Szerző: GYARMATI ANDREA
2018.01.27.
Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én fejemben él néhány olyan mondat, melyről mindig úgy éreztem, egyidős velem. Vagyis olyan fiatalon hallottam először, hogy már nem is emlékszem az idejére. Ezek egyike így szól: ahány nyelven tudsz, beszélsz, annyi ember vagy.
Már kiskoromban is elég jó fantáziával voltam megáldva,megpróbáltam elképzelni, hogy sokan leszek,ha szépen megtanulok angolul, németül, netán oroszul.
Szóval olyan családba születtem, ahol nagy hangsúlyt fektettek a nyelvtanulásra. Mindenki több nyelven beszélt a felmenőim közül, mindenki remekül meg tudta értetni magát.
Jóval később jutott eszembe, hogy egymáshoz képest ebből a szempontból is mennyire eltérően működtek a szüleim. Anyu pontos volt és precíz, mellesleg annak idején német iskolába járt (mindent németül tanultak, és mindössze hetente kétszer volt magyaróra), ami még inkább abban erősítette meg Anyut, hogy a „ csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen” elv szerint éljen. Van az úgy, hogy valaki alapból ilyen, és valószínűleg azért is remekül boldogul egy olyan iskolában, ahol szintén ezt az elvet vallják.
Apu is tanult, ha nem is szorgalmasan, azért sokat, nyelveket is, de nem igazán zavarta sem az egyeztetés, sem a ragok, sem az igeidők. Számára az volt a lényeg, hogy akivel beszél, megértse azt, amit el akar mondani.
Én még egyetlen idegen nyelven sem beszéltem, ezért a szüleim néha, ha azt akarták, ne értsem, amit mondanak, nem magyarul beszélgettek egymással, amit, őszintén szólva, eléggé utáltam, és ennek gyakran hangot is adtam. Mindez persze jó motiváció volt a nyelvtanulásra, elég kíváncsi voltam már akkor is, és izgatott, hogy kihagynak valamiből.
Aztán Anyu utánanézett, mit tanácsolnak a bölcsek, ami úgy festett: amíg nem tud írni és olvasni a gyerek, addig ne zavargassuk meg idegen nyelvekkel. Hogy mindez ma is megállja-e a helyét, fogalmam sincs.
Bonyolította a helyzetet, hogy kiskoromban két évig Amerikában éltünk, amikor is elég tisztességesen megtanultam angolul, amit persze, amikor hazatértünk, nem használtam, és annak rendje-módja szerint el is felejtettem, legalábbis időlegesen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.