Szerző: Határátkelő / Pamela
2018.01.30.
Ha azt mondom, Tenerife, akkor mindenkinek a napsütés, pálmafák, vízpart és csomó kellemes dolog jut az eszébe. Irigyelni való? Bizonyos szempontból persze. Csakhogy mint az Pamela posztjából is kiderül, a dolgok ennél bonyolultabbak, a napsütésben is lehet néha fázni, az otthon maradtak pedig egészen furcsán tudnak viselkedni.
„Több, mint öt hónapja költöztünk Tenerifére, ami nem nagy idő, de már kimondhatom: itt élünk. Sok mindent készen kaptunk, de mindeközben meg kell küzdenünk minden nap magunkkal, a nyelvi nehézségekkel és a „jé, ezt sem ismerem, pedig itthon vagyok” érzéssel.
És természetesen foglalkozni kell az otthonhagyott családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel. És sokuk beszólásaival. Már nem kapom fel a vizet, de minden nap jönnek a kis furkálódások, a beszólások és egyre kevéssé fogadom nyitottan az otthonról érkező tanácsokat. Ne általánosítsunk: szerencsére ez a kisebbség, egy csomó normális rokonom és barátom van!
Az ismeretségek sokkal gyorsabban kopnak, mint gondoltam
Még a költözés utáni pár hónapban folyton jelzett a Messengerem. És szinte napról napra halkul. Persze én sem keresek sokakat. Van pár pending üzenetem egy régi-régi baráttól, és még megnézni sincs kedvem. Talán mert ő tényleg hiányzik, és ő érti meg mindezt a legjobban.
„Szia! Mikor hívhatlak?” Írom, hogy bármikor / 6-kor / amikor neked jó. És azóta nem hallok felőle. Majd egy újabb fellángolás és már én sem akarom keresni..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.