Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2018.01.05.
Egyedülálló könyv született. Nagyon régen fordult elő – a külföldieknek szóló rövid összefoglalásoktól eltekintve –, hogy magyar történész egymaga írja meg országa történetét. Az is, hogy uralkodók és uralkodóházak, kormányok és pártok, harctéri és parlementi csatározások történetével egyenrangúnak, sőt fontosabbnak tartsa a mindennapi emberek élet- és munkakörülményeinek, utazási, étkezési, öltözködési szokásainak a bemutatását. Az istenkísértő – és embert-tudóst próbáló – vállalkozás, Romsics Ignác Magyarország története(Kossuth Kiadó, 2017) az olvasót is vizsgáztatja: lényeglátásból, tárgyilagosságból, önismeretből, arányérzékből. Vagy, ahogy a történészprofesszor ajánlja: „Történelmünk eseményeiről és személyeiről gondoljon mindenki, amit akar: ám ezt a tények alapján és komplex módon tegye.”
– Miért a millenniumi emlékművet választották a könyv címlapjára? A Hősök tere a köztudatban a magyar történelem kétségkívül emblematikus toposza, ám a múlt századelő patetikus, „régi dicsőség”-es történelemszemléletét tükrözi, merőben másról és máshogy szól, mint az ön könyve.
– Én kértem, hogy ez kerüljön a címlapra, és azért ragaszkodtam hozzá, mert a legtöbb szoboralaknak nemcsak a történelmi jelentőségéről, hanem emlékezetéről is szó van a kötetben. És szó van az 1945 után végrehajtott cserékről is. Kétségtelen, hogy belőlem és kortársaim többségéből hiányzik az a pátosszal teli romantikus hazafiság, amely Zala György és társai kifejezésmódját áthatotta. Ennek ellenére úgy vélem, a kompozíció ma is figyelemre méltó és szerethető műalkotás. Történelmünket sűrítettebben kifejező nemzeti panteon sem azelőtt, sem azóta nem épült.
– Milyen esélyt lát arra, hogy az Ön egységes „múltajánlata” elfogadásra lel egy szétszaggatott társadalomban, amelyben a különféle táborok szinte semmiben nem értenek egyet?
– Lesznek, akiknek tetszeni fog a könyv, és lesznek, akiknek nem. Ez minden alkotással így van. Bízom benne, hogy a napjainkra jellemző éles politikai megosztottság ellenére olvasóim többsége méltányolni fogja azt a tényeken alapuló, távolságtartó, a hangzatos és ideologikus kijelentésektől, valamint a sarkos értékítéletektől tartózkodó tárgyalási módot, amelyet ebben a munkámban is érvényesíteni igyekeztem. Történelmünk eseményeiről és személyeiről gondoljon mindenki, amit akar: ám ezt a tények alapján és komplex módon tegye...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.