Szerző: SZELE TAMÁS
2018.01.14.
– Ne is kérdezze, kérem, magamon kívül…
– Magánál már volt valaha?
– Ne marháskodjon, ez most nagyon komoly, ha tegnap nem kerülök be a detoxba és nem mossák ki a gyomromat, lehet, hogy csak a főtárgyaláson látott volna újra.
– Hát mi volt, mondja?
– Kérem, hétfő reggel bevittem a Lipótkát az óvodába, tudja, az Izidorka fiát.
– Nahát, maga már nagypapa?
– Az vagyok, kérem, és örülök, hogy a Lipótka nem lánynak született.
– Miért? Nem lenne rosszabb az sem.
– Neki nem, de én akkor nagymama kéne legyek.
– Így meg síkhülye, de folytassa.
– Na, kérem, az Örsön bementem a Sugárba újságért, meg egy kávéra, nézem, hogy a kávéautomata kijelzőjén nem reklám fut.
– Hát mi?
– Az M1 hírei mentek.
– Még jó, hogy nem a Star Trek.
– Hogy képzeli, az jogdíjas!
– De ugyanúgy sci-fi. Na és, mi történt?
– Én nem tudom, mit tettek abba a kávéba, de ahogy megittam, vettem egy Magyar Időket, aláírtam az aluljáróban a tiltakozást a Soros-terv ellen és beléptem a Fidelitasba.
– Maga megőrült. És pont a Fidelitasba? Az ifjúsági szervezet, maga meg nagypapa!
– Nem voltam egyedül az újoncok között ebben a korban, meg hát kormánypártinak még egész fiatal voltam, alig egy napos.
– Na, szépen állunk. Még jó, hogy elmúlt: a doktor mit mondott?
– Azt mondja, valami egészen ritka karibi méreg lehetett a kávéban, tetrodotoxin, tudja, amivel a zombit is csinálják.
– Ja, csak azt előbb eltemetik.
– Én se érzem magam a legjobban…
– Szóval magából hétfőn zombi lett és belépett a Fidelitasba. Aztán mi történt?
– Kedden kimentem pénzért Pekingbe.
– A kormánynak?
– A kormánynak.
– És kapott?
– Maradjunk annyiban, hogy a kínaiak hajlandóak tárgyalni.
– Bővebben?
– Adnak hitelt, sőt, ideadják a Nagy Falat is, a déli határkerítés helyett, mégis jobban néz ki, csak össze kell kicsit csukni ezen a szűk helyen, pöttyet magas lesz, de szerkezetkész stadionban kell törlesztenünk, amiket léghajón viszünk el nekik a Himalája felett.
– Nem lesz egyszerű.
– Meg nem is pénzben adják a hitelt.
– Hanem?
– Tavaszi tekercsben. Amit aztán szabadon értékesíthetünk a világpiacon, napi áron.
– Maga megőrült? Az romlandó!
– Ezek a tavaszi tekercsek nem. Ezek még a Szung-korban kövesedtek meg, műértékük felbecsülhetetlen.
– És a világpiaci értékük
– Az viszont elhanyagolható.
– Ezt a kölcsönszerződést… na, maga sem az a született üzletember, hallja…
– De, kérem, mikor nincs bennem drog, egész nyereséges üzleteket kötök. Csak most volt.
– És aztán mi történt?
– Mikor visszaértem Kínából, kivettem a Lipótkát az oviból, és feljelentettem a gyermekkertészetet, mert nincs még Honvédelmi Intézkedési Tervük. Aztán kérelmeztem, hogy hívják be az óvónőket katonának, méghozzá a tüzérséghez.
– Miért pont a tüzérséghez?
– Mert a Magyar Honvédség kötelékében pillanatnyilag több a zenész, mint a tüzér.
– Talán azért, mert hegedűnk is több van, mint ágyúnk.
– Látja, ez nem jutott eszembe.
– Maga nagyon hülye tud lenni, ha drogozott. A kábszi rossz, értem?
– Értem, de nem magamtól kattantam rá. Aztán lementem Ceglédre.
– Miért pont oda?
– Azt mondták, migránsokat láttak a városban.
– És, felvette velük a harcot?
– Fel, nagyon örültek nekem.
– Hogyhogy örültek?
– Nem migránsok voltak, hanem szaúd-arábiai rendőrök, akik kutyás kiképzésre érkeztek a városba, csak erről senki sem tudott, mert hadititok.
– Értem. És mégis, miért örültek?
– Végre volt kin gyakorolni a csibészelést. Két napig kergettek a német juhászok és a szaúdi rendőrök. Pedig én mentem oda migránst kergetni.
– Elkövetett még valami szépet ezalatt a hét alatt?
– Tulajdonképpen ezen kívül nem sokat: tiltakoztam a civilek ellen, zarándokoltam a magyar Szent Család nyomában, meg elintéztem egy hamis légiriadót Hawaii szigetén.
– Magyar Szent Család? Azok kik?
– Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre.
– Azért a Szent Imre születésekor nem volt jászol a helyiségben.
– De barmok lehettek a környezetében…
– A légiriadót meg miért?
– Azt mondták, ott van a Soros és ettől kitöri a frász.
– És ott volt?
– Nem, de utána megittam egy liter kisüstit a körömpörkölt mellé, és olyan rosszul lettem, hogy kimosták a gyomromat, attól magamhoz tértem.
– Hát, volt egy hete, nem mondom… de legalább tudjuk, mit isznak a kormánytagok.
– Mit?
– Kávét, az Örsön!
– Mars ki!
– Ne marháskodjon, ez most nagyon komoly, ha tegnap nem kerülök be a detoxba és nem mossák ki a gyomromat, lehet, hogy csak a főtárgyaláson látott volna újra.
– Hát mi volt, mondja?
– Kérem, hétfő reggel bevittem a Lipótkát az óvodába, tudja, az Izidorka fiát.
– Nahát, maga már nagypapa?
– Az vagyok, kérem, és örülök, hogy a Lipótka nem lánynak született.
– Miért? Nem lenne rosszabb az sem.
– Neki nem, de én akkor nagymama kéne legyek.
– Így meg síkhülye, de folytassa.
– Na, kérem, az Örsön bementem a Sugárba újságért, meg egy kávéra, nézem, hogy a kávéautomata kijelzőjén nem reklám fut.
– Hát mi?
– Az M1 hírei mentek.
– Még jó, hogy nem a Star Trek.
– Hogy képzeli, az jogdíjas!
– De ugyanúgy sci-fi. Na és, mi történt?
– Én nem tudom, mit tettek abba a kávéba, de ahogy megittam, vettem egy Magyar Időket, aláírtam az aluljáróban a tiltakozást a Soros-terv ellen és beléptem a Fidelitasba.
– Maga megőrült. És pont a Fidelitasba? Az ifjúsági szervezet, maga meg nagypapa!
– Nem voltam egyedül az újoncok között ebben a korban, meg hát kormánypártinak még egész fiatal voltam, alig egy napos.
– Na, szépen állunk. Még jó, hogy elmúlt: a doktor mit mondott?
– Azt mondja, valami egészen ritka karibi méreg lehetett a kávéban, tetrodotoxin, tudja, amivel a zombit is csinálják.
– Ja, csak azt előbb eltemetik.
– Én se érzem magam a legjobban…
– Szóval magából hétfőn zombi lett és belépett a Fidelitasba. Aztán mi történt?
– Kedden kimentem pénzért Pekingbe.
– A kormánynak?
– A kormánynak.
– És kapott?
– Maradjunk annyiban, hogy a kínaiak hajlandóak tárgyalni.
– Bővebben?
– Adnak hitelt, sőt, ideadják a Nagy Falat is, a déli határkerítés helyett, mégis jobban néz ki, csak össze kell kicsit csukni ezen a szűk helyen, pöttyet magas lesz, de szerkezetkész stadionban kell törlesztenünk, amiket léghajón viszünk el nekik a Himalája felett.
– Nem lesz egyszerű.
– Meg nem is pénzben adják a hitelt.
– Hanem?
– Tavaszi tekercsben. Amit aztán szabadon értékesíthetünk a világpiacon, napi áron.
– Maga megőrült? Az romlandó!
– Ezek a tavaszi tekercsek nem. Ezek még a Szung-korban kövesedtek meg, műértékük felbecsülhetetlen.
– És a világpiaci értékük
– Az viszont elhanyagolható.
– Ezt a kölcsönszerződést… na, maga sem az a született üzletember, hallja…
– De, kérem, mikor nincs bennem drog, egész nyereséges üzleteket kötök. Csak most volt.
– És aztán mi történt?
– Mikor visszaértem Kínából, kivettem a Lipótkát az oviból, és feljelentettem a gyermekkertészetet, mert nincs még Honvédelmi Intézkedési Tervük. Aztán kérelmeztem, hogy hívják be az óvónőket katonának, méghozzá a tüzérséghez.
– Miért pont a tüzérséghez?
– Mert a Magyar Honvédség kötelékében pillanatnyilag több a zenész, mint a tüzér.
– Talán azért, mert hegedűnk is több van, mint ágyúnk.
– Látja, ez nem jutott eszembe.
– Maga nagyon hülye tud lenni, ha drogozott. A kábszi rossz, értem?
– Értem, de nem magamtól kattantam rá. Aztán lementem Ceglédre.
– Miért pont oda?
– Azt mondták, migránsokat láttak a városban.
– És, felvette velük a harcot?
– Fel, nagyon örültek nekem.
– Hogyhogy örültek?
– Nem migránsok voltak, hanem szaúd-arábiai rendőrök, akik kutyás kiképzésre érkeztek a városba, csak erről senki sem tudott, mert hadititok.
– Értem. És mégis, miért örültek?
– Végre volt kin gyakorolni a csibészelést. Két napig kergettek a német juhászok és a szaúdi rendőrök. Pedig én mentem oda migránst kergetni.
– Elkövetett még valami szépet ezalatt a hét alatt?
– Tulajdonképpen ezen kívül nem sokat: tiltakoztam a civilek ellen, zarándokoltam a magyar Szent Család nyomában, meg elintéztem egy hamis légiriadót Hawaii szigetén.
– Magyar Szent Család? Azok kik?
– Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre.
– Azért a Szent Imre születésekor nem volt jászol a helyiségben.
– De barmok lehettek a környezetében…
– A légiriadót meg miért?
– Azt mondták, ott van a Soros és ettől kitöri a frász.
– És ott volt?
– Nem, de utána megittam egy liter kisüstit a körömpörkölt mellé, és olyan rosszul lettem, hogy kimosták a gyomromat, attól magamhoz tértem.
– Hát, volt egy hete, nem mondom… de legalább tudjuk, mit isznak a kormánytagok.
– Mit?
– Kávét, az Örsön!
– Mars ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.