ÖSSZEKAPCSOLNI A SZEREPLŐKET, HOGY TANULHASSANAK EGYMÁSTÓL - ÁGOSTON LÁSZLÓ A SOZIALMARIE IDEI MAGYAR FŐVÉDNÖKE

ÁTLÁTSZÓ - SZOCIO BLOG
Szerző: VITRAI BARBARA
2018.01.23.

Minden évben egy-egy inspiráló személyiségeket választ fővédnöknek a SozialMarie Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. Idén a Kreater Ügynökség alapítója és az Innovatív Generáció, az iGen program vezetője, Ágoston László vállalta, hogy a SozialMarie-n díjazott projektek közül egyet egy éven át aktívan támogat. Az alapítvány abban a reményben választotta a szakembert aktív fővédnöknek, hogy hidat épít az üzleti és a civil szféra között, a társadalmi innovációs projekteket pedig képzéssel, mentorálással, együttműködések keresésével fogja támogatni. Ágoston korábban márkastratégiai kutatóként dolgozott a Y&R Reklámügynökségében, manapság a DDB Budapest digitális és üzleti transzformációs igazgatója. Ágoston Lászlót az éveken át futó innovátorképző programról, sikeres és befuccsolt projektekről, a SozialMarie-ban rejlő lehetőségekről, valamint arról kérdeztük, hogyan fér meg egymással a társadalmi innováció és a nagyvállalati tanácsadás.

Átlátszó: Miért vállaltad el a SozialMarie fővédnökségét?

Ágoston László: Egyrészt mert annak idején szerettünk volna minél több projektet a SozialMarie-ra elküldeni, másrészt örülök neki, hogy Közép-Kelet-Európában egy számomra hiteles szervezet támogatja a társadalmi innovációt.

Á: Az Innovatív Generáció (!Gen) több tucat újszerű társadalmi kezdeményezésnek segített elindulni vagy gyorsan és olcsón elbukni, többen közülük SozialMarie-díjra is pályáztak. Mesélj erről az innovátorképző programról, hogyan segítette a startupokat?

ÁL: 2010-ben indítottuk a Kreater Társadalmi Innovációs Ügynökséget, azzal a céllal, hogy a társadalmi innováció által összekössük a civileket és az üzleti szférát. Úgy gondoltuk, hogy ez majd magától működni fog, de nem így történt. Nehéz volt használható projekteket találni, a cégek pedig nem látták, hogy miért volna hasznos számukra ilyen projekteket támogatni. Ezután Kepecs Ivánnal és Rét Zsófival kitaláltuk, hogy hagyjuk a rossz beidegződésekkel, „mindsettel” rendelkező harmincasokat, és nyissunk a fiatalabb generáció felé. 2013-ban elindítottuk az iGen programot, ami egy három hónapos elméleti és gyakorlati képzés és mentorprogram volt: hetente egyszer találkoztunk a résztvevőkkel, meghívtunk egy-egy szakembert akik a saját területükről beszéltek, igyekeztünk olyan lyukakat betömni, amelyek gátolják a startupokat a megvalósulásban.

Á: Miben volt más ez a program, mint a többi startup-inkubátor?

ÁL: Azt gondoltuk, ahhoz, hogy egy startup sikeres legyen,„mindset change” kell, vagyis megváltoztassunk egy sor olyan gondolkodásmódot, amibe belenőttünk, ami a szülők elvárásait tükrözi. Például hagyományosan az az elvárás, hogy azzal lépj ki a napra, ami már teljesen ki van dolgozva és tutira jó – de ez ma már nem vezet eredményre. Nem arra van szükség, hogy az íróasztal mögött megcsinálj valamit tökéletesen, hanem arra, hogy átgondold, hogy mi ennek a fő funkciója, és egy vázlatos tervvel, egy prototípussal vagy pilottal előállj. Ma már ezt csinálja egy sor nagy cég, amely korábban startupként indult. Ez a „fail fast and cheap”-megközelítés, vagyis minél hamarabb és minél olcsóbban bukjon el az, ami rossz. Az pedig, ami jó, ettől nem fog hátrányt szenvedni, hanem hatékonyan rá fog tudni csatlakozni a valódi igényekre.

A másik fontos dolog, amit felismertünk, hogy az üzleti és a civil szféra közelít egymáshoz, így ha valaki társadalmilag releváns, hasznos dolgot akar csinálni, akkor sok szempontból minimális a különbség az üzleti és a civil szféra között.

Például a Járókelő.hu – ami az első iGen-en részt vett, és később SozialMarie díjazott is lett – értelmezhető civil projektként, de üzleti vállalkozásként vagy akár IT-startupként is...

ITT OLVASHATÓ