Szerző: B1blog
2018.01.01.
Az Üveghegy megmászása és az Óperencián való átkelés nem kihívás az iskolakeresés dilemmájához képest. Akinek most készül iskolába a gyereke, az valószínűleg már szeptember óta csak azzal foglalkozik, hogy megtalálja a megfelelő helyet, és bejuttassa oda a gyerekét.
A szeptember látszólag még nagyon messze van, de azok a családok, ahol egy vagy több gyerek iskolakezdés előtt áll, már most úgy érezhetik, hogy elkéstek, ha még nem tudják, hova fog járni a kicsi ősztől. A közoktatási törvény értelmében minden szülő gyermeke adottságainak, képességeinek, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének, nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhat iskolát.
Ezzel a joggal szemben érvényesül azonban egy másik: az oktatási intézmény köteles felvenni azokat, akik a körzetében élnek. Ha ezek után is maradnak fenn helyek, azok már “szabadon” választhatóak bárki számára. Mivel ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy osztályban marad 4-5 hely, amire sokszoros a túljelentkezés, az iskolák válogatnak a jelentkezők közül. Gyakran egészen
hajmeresztő módszerekkel.
A szülők nyilvánosan nem merik felvállalni a véleményüket, nehogy rontsák a gyerekek esélyeit, hogy bekerülhessenek egy-egy jobban csengő nevű iskolába. Maradnak a zárt Facebook-csoportok, ahol virtuálisan összedugva a fejüket vitatják meg a legjobb stratégiákat. És persze jönnek-mennek a hírek, hogy melyik iskolában hány szabad hely van még, már decemberben erről szól a bejegyzések több, mint fele. Muszáj naprakésznek lenni: aki csak tavasszal kapcsol, az addigra már nem nagyon válogathat.
Egy azóta már külföldön élő anya beszámolója:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.