Szerző: PARA-KOVÁCS IMRE
2018.01.27.
Bár vannak tiltakozó hangok, de azt csak a tudatlanok állítják, hogy a magyar kormány nem teljesíti alapvető kötelességét, hogy nem látja el feladatát. A magyar kormányok mindenkori megbízatása arra szól, hogy lecsendesítsék a szláv tengeren kompozó Magyarország körül tomboló vihart, hogy nyugalmat biztosítsanak a lakóknak és lehetőleg járjanak a vonatok. Nagyjából ennyi.
A magyar történelem kiszámítható és már-már unalmasan periodikus: rövid, de intenzív népirtások és hosszú, békés fasiszta évtizedek váltogatják egymást, és mivel most minden jel arra mutat, hogy az utóbbi érkezett el, a magyar kormány a helyén van, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára, oszoljanak emberek.
Mindazok, akiknek ez nem felel meg, már régen leléptek, esetleg bezárkóztak az alkoholizmus és/vagy értelmiségi gőg ingatag gettójába, „nem foglalkoznak politikával”, végső esetben pedig dühös publicisztikát írnak nyomorgatott és alig olvasott lapokba. Ja, és azzal vigasztalják magukat, hogy a nagyon rossz is elmúlik, meg a nagyon jó is elmúlik, ahogy azt Víg Mihály megénekelte az előző nagyon rossz időszakban. De ne felejtsük: Magyarországon a nagyon rossz időszakok váltakoznak rettenetes időszakokkal, tehát a nagyon rossz: jó és a rettenetes: rossz.
Jelmondataink (nem feltétlenül időrendi sorrendben): De legalább nem lőnek! – Addig jó, míg Kádár él! – Csak háború ne legyen! – Az a tiéd, amit megeszel! – Ha krumpli van, minden van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.