Szerző: MÁTRAHÁZI ZSUZSA
2018.01.07.
HVG: Visszaemlékezés-trilógiájának Falevelek szélben címen most megjelent első kötetében a házak, szobák emlékezetéről is beszél mint önmagunk és a múlt megismerésének segítőiről. Hol igazolódott ez az elmélete?
Konrád György: A saját lakásunkban, ahol jó nyárspolgárként negyven éve lakom. Ebben a szobában a parketta át volt itatva vérrel, mert nyilasok kínoztak itt embereket. A szomszédasszonytól hallottam ezt, aki már kint van a temetőben. A megkínzottak maradványait állítólag a kert végében hantolták el. Van is ott egy dombocska. Most játékkunyhó meg hinta áll rajta. A falak őrzik a titkokat.
HVG: Az ön gyerekkorában is szerepet játszott egy hinta. Mennyiben volt sorsfordító szerepe?
K. Gy.: Tizenegy évesen egy óra hosszat lengedeztem benne, amikor a szüleimet 1944-ben letartóztatták. Zajt hallottam a kapu felől, és kinéztem, egy magyar cselédlányt láttam karonfogva egy német katonával. Gondoltam, innen jobb elmenni. Apámtól tudtam, melyik íróasztalfiók mögött van a pénze. Magamhoz vettem, és átmentem a szemben lakó ügyvédhez, egy finom úriemberhez, aki sokat üldögélt apám boltjában. Mondtam, hogy négyünknek, nővéremnek, két unokafivéremnek meg nekem kellene utazási engedély. Pénzed van? – kérdezte. Van. Mennyi? Hülyeség volt, de a teljes összeget bevallottam. Másnap az iskolaigazgató közölte velem, hogy megkaptam az engedélyt. Azzal bocsátott utamra, hogy maradjak jó magyar gyerek. Elutazásunk másnapján Berettyóújfalu minden zsidó lakosát deportálták. Az osztálytársaimat Birkenauban mind elgázosították.
HVG: Családtagjai és barátai zöme disszidált, magának fel is kínálták 1974-ben, hogy kivándorolhat. Mi tartotta Magyarországon?
K. Gy.: Nem akartam befogadott lenni. Nem akartam hálás lenni. Menjek el megint diáknak valamelyik egyetemre, amikor már van diplomám, és már írom az esszéimet? Ez degradáció lett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.