Szerző: KUN GABI
2018.01.05.
Gabriella óvónőként, óvodavezető-helyettesként dolgozik egy Budapest környéki település egyik óvodájában és alaposan megírta a magáét az intézményes gyermeknevelés aktuális helyzetéről. Célja az, hogy minőségi, szakmai párbeszéd induljon arról a tarthatatlan helyzetről, ami mára kialakult az óvodákban.
Megkísérlem, hogy az óvónői munkára őszintén, egyfajta nyers nyitottsággal rátekintsek. Lehet, hogy helyenként ironikusan vagy túlságosan sarkítottan fogok majd fogalmazni – ennek általában a témával kapcsolatos fájdalom, csalódottság az oka.
Mit is csinál egy óvónő?
Különféle játékokkal fejleszti a kisgyermekek különböző képességeit. Segíti a közösségbe való beilleszkedésüket. Segíti kezelni a konfliktusaikat, illetve elsajátítani és gyakorolni bizonyos konfliktuskezelési technikákat. Emellett beszedi a pénzt a szülőktől a gyermekek színházi előadásaira, kirándulásokra, a pénzről könyvelést vezet, és váltópénzt tart az óvodában, hogy vissza tudjon adni. Olykor adományként kifizeti a belépődíjakat a rászoruló gyermekeknek, mert fontos számára, hogy ők se maradjanak ki az élményből.
Megszervezi az óvodában a gyermekek fényképezését. Igyekszik elérni óvodásainál, hogy merjenek mosolyogni az ismeretlen bácsi jelenlétében, és kövessék kéréseit, amikor mindenféle különös testhelyzetben idegen tárgyakat a kezükbe adva igyekszik megörökíteni őket. Mindezeken túl begyűjti és könyveli, valamint az igazságosság és egyenlőség elve alapján kéri, szükség esetén óvatosan követeli a behozandó tisztasági csomagot, illetve a törvényesen nem szedhető, mégis elengedhetetlen csoportpénzt.
Kockáztatva ezzel a saját hitelességét is, hiszen hogyan tud majd ezek után törvények, szabályok betartására hivatkozni?
Különféle játékokkal fejleszti a kisgyermekek különböző képességeit. Segíti a közösségbe való beilleszkedésüket. Segíti kezelni a konfliktusaikat, illetve elsajátítani és gyakorolni bizonyos konfliktuskezelési technikákat. Emellett beszedi a pénzt a szülőktől a gyermekek színházi előadásaira, kirándulásokra, a pénzről könyvelést vezet, és váltópénzt tart az óvodában, hogy vissza tudjon adni. Olykor adományként kifizeti a belépődíjakat a rászoruló gyermekeknek, mert fontos számára, hogy ők se maradjanak ki az élményből.
Megszervezi az óvodában a gyermekek fényképezését. Igyekszik elérni óvodásainál, hogy merjenek mosolyogni az ismeretlen bácsi jelenlétében, és kövessék kéréseit, amikor mindenféle különös testhelyzetben idegen tárgyakat a kezükbe adva igyekszik megörökíteni őket. Mindezeken túl begyűjti és könyveli, valamint az igazságosság és egyenlőség elve alapján kéri, szükség esetén óvatosan követeli a behozandó tisztasági csomagot, illetve a törvényesen nem szedhető, mégis elengedhetetlen csoportpénzt.
Kockáztatva ezzel a saját hitelességét is, hiszen hogyan tud majd ezek után törvények, szabályok betartására hivatkozni?
Ezeken felül igyekszik olyan kapcsolatot ápolni a szülőkkel, hogy a szülők a gyermekek megunt játékait, vagy a munkahelyükön keletkező irathulladékot, mely még jó lesz firkapapírnak, szívesen hozzák be adományként az óvodába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.