KI A FELELŐS AZ ELVÁNDORLÁSÉRT?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.01.06.

Kezdjük ott, hogy a határátkelés egy teljesen természetes jelenség (emberek mindig is jöttek és mentek), amiért a magyar társadalomnak mégis talán a vártnál nagyobb sokkot okozott (bár erre sincsenek adatok, szóval ez inkább csak amolyan megérzés), az az, hogy az utóbbi évtizedekben hagyományosan nem voltunk egy nagyon mobilis ország.

Azaz az emberek nem szívesen költöztek el otthonról, és még ma is jellemző, hogy országon belül viszonylag kisebb a mozgás. Ehhez képest az, hogy emberek százezrei indultak el az Európai Unióhoz történt csatlakozás után, kisebb sokként érte az országot.

Pedig az elvándorlás iránya és szerkezete mindegyik 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozott kelet-európai ország (Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, Észtország, Litvánia és Lettország) esetében hasonló volt.

Ez azt jelenti, hogy nagyjából hasonlóan rövid, időszakos jellegű, munkavállalási célú határátkelésről beszélhetünk, ami ráadásul „cirkuláris jellegű”, azaz nem csak kifelé, de visszafelé is irányul.

Hárs Ágnes tanulmánya (amiről itt írtam bővebben) szerint utóbbi leginkább a lengyeleknél figyelhető meg, de a szlovákok és a balti államok lakosai esetében is sokan hazatértek a kivándorlók közül – hogy aztán közülük megint csak nem kevesen ismét felkerekedjenek.

Magyarországról igazából 2010 után gyorsult fel az elvándorlás, ami különlegessé is teszi az új uniós országok között, ám az azóta eltelt időben megközelítette a korábban körükben tapasztalt mértéket.

Manapság Magyarországról körülbelül annyian mennek el külföldre, mint a hagyományosabban mobil Lengyelországból közvetlenül az uniós csatlakozás után, illetve a munkaerőpiac korlátozásának feloldását követő években.

Nézőpont kérdése, hogy ez a népesség 0,3 százaléka körül mozgó arány sok, vagy kevés (Magyarország esetében ugye évi 30 ezer emberről beszélünk). Mindenesetre sokkal alacsonyabb, mint Lettország, Litvánia, vagy Románia esetében...

ITT OLVASHATÓ