Szerző: GULYÁS ERIKA
2018.01.16.
Ahogy a betegség tünete a láz, úgy az önkormányzatokkal szembeni sunyi, cinikus kormányzati cél közeledésének mutatója annak a 17 ezer hivatali dolgozónak a semmibe vétele, aki tíz éve nem kap fizetésemelést. Mit tehet ebben a helyzetben egy szakszervezet? Negyedszer is sztrájkot szervez, tiltakozik, vészharangot kongat, újra meg újra nekifut, kifulladásig. Tünetet kezel. Le a kalappal!
De az akciók mögé nézve tegyük már fel a valódi kérdést is: miért nem hajlandó még csak tárgyalni sem az önkormányzatok képviselőivel az Orbán-kormány a jövőről? Mert hogy nem a béremelést fedező pénznek van híján, hanem az akaratnak, az egyértelmű. Egy polgármester nemrég úgy fogalmazott: már régóta tart az önkormányzatok kivéreztetése, csak az a kérdés, mikor hangzik el a kilövési engedély.
Hogy egyértelmű legyen: tavaly februárban óriási botrány kerekedett egy kiszivárgott, munkaanyagnak aposztrofált, de névtelen belügyi tervből, amely szerint az idei országos, majd a 2019-es önkormányzati választás után jön a kegyelemdöfés: a „központi ügyintézési szolgálat” 2020-ban átveszi a helyi hivatalok feladatait. Jöhet az állami gyámság ebben a szférában is, ránk köszönt az önkormányzati KLIK vagy ÁEEK, vagy micsoda. És akkor agyő önkormányzatiság, annak csak torz mása marad. Hiába cáfolt a BM, a félelem azóta sem múlt el, lépni mégsem mertek a polgármesterek, akiknek a többsége mégiscsak a Fidesz kölyke, aki a pártban megtanulta, mi a fegyelem, s hogy jár, akinek eljár a szája. Igazgat az a bizonyos fortélyos!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.