MENT A ZSIGERI GYŰLÖLKÖDÉS, AZTÁN RÁÉBREDTEK, HOGY MÁR A KÖZÖS TÚLÉLÉS A TÉT

168 ÓRA ONLINE
Szerző: BARÁT JÓZSEF
2018.01.24.

Miként függ össze a boldogság, a bizalom, a politikai legitimitás a hatalom kérdéseivel? Mindezzel manapság egyre bővülő filozófiaipolitológiai irodalom foglalkozik. A közelmúltban Kontler László és Mark Somos szerkesztésében megjelent, eszmetörténeti tanulmányokat tartalmazó angol nyelvű könyv arra hívja fel a figyelmet: e kérdések egyáltalán nem újak, és az évszázadokkal ezelőtt született válaszoknak ma is vannak tanulságaik. A Trust and Happiness in the History of European Political Thought (Bizalom és boldogság az európai politikai gondolkodás történetében) című kötet kapcsán Kontler Lászlót kérdeztük.

– A történelemből megtanulhatjuk, hogy az emberek nem tanulnak a történelemből. Ezt mondta Hegel. Persze lehet, hogy nem volt igaza, az önök kötetéből ugyanis egyebek mellett kiderül: a történelem igenis megtaníthat arra, hogy a hatalmasoknak nem kell betartaniuk az ígéreteiket, a társadalmi szerződéseket ahhoz, hogy az emberek megbízzanak bennük.

– Vezetők és vezetettek között mindig is bonyolult viszony volt, amit nehéz sommásan leírni. Hadd kezdjem ott, hogy szerkesztőtársam, a magyar származású, Heidelbergben kutató Mark Somos azért javasolta, hogy vessünk egy alapos pillantást a politikai bizalom és a boldogság eszmetörténetére, mert manapság ezzel a témával számos politológiai elemzés foglalkozik. A legtöbb kutató arra a következtetésre jutott, hogy a politikai legitimitás alakulásában a jogállamiság követelményeinek betartásánál nagyobb szerepet játszik, hogy az állampolgárok mennyire érzik boldognak magukat, és boldogulásuk élménye alapján mennyire bíznak a kormányzatukban. Úgy látszik tehát, hogy a bizalom, a boldogulás, a jólét erősebb köteléke egy nemzeti vagy politikai közösségnek, mint a szigorúan vett jogszerűség, az úgynevezett jó kormányzás. Az utóbbi években kidolgozták a boldogság, a boldogulás mérésének módszertanát is. Ma már vannak boldogságkutatók, és az ENSZ 2012 óta boldogságjelentést tesz közzé. Akad ország, ahol a fejlődés mércéjeként „a nemzeti összboldogság” fogalma felváltotta a nemzeti össztermékét. Egyes kutatók a választási hajlandóságot és a jogkövetést is a politikai bizalom megnyilvánulásaként vizsgálják. A boldogságnak és a bizalomnak tehát már nagyon komoly filozófiai, politológiai, szociológiai irodalma van...

ITT OLVASHATÓ