MESTERSÉGES INTELLIGENCIA A GYÓGYÁSZATBAN: ALGORITMUS JÓSOLJA MEG, MIKOR ÉRKEZIK A HALÁL

QUBIT
Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA

2018.01.28.

„Haláljeleket” kereső mesterséges intelligenciával (MI) erősíti a tengerentúli közegészségügyet az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Hivatal (FDA). Az oxfordi kutatók által már néhány éve kidolgozott algoritmus felhasználását most az Excel Medical amerikai cég egészségügyi keretrendszerébe integrálva engedélyezték. A szoftver, amelytől azt várják, hogy idővel a kórházi protokollba szervesül, hirtelen beálló, gyakran halálos kimenetelű, a hagyományos keringés- és légzésfigyelő berendezések szoros emberi monitorozásával nemigen észlelhető állapotokat képes órákkal a kibontakozásuk előtt előrejelezni. Ezeket – például a gyors lefolyású szívinfarktust vagy a légzőrendszer hirtelen összeomlását – mindeddig többnyire megjósolhatatlannak hitték.

Algoritmus számolja ki a halál kockázatát

Az intenzív ellátást nyújtó kórházi osztályokon manapság is használnak speciális adatsorokat, egyebek mellett például az APACHE-modellt, amellyel a többnyire kritikus, életveszélyes állapotú betegek életfunkcióinak az aktuális állapotán felül a páciensek elhalálozási kockázatát igyekeznek kiszámítani. Az adatsoroknak azonban leginkább statisztikai jelentőségük van, az ellátás javítását célozzák – mondta a Qubitnek Csepregi Gyula, az Országos Baleseti Intézet aneszteziológiai és intenzív terápiás osztályának nyugalmazott főorvosa. A kórházi protokollban ugyanis a szóban forgó állapotfelmérő listák ezreinek kiértékelése alapján sorolják kockázati csoportokba a betegeket. Egy adott páciens tényleges kezelési módjáról azonban nem a saját adatait tartalmazó lajstrom egyedi értékei alapján döntenek – mondta Csepregi. Ehelyett, miután az eredményei alapján az állapotának megfelelő kockázati csoportba sorolták, kezelőorvosai a csoportra érvényes kórházi protokoll szerint járnak el.

Hat órával korábban jelzi, hogy jön a baj

Az ellátást, valamint például az újraélesztési technikák bevetését az életjeleket monitorozó berendezések értékeire, például a hirtelen zuhanásnak indult vérnyomásra, kórosan alacsony véroxigén-telítettségre vagy fibrilláló szívkamrára alapozzák. Csakhogy mire ezek a gyakran nem egymáshoz képest, hanem önálló értékként figyelembe vett adatok elérik a klinikai tűréshatárt, a páciensek keringési és légzésfunkciói már kritikus állapotban vannak. Az Amerikában most bevetésre váró MI azonban már látszólag stabil vagy attól alig eltérő értékek mellett, akár hat órával annak bekövetkezése előtt is jelezheti a légzőrendszer hirtelen összeomlását, a szívinfarktust vagy az agyi infarktust (sztrókot). Az algoritmus ugyanis az életjeleket egymás viszonylatában figyeli, és már minimális eltérések esetén is riaszthat, ha azok egybeesnek egy másik érték változásával. Az ilyen változás sokszor csekélynek tűnik, mégis okot adhat az aggodalomra.

Mindezt a különféle véletlenszerű osztályozási módszerekre, illetve mesterséges neuron-hálózatokra támaszkodó önfejlesztő számítógépes adatelemzés (machine learning analysis) biztosítja. A valós idejű intelligens felügyelet nemcsak azért ígérkezik hasznosnak, mert eddig menthetetlennek hitt betegeknek is időben biztosíthatja a hatékony segítséget: az MI-vel a kórházak ráadásul még spórolhatnak is. A szuperszámítógépek nem fáradnak és a figyelmük sem lankad, így tehermentesítik a sokszor a végletekig terhelt intenzív terápiás ápolókat és orvosokat. Ráadásul azt is segítenek pontosabban feltérképezni, mely betegeknél lehet – például időben elkezdett megelőző kezeléssel – elkerülni a később már nemcsak gyakran kudarcra ítélt, hanem meglehetősen költséges beavatkozásokat...

ITT OLVASHATÓ