Szerző: TOMPA IMRE
2018.01.21.
Vér és szarany. Vélemény.
Én nem tudom (…), hogy van az, hogy valaki
egyfelől tündéri, tevékeny és vicces egyén, másfelől virtigli, obskurus f@szfej kriptonáci, mint oly sok kedves rokonom.
Hogy ez hogy a manóba működ? Nem megy ez a fejembe. Tompa vagyok ehhez, muhaha. Ha vakarászni próbálja az ember a kérdés gyökerét, olyas feltevésekre juthat, hogy mindez alapvetően kulturális kérdés, hogy azok a gyerekkori mémek, melyek a vérébe ivódnak kvázi az embernek (bár rühellem ezt a vérükben van az erőszak-dumát,
szinte semmi nincs a vérünkben a szexen, a filhalláson, a muzikalitáson, a labdaérzéken, egyszóval a testi talentumon és a humoron kívül,
persze ez a lényeg, ez az x-tengely, ami ezen fölül van és egy ember morális és mentális szféráját alkotja, mind kulturális, felvett, nem hozott anyag, a körülmények alkotta térből jön, abból az ökológiai fülkéből, amibe a véletlen tojt minket ide, Kárpátiába, szal a gyerekkori mémek meghatározóak, olyan erősek, mint a gének, gének és mémek tengelyen rajzolgatjuk életgörbénket, ach, hogy költői legyek. Ilyen mém a vallás is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.