik tartományban él, hiszen helyenként még a törvények is mások (persze, a Bundesnek nem mondanak ellent).
Na, akkor következzen az én 10-es listám az ország mellett.
1. Az ügyintézés
Elképesztő mennyire egyszerű itt annak, aki a magyar százkarú poliphoz szokott. Gyakorlatilag bemondásra megy nagyon sok dolog, pl. a lakcím bejelentése.
Élénken emlékszem a budapesti jó 2 évvel ezelőtti kálváriámra, ahol a bérleti szerződéstől kezdve a tulaj személyes megjelenéséig mindent kértek.
A mostani lakhelyemen gyakorlatilag 3-4 perc alatt ment, oké, ez egy falu, viszont Stuttgartban sem vártam anno negyedóránál többet. És nem, nem kellett előzetes időpont.
Arról nem is beszélve, hogy bemondásra ment: ez és ez vagyok (oké, itt kellett útlevél), itt és itt lakom, ettől az időpontból. És csókolom. Ennyi. Ja, és ez a magánszektorban hatványozottan érvényesül. Például bankszámlát nyitni nem volt egészen 5 perc. Most meséljek a magyar gyakorlatról, Minek? Rémálom.
2. A bizalom
Az előzőből adódik. Az állam és hivatalai nem kezelnek sem potenciális bűnözőként, sem megrögzött hazudozóként, sem notórius csalóként. Megvan az alapvető bizalom. Persze, elég egyszer visszaélni vele, és elvágtad magad. De akkor vastagon meg is érdemled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.