Szerző: Szelestey
2018.01.18.
Alig két hét telt el az évből, de máris összejött a magyar miniszterelnöknek. Mind a program, mind a gond. Ám kitűnően érzi a széljárást ennek megfelelően azonnal módosítja mondandóját. Ehhez persze megfelelő gerinc is kell, de ővele ebből a szempontból szerencsésen bánt a sors.
Idei első németországi útja a CSU frakciójának ülésére vezetett, ahol igen kemény üzenetet fogalmazott meg Merkelnek, úgy hogy a konzervatív Frankfurter Allgemeinefel is tette a kérdést: a bajor keresztényszociálisoknak tényleg ennyire kell forszírozniuk ezt a kapcsolatot? A Guardian úgy foglalta össze, hogy romboló nacionalista-populista, migránsellenes politikáját terjesztette. A vendég azonban még rá is tett egy lapáttal, amikor a Bild Zeitungnak azt bizonygatta, hogy mi bizony egyetlen menedékkérőt sem fogadunk be, mert ezeket az embereket muzulmán betolakodóknak tekintjük. Mármint a kormány. (Aztán pár nap múlva kiderült, hogy jaj, dehogyis! Tavaly szám szerint éppen annyit engedtünk be, mint amennyit a kvóta keretében elutasítunk. A Bloomberg szerint az ellentmondás a hatalom hitelét fenyegeti éppen a legfőbb kampánykérdésben. (De hát tudjuk, hogy az igazmondás szobrát semmiképpen volna szabad Orbán Viktorról megmintázni. Pl. amikor a Bildnek arról beszélt, hogy Magyarország a jogállam talaján állt, akkor 50 %-os találati arányt ért el. A talaj stimmelt, a jogállam nem.) Ennek megfelelően Juncker fölöttébb keményen fogalmazott, amikor a Times-ban kifejtette, hogy a magyar és a lengyel vezetés rasszista, amiért nem vesz át muzulmán migránsokat.
Aztán jöttek a jelzések Berlinből, hogy össze(vissza)áll a nagykoalíció, és mint a Financial Times írta, egyik legfőbb feladatának tekinti Európa mélyreható reformját. Ennek megfelelően a miniszterelnök következő, berlini útján, a Springer-konszern gazdasági konferenciáján a Die Welt beszámolója szerint már csupán egy blöffre futotta: ha az EU nem ad pénzt az infrastruktúra fejlesztésére, akkor majd kérünk a kínaiaktól. Miközben állítólag jól elvagyunk az EU sokmilliárdos támogatása nélkül is. Viszont a soros interjúban (Die Welt) a korábbinál már jóval engedékenyebben arról beszélt, hogy Magyarország hajlandó részt venni a kvótarendszerben, ha nem írják elő, hogy kiknek kell menekültstátuszt adnuk. (Nos, ez az óhaja máris teljesült, mert eleve nem írták elő.) Ugyanakkor megint üzent Merkelnek, csak most azt, hogy mi szeretjük és nagyra becsüljük, ám ezt Berlin nem viszonozza. (Ami azt illeti, fogas dolog ez a szeretet. Pl. úgy kell csinálni, hogy a másik érezze és komolyan vehesse…)
Persze még egy ilyen, minden hájjal megkent, ravasz politikai róka is melléfoghat: az ősszel a felcsúti stadionban nem vette észre, hogy palira vette a Guardian tudósítója. Csak az egyikük volt sportújságíró, a másik viszont alaposan ismerte a magyar politikai valóságot és kézből kontrázta, amit a kormányfő, aki talán nem is volt teljesen ítélőképessége birtokában, összehordott neki. Azt írta pl. hogy Orbán már uralma birodalmi szakaszába lépett: kritikus újságokat zárat be, rendőrséggel fenyeget független civil szervezeteket.
A gondfelhők azért is igencsak gyülekeznek a miniszterelnök feje fölött, mert Európa erősen halad a többsebességes közeljövő felé, és ez azzal jár, hogy várhatóan alaposan megkurtítják a támogatásokat az olyan államok esetében, amelyek önkiszolgáló boltnak tekintik az uniót, vagyis csak az előnyökre tartanak igényt. A Süddeutsche Zeitungezt úgy fogalmazta meg, hogy Macron szuverén EU-t akar, és aki ezzel nem ért egyet, az mehet, isten hírével. Pontosan ebbe az irányba mutatnak a legfrissebb kommentárok is. A Guardian rámutat, hogy a legnagyobb veszély belülről, a keleti tagállamok oldaláról veszélyezteti az európai összefogást. Ám ha Orbánnak netán sikerülne megbuktatnia a német kancellárt, akkor egy szinte senki dönt le egy politikai kolosszust. A lap másik elemzése pedig összefoglalta az illiberális demokrácia lényegét: belső elnyomás, haveri kapitalizmus, tömeges korrupció, a jogállam összeomlása, a rasszizmus megerősödése, amihez nemzetközi viszályok társulnak. Vagyis Európa újra találkozik legsötétebb démonaival. A Fidesz egypártrendszert akar, de ha ez a szándéka, akkor tegye azt az unión kívül, a lengyelekkel együtt, csak ne Brüsszel pénzén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.