Szerző: ÁRVA LÁSZLÓ, HERCZOG LÁSZLÓ
2018.01.06.
A hazai alacsony bérekről, a megélhetés nehézségeiről, az alacsony bérek miatti elvándorlásról naponta beszélünk. Az is mindennapi téma, hogy a magas bérköltség – elsősorban a magas bérjárulék miatt – akadályozza a foglalkoztatást, rontja a versenyképességet, nehezíti a bérek emelését. Ennek a következménye egyebek között a képzett munkaerő kivándorlása, valamint a vállalkozások adóelkerülő magatartása is.
A bérjárulékok csökkentését a kormány el is kezdte: 2017-ben a munkáltatók által fizetett járulék – hivatalos nevén: szociális hozzájárulási adó – 27 %-ról 22 %-ra mérséklődött, amit 2018-ban további 2,5 százalékpontos csökkenés követ. Az is tudható, hogy 2019-től a szociális hozzájárulási adó mértéke összesen négy alkalommal további 2 százalékponttal csökken, amennyiben az éves reálkereset 6 százalékkal nő.
Amennyire örülhetünk a bérterhek csökkenésének, annyira aggódhatunk is: a járulékok ugyanis a nyugdíjak és az egészségügyi ellátások fedezetéül szolgálnak. Az pedig köztudott, hogy ezeket a területeket nem a forrásbőség jellemzi, vagyis arról is beszélni kellene, hogy a kieső bevételeket hogyan pótoljuk. A kieső járulékbevételek egy részét a béremelések fedezik, azonban nyilvánvaló, hogy költségvetési hozzájárulásra is szükség van. Ezért két további kérdést is meg kell válaszolni: milyen intézményes garanciákkal biztosítható az egészségügy és a nyugdíjak megfelelő finanszírozása, illetve a szükséges kiegészítés hogyan illeszthető az állami költségvetés rendszerébe?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.