MINDEN NYOLCADIK MAGYAR ÉHEZIK - ORBÁN EKÖZBEN DÜBÖRÖG

VÁROSI KURÍR
- KERÍTÉSEN INNEN BLOG
Szerző: bl
2018.01.17.

Kovách Imre szociológus, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója a Magyar Nemzetnek adott interjút. A vidék- és településszociológiával foglalkozó kutató szerint Orbán és a Fidesz befagyasztotta a társadalomstruktúrát, a szegényeknek nincs valós esélyük arra, hogy társadalmi helyzetükön változtassanak.

A nyomor vidéken koncentrálódik

A szociológus szerint az elmúlt 30 év kárvallottjainak többsége és a nyomor a vidéki településekre koncentrálódik. Legalább három-négymillió emberről beszélünk, és ez önmagában erős sokféleséget jelent. Úgy véli, ahol koncentráltan van jelen a szegénység, ott az ebből adódó problémák megsokszorozódnak, mert már egy közepes városban is többféle feloldási vagy legalább problémakezelési lehetőség adódik, mint egy apró faluban:

“Több önkormányzat igyekszik a problémát kezelni. Tipikusan ilyenek a szociális földprogramok, amelyek a gondokat nem szüntették meg, de a legnagyobb bajban lévők egy részének bevonásával a szegénységet tompították, legalább a részt vevő elesettek éhezése mérséklődött. A vidéki szegénység azonban nem csökken. Külső források nélkül a vidék problémáit kezelni lehetetlen. Ehhez ügyes pályázatírókra is szükség van. Sok apró településen azonban egyszerűen nincs, aki ezeket elkészítse.”

Tapasztalatai szerint a válsághelyzetben lévő településekről van elvándorlás, de a városokból kiköltözés is jellemző. Az anyagi okokból a városból kiszorulók oda vándorolnak, ahová a családi szálak kötik őket, és olcsóbb a megélhetés. Illetve: az apró településeken élők egy része nem migrációképes, nincs hová menniük a nyomorgó falvakból.
Közmunka és politikai függőség

“Az 1990-es évek első felében a szocialista ipar visszaszorulásával alakultak ki a depressziós válságövezetek az ország északi, északkeleti részén és a Dél-Dunántúlon. Az utóbbi tíz-tizenöt év fejleménye, hogy az Alföld középső részén, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Felső-Tisza mentén és a szomszédos megyékben is a leszakadás tendenciái mutatkoznak, hasonlóan Bács-Kiskun megye déli részéhez, illetve a román és ukrán határ menti térségekhez. Ezek erősen városhiányos térségek, ahol valójában hiányoznak a fejlesztési lehetőségek. A magyar átalakulás nem tudott ilyeneket felmutatni”

Úgy látja, a közmunkáról nehéz megítélni, hogy a politikai függőség megteremtése szándékos cél volt-e, mindenesetre megléte tagadhatatlan:

“Persze a közmunka a munkanélküli-segélynél valamivel jobb lehetőség, mert a segélyezés nem lehet hosszú távú stratégia. A közmunka viszont politikailag a fennálló viszonyok konzerválását is eredményezi, százezreket fagyaszt be egy adott társadalmi helyzetbe. Ahol nagy igény van a közmunkára, ott alig mutatkozik munkaerőhiány, és ott nem bővülnek és nem jelennek meg kis- és középvállalkozások. De egyetlen olyan multiról sem tudok, amely elesett térségbe ment volna.”...

ITT OLVASHATÓ