Szerző: H. A.
2018.01.05.
Mivel kikezdhetetlen alapvetése a világ működésének, hogy a stílus maga az ember, ma kivételesen tartom magam ehhez. Akkor is, ha megint egy olyan pillanattal állunk szemben, amikor épeszű ember nem modoroskodik, nem disztingvál és nem relativizálja a védhetetlent.
Miután remélhetőleg kiheverte az ádventi bejglivel egybekötött sátoros keresztény ünnepet, Matolcsy Rómeó György, a Magyar Nemzeti Bank üldözési mániás, fegyverkező elnöke méltóztatott egy képviselői kérdésre válaszolva a nemzet tudtára adni: lehet oszlásnak indulni.
Ugyan a Varga nevezetű közepes képességű könyvelő már korábban elmondta ugyanezt a magánnyugdíjpénztáraktól 2010 végén einstandolt majdnem 3000 milliárd forint sorsával kapcsolatban, az unortodox közgazdasági szaktekintély megerősítette a rezzenéstelen arcú pofátlanságot: a kormány az égvilágon semmivel nem tartozik a magánnyugdíjpénztári tagoknak, úgyhogy le lehet szakadni erről a témáról.
Hát jó. Végül is tényleg nem történt semmi. A hirtelen felindulásból, előkészítés nélkül és hibás koncepció nyomán bevezetett egykulcsos adó és a társasági adócsökkentés miatti költségvetési lyukra, valamint az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárására hivatkozva a szuverén magyar kormány eltapsolta az ország 2010-es GDP-jének mintegy 10 százalékát. Vagyis azt a 2945,3 milliárd forintot, amit a magyar állampolgárok a magánnyugdíjpénztárakban tartottak. Volt, nincs.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt európai precedens erre a nagyszerű mutatványra: 2009-ben az észt kormány azzal előzte meg a költségvetési hiány elszabadulását, hogy a magánnyugdíjpénztárakba kötelezően befizetett járulékokat az államkasszába irányították. Igaz, ők ezt csak ideiglenesen csinálták, és tudomásom szerint nem zsarolták hivatalosan a populációt az állami nyugdíj elbukásával, miután többek között azzal nyertek választást, hogy majd ők jól megőrzik a nyugdíjak értékét és megvédik a nyugdíjpénztárakat.
És tényleg megvédték. A mindenki pénzét beszippantó Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap időközben megszűnt, a pénznek hiánytalanul a seggére vertek, és bár az államadósság foltokban csökkent, a nyugdíjrendszer nyomorúsága maradt. Az embereket konkrétan meglopták, átverték és most diadalmasan kiállnak – ennyi év távlatából pláne nincs ok az aggodalomra, hiszen a népszerűségüknek egyáltalán nem ártott meg – és beleröhögnek a nemzet sápadt orcájába.
A magánpénztári vagyont az utolsó fillérig elköltöttük, és akkor mi van? Közötök? A nyugdíjakra fordítható összeg nem gyarapodott, de legalább visszafordíthatatlanul elveszett eljövendő boldog korok boldog nyugdíjasai számára. Melyik részét nem értitek annak, hogy itt mégis minden rendben van? A nyugdíjvagyon gondos kezelése helyett elkótyavetyélték, amit a szarrá paráztatott polgárok tömegei rájuk bíztak, de nincs itt semmi látnivaló. Értjük, persze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.