Szerző: ÉS / RÁCZ PÉTER
2018.01.12.
A könyv, amely a kelet-európai történelem meghamisítása ellen íródott, az 1956-os felkeléssel ér véget. A szerző mégsem tartja művét egy terhes örökség feldolgozásának, sem a szülőkhöz és elfelejtett utópiájukhoz való visszatérésnek, nincs szó a generációk között megszakadt szociális és lelki folytonosságról sem. Nem is önanalízis, azon már lassan ötven éve túl van. Nem, a nyugat-európai irodalom barátságos és terapeutikus elbeszélő stratégiája a legkevésbé sem csábítja Nádast, a nagy orosz regényírók figyelmes olvasóját. Ha megsebzett énje történelmi mélyrétegei, az örökölt érzések és lelki sebek iránt érdeklődik (amit a szakma „transzgenerációs traumatizációnak” nevez), akkor azt sosem a múlttal való megbékélés szellemében teszi, hanem kizárólag a helyes múltértelmezés érdekében. Nádas műve a parttalan illúzióvesztés és minden nagy emberi álomtól való búcsú krónikája. (Iris Radisch: A 20. század teljessége. Die Zeit, 2017. október 12.)
Tizenkét éves korában, a sztálini diktatúra kellős közepén Nádas megfogadta, hogy mindent, de mindent meg fog írni, amit a felnőttek elhallgatnak. Az epizód megtalálható az idén tavasszal magyarul, majd Christina Virágh fordításában németül is megjelent Világló részletek című emlékezésben. A könyv azonban nem csak 1280 oldalas önéletrajz, hanem, mint Földényi László írja, az 1942 és 1956 közötti időszak eddig meg nem írt magyar történelme is: a kommunista diktatúrának ezek az évei a hatalom folyamatossága és hálózatai révén jelen vannak ma is és a jövőben is jelen lesznek. Nádas írásművészetét a kommunista Magyarországon csak mérsékelten ismerték el. Németországban az áttörést az Emlékiratok könyvehozta meg számára, az 1700 oldalas Párhuzamos történetekben látszólag össze nem függő személyeket, történeteket, motívumokat sző össze egy univerzummá. Legújabb könyve ismét az adott korszakról szól, mintegy kiegészíti a Párhuzamos történeteket. „Nem problémákkal foglalkozom – mondta egyszer Nádas egy interjúban. – Sokkal jobban érdekelnek a cselekedetek, a folyamatok és nem is annyira az események, mint inkább a struktúrák.” Mindezek mellett Nádas nem elefántcsonttoronyban élő író: esszéiben olykor állást foglal a kor aktuális kérdéseivel kapcsolatban. Különösen hazájának a demokratikus fordulat utáni kudarca tölti el fájdalommal. „Magyarország új, autoriter hagyománya a vidék szellemében gyökerezik, bázisát a törzsek és klánok jelentik; a köztársaság nem érdekli, gyenge az affinitása az emberi jogokhoz”– írja Nádas a Lettre Internationalban.
(2017. október 14. Nádas Péter születésnapja. Focus online, 2017. október 14.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.