Szerző: CSERIN PÉTER
2018.01.21.
– Miért olyan kevés a jó fej a magyar katolikus egyházban? Már abban az értelemben, hogy valaki széles körben ismert és népszerű, modern gondolkodású, jól kezeli a médiát, ugyanakkor elkötelezett evangélistája a hitnek.
Több Beer Miklósra, Pál Ferire, Hodász Andrásra lenne szükség.
– Elég sok jó fej van a katolikus egyházban. Az viszont, hogy ki válik széles körben ismertté, alapvetően karakter kérdése. Kell hozzá némi exhibicionizmus, extrovertáltság. A jó fej papok egy részéből ez hiányzik, nem érzik küldetésüknek, hogy megjelenjenek a széles nyilvánosságban. Mindenkit másra hív el az Úr: van, aki azt érzi feladatának, hogy istápolja az öregeket, más a tanítás iránt érez elhivatottságot. Ezek legalább olyan fontos tevékenységek, mint blogolni egy katolikus honlapon.
– Ön például ismert blogger. Egyik bejegyzésében ezt írja: „Ha ez így megy tovább, végül nemcsak egymást veszítjük el – magyar a magyart –, hanem a saját lelkünket is, mert abból nem marad más, mint sötét indulatok sivár kősivatagja. És ezért nem a politikusok vagy az általuk megjelölt éppen aktuális közellenségek lesznek a hibásak, hanem mi magunk. Honnan ez a rengeteg indulat?” Tényleg: honnan?
– Rengeteget töprengek ezen. Nem tudnék megnevezni egyetlen okot, de azt hiszem, először mindenképp saját magunkban kell keresni hibát, az indulatok elszabadulásának forrását. Magunkat kell kordában tartani, amikor a másik emberhez szólunk, amikor cikket írunk, amikor kommentelünk a világhálón. Különösen akkor, amikor azokkal kommunikálunk, akik másképp gondolkodnak, mint mi. Mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ebben az országban béke van, vagy gyűlölködés. Döbbenetes élmény szembesülni azzal, miként szállnak el az indulatok az internetes hozzászólásokban...
– Elég sok jó fej van a katolikus egyházban. Az viszont, hogy ki válik széles körben ismertté, alapvetően karakter kérdése. Kell hozzá némi exhibicionizmus, extrovertáltság. A jó fej papok egy részéből ez hiányzik, nem érzik küldetésüknek, hogy megjelenjenek a széles nyilvánosságban. Mindenkit másra hív el az Úr: van, aki azt érzi feladatának, hogy istápolja az öregeket, más a tanítás iránt érez elhivatottságot. Ezek legalább olyan fontos tevékenységek, mint blogolni egy katolikus honlapon.
– Ön például ismert blogger. Egyik bejegyzésében ezt írja: „Ha ez így megy tovább, végül nemcsak egymást veszítjük el – magyar a magyart –, hanem a saját lelkünket is, mert abból nem marad más, mint sötét indulatok sivár kősivatagja. És ezért nem a politikusok vagy az általuk megjelölt éppen aktuális közellenségek lesznek a hibásak, hanem mi magunk. Honnan ez a rengeteg indulat?” Tényleg: honnan?
– Rengeteget töprengek ezen. Nem tudnék megnevezni egyetlen okot, de azt hiszem, először mindenképp saját magunkban kell keresni hibát, az indulatok elszabadulásának forrását. Magunkat kell kordában tartani, amikor a másik emberhez szólunk, amikor cikket írunk, amikor kommentelünk a világhálón. Különösen akkor, amikor azokkal kommunikálunk, akik másképp gondolkodnak, mint mi. Mi magunk vagyunk a felelősek azért, hogy ebben az országban béke van, vagy gyűlölködés. Döbbenetes élmény szembesülni azzal, miként szállnak el az indulatok az internetes hozzászólásokban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.