NEM VÁGYTAM EL SOHA MAGYARORSZÁGRÓL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.01.05.

Amikor felvetettem, írjátok meg, mi az a tíz dolog, amiért szerettek ott élni, ahol éppen éltek, akkor a blog jellegéből adódóan elsősorban külföldi helyek merültek fel. Aztán kommentekben is többször felmerült, hogy miért ne lehetne ilyen posztot írni Magyarországról is, ami teljesen igaz. És akkor megérkezett Dikusz írása, ami az átfogóbb pontok mellett csak egy kis szeletét adja egy egész országnak, de nekem nagyon tetszett. A mai tehát egyfajta „különkiadás”.

„Kezdeném azzal (ha már ez a sorozat kiindulópontja), hogy mit szeretek Magyarországban. Nem pont tíz pontban, de bevezetőnek talán megteszi.

A nyelv

Egész életemet itt éltem le, bárhová megyek országon belül, megértik mit mondok (legalábbis remélem). Nem kell görcsölnöm azon, hogy nem beszélem a nyelvet.

Itthon még az sem gond, ha valaki tájszólással beszél, inkább élvezet hallgatni az ízes szavakat. Szeretem azt, ha járjuk az országot, akkor mindenhol szívesen fogadnak, ehhez persze nekünk is úgy kell hozzáállnunk, kérdeznünk.

Utazás

Sokat utazom vonattal, busszal, el lehet hinni, hogy ismerem a viszonyokat. Nekem soha, semmi bajom nem volt azzal, hogy van-e wifi a vonaton vagy nincs, szerintem ez nem létkérdés. Szeretem a tájat nézni, vagy olvasni, rejtvényt fejteni. Mindig meg tudom úgy tervezni az útjaimat, hogy mindenhova el tudjak jutni.

Egészségügy

Sokat voltam kénytelen az utóbbi években kórházakban járni. Abból a pénzből, amiből gazdálkodhatnak, egyszerűen nem lehet többet kihozni.

Ügyintézés

Dolgoztam - majd 30 évig - hivatalokban, bár nem közvetlenül azon a területen, ahol ügyfelekkel foglalkoznak. Nekem talán éppen ezért nem volt különösebb bajom. Itt sem volt mindegy, milyen hangnemben beszélünk.

Olvastam itt és más oldalakon is, hogy külföldön mindig, minden tökéletesen működik a hivatalokban, azért biztos ott is vannak hasonló, nem túl kellemes esetek, ugyanolyan arányban, mint itthon.

Kultúra

Aki megteheti, itthon is megtalálhatja a lehetőségeket. Kérem nem félreérteni: itthon is, ahogy bárhol máshol a világban nyilván élnek olyanok, akik nem engedhetik meg maguknak bármennyire is szeretnék, hogy színházba, vagy üdülni menjenek.

Ami nem tetszik: mindent átsző a politika

Lehet erről litániát írni, nem biztos, hogy érdemes. Évtizedes baráti kapcsolatok azért szakadnak meg, mert nem egy oldalon állunk, ez borzasztó.

És akkor most induljunk el erre a bizonyos sétára, illetve előtte még pár szóban arról, hogy ez az a hely, kerület, ahol szeretek élni, immár negyven éve. Belegondolva mikor ideköltöztünk, én is „határátkeltem”. Budapest legkisebb, legzsúfoltabb kerületéből vándoroltunk ki egy zöldebb, élhetőbb helyre.

Így belegondolva értettem meg azt (lehet helytelenül), mit jelent az, ha az ember eddigi életének kétharmadát már az új hazájában, kerületében éli le. Ide született a fiam, itt nőtt fel, neki minden épület ismerős...

ITT OLVASHATÓ