SZAR ALAKNAK SZÜLETNI KELL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2018.01.05.

A seggnyalás, az elvtelen szervilizmus, a gumigerinc kifizetődik. Ez tény és nem mostantól tény, mindig is az volt, mióta az eszemet tudom. Becsületesnek lenni nem kifizetődő. Az elvekhez, erkölcsi alapvetésekhez ragaszkodni nem anyagilag megtérülő befektetés. De ez nem is erről szól. Sőt, van egy nagyon rossz hírem. Szerintem nem elhatározás kérdése az sem, hogy valaki holnaptól gerinctelen féreg lesz és a becsülete árából vesz egy luxusautót, luxuskurvát, kacsalábat, kastélyt a gyerekinek. Ez nem így működik. Szar alaknak születni kell.

Ismerünk név szerint is olyanokat, akiket az előző, vagy az aktuális diktatúra eltaposott, ellehetetlenített, vagy törekedett erre, igyekezett megtörni. Tudósokat, művészeket, alkotmánybírákat, politikusokat, civileket. Ángyán Józseftől Ferenczi Krisztinán át Horváth Andrásig (zöld dosszié), Hodosán Rózától Váradi Andráson át Hadházy Ákosig és Sándor Máriáig nagyon hosszú a lista. Van, aki már nem él, de aki igen, egy sem állt be a sorba. Mert nem tehetik, nem képesek rá.

Van, aki egyszerűen beintett a nevét, szakértelmét használni akaró férgeknek, mint Holoda Attila és van, akit naponta taposnának el, de nem tudják megtenni, mert a megvetett, lenézett nép, az emberek megtartják őket ott, ahol lenniük kell. Bródy Jánostól Alföldi Róbertig és Iványi Gáborig hosszú a sor. Újságírók, írók, költők, zenészek, festők, színészek, rendezők neveit lehetne sorolni, akik nem adták a becsületüket.

És legalább ilyen hosszan lehetne sorolni azokat, akik adták és most jól élnek. A mindig, minden rendszerhez jól alkalmazkodó seggnyalók egy része luxusautóval jár vásárolni, más része örül a biztos állásának, sokaknak elég a tudat is, hogy mások életét képes megnyomorítani. Ha már az övé is nyomorult.

A névtelenek sokkal, de sokkal többen vannak. Becsületesnek lenni nem csak annyit jelent, hogy kiállunk egy politikai rendszer ellen, ha az szerintünk kártékony. A becsületnek ezer arca van. Ismerek olyan embereket, akik a nagyon, de nagyon kevésből juttatnak másoknak. Olyanoknak, akik még nagyobb bajban vannak, mint ők. Tudok olyanról, aki a lakás ajtajának szigetelésére évek alatt összespórolt pénzt (igen, a kevésből sokáig tart összekuporgatni) gondolkodás nélkül adta oda valakinek, aki nem tudott gyógyszert venni a gyerekének.

Napról napra, hónapról hónapra emberek tízezrei dolgoznak azért, hogy emberek százezreinek, vagy éppen millióinak segítsenek túlélni a holnapot. Ebben az országban jóformán semmi nem működne már a normális emberek elszántsága nélkül, legfeljebb a NAV és a TEK. A túlhajszolt, halálosan fáradt, de elkötelezett orvosok nélkül még sokkal többen halnának meg gyógyítható betegségekben. A szintén túlhajszolt, de legalább alulfizetett ápolók, mentősök, tűzoltók nélkül a jelenleginél is drámaibb lenne a helyzet...

ITT OLVASHATÓ