SOROS-DISKURZUS ÉS CSICSKÁZÁS MINT "SZERZETT MÉDIA" STRATÉGIA

MÉRCE
Szerző: BÖCSKEI BALÁZS
2018.01.24.

...Elöljáróba szögezzük azt le, hogy a Soros-diskurzus nem minden egyes eleme kommunikációs blöff – lásd törvényerőre emelkedett civil törvény is –, és azt sem tudjuk már meg (legalábbis egy időre biztosan nem), hogy a CEU bezárása mennyire volt tényleges kormányzati szándék. Ugyanakkor olyan szereplők, mint az egyre kevésbé értelmezhető politikai megnyilvánulásokat tevő Schilling Árpád vagy éppen az ellenzéki politika foglyul ejtője, Gulyás Márton biztosan nem nemzetbiztonsági kockázatok, az vitán felül áll. A Magyar Idők, Pesti Srácok, Origo, a nullás Blogstar alatt futó nemtudommik szépen hozták is napokon keresztül a velük kapcsolatos híreket is, átfutottak a teljes kormányzati nyilvánosságon – beleértve az MTVA-eléréseit is –, és szép számmal foglalkozott a témával és annak abszurditásával az ellenzéki nyilvánosság is.

Hasonló elképzelhetetlen bejelentés Soros György kitiltásának ötlete, akárcsak majd minden Németh Szilárd sajtótájékoztató, ami Sorossal kezdődik és Szél Bernadett nemzetbiztonsági kockázatával végződik. Hasonló ügy az is, hogy az „LMP csicskásodik”, amelynek bizonyítása éppúgy kellően nevetséges, de az ellenzéki kommentátorok, a szociológiailag heterogén összetételű közönséget elérő portálok, felületek mégis hozzák a hírt (ez van), tegyük hozzá véleménnyel ellátva, a dolog bizonyítási értékét helyén kezelve.

Viszont abból indulunk ki, hogy azért, mert „mi” mondjuk, a politikát lazán követők, Sorost vagy Hadházy Ákost politikailag csak alig vagy kevésbé ismerők pontosan nekünk fognak hinni az adott ügy kapcsán. Holott ez távolról sem biztos.

Azt feltételezzük ugyanis, hogy ebben az egydimenziós médiatérben – már ami a televíziós, offline-, politizálgató lapokat jelenti (beleérve a bulvárt is) – adott az, hogy kinek mit jelent a politika, mit tekint politikai ügynek, minek tulajdonít jelentőséget és mennyit, mit tekint bizonyítottnak, és mit nem. A helyzet ehhez képest az, hogy nem csak a digitális fragmentált nyilvánosság miatt, de az évek óta, a kormányzat felől induló újságírói delegitimálási eljárások közepette, egy-egy kormányzati bejelentés („Soros erre készül…”; „XY Soros-terv végrehajtó”; „Simicska Lajos…”) nem biztos, hogy kevesebbet ér, mint a cáfolata.

Számos tapasztalata és online marketing terén bekövetkező újítása volt a Trump-kampánynak: az egyik, hogy minden lehet másképp is. Trump bejelentett vagy véleményezett valamit, kilőtt a Twitter-oldalára (amely bejelentésről nyilvánvalóan tudta stábja is, hogy ha-ha-ha) egy megszólalást, mely durva vagy abszurd volt, adott esetben tartalmában és hanghordozásában kívül állt azon, amit elismerendőnek tekint a(z elit formálta) közbeszéd. Egyrészt aztán az végig futott a trumpista digitális világban, és különböző algoritmusok és adatok „összerendezése” révén célzottan is eljutott olyanokhoz, akikhez egyébként kis eséllyel ment volna, majd a progresszív média azzal a lendülettel szintén beemelte vezető hírei közé, kommentálásra méltónak tekintette, annak „amivel foglalkozni kell”.

S aztán a nap végére kiderült, hogy Trump megint és újra olyat állított, ami nonszensz, de akkor már fél Amerika róla beszélt, beleértve a politikát így-úgy követőket is, akik vagy figyelnek a cáfolatokra vagy nem, vagy elfogadják azokat vagy nem, vagy csak kérdéseket tesznek fel annak kapcsán magukban – és nem a CNN vagy a Buzzfeed szólamának megfelelően. Mindenestre Trump felületet, hírt, témát és beszédtémát gyártott le nekik, de legfőképpen magának.

Mindezt tette úgy, hogy adott állítását vagy hangnemének hangzatosságát, abszurditását, ellen-mainstream jellegét maga az anti-trumpista média emelte be olyan felületekre – és takart ki ezzel érdemi, akár demokrata megszólalásokat –, amelyekre egy-egy „okos” állítással soha nem lett volna lehetősége.

Mert az okos állítás nem hoz kattintást az adott portálnak, az viszont, hogy Trump megint olyat mondott, amit egy állatkertben szokás, követést és kattintást hozott, Trumpnak pedig hirdetést. Azáltal, hogy kizárólag a médialogika alapján járt el, olyan mennyiségű média-megjelenést hozott magának, hogy az addig szűrőként és kapuőrként viselkedő portálok sem hagyták kommentelés és hozzá kapcsolódó tartalomfejlesztés nélkül. Már csak azért sem, mert ma egy progresszív semmivel sem tud jobban keresni, mint azzal, ha Trumppal frissít oldalt – már ami a hirdetéseket és az eladott példányszámot illeti.

Trump tehát nem vásárolta a médiát, hanem szerzett, azokért a tartalmakért nem fizetett, és bár nem tudott úgy közvetlenül kommunikálni, mint egy saját csatornán, de ezáltal saját riválisaitól vett el felületet.

Ha nem is minden analóg Magyarországra – eltérő médiakörnyezet miatt és mindaz, ami azzal jár –, de a Soros-diskurzusnak, az ahhoz kapcsolódó újabb és újabb kormányzati, valósággal laza kapcsolatban lévő állításoknak – kezdve magával a Soros-tervvel – van egy ilyen, a kormányzatra nézve „jótékony” hatása...

ITT OLVASHATÓ