Szerző: ÓSZABÓ ATTILA -VAJDA ÉVA
1999.08.06.
1993 június végén a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) parlamenti frakciójának tagjai a nyári szünet előtti utolsó hétvégi megbeszélésükre gyűltek össze Somogyaszalón, a Panoráma Hotelben. A tanácskozás feszültnek ígérkezett, miután a párt egységét alaposan megtépázta az a nem sokkal azelőtt kirobbant botrány, amelynek során kiderült: az államtól ingyen kapott, volt Tiszti Kaszinó eladásából a Magyar Demokrata Fórummal közösen közel másfél milliárd forint bevételre tettek szert (amin a két párt körülbelül fele-fele arányban osztozott). A frakció tagjai többek között arra vártak magyarázatot a párt vezetésétől, hogy gazdasági szakértőik, Simicska Lajos és Varga Tamás mire fordították az akkor igencsak tetemes summának számító összeget. Az ülésről írásos feljegyzés nem készült. A résztvevők emlékei és hevenyészett jegyzetei szerint Orbán Viktor pártelnök és Kövér László frakcióvezető "zavaros beszámolót adott a pénzügyekről, amelyről mindenki tudta, hogy bűzlik". A szóbeli tájékoztatás ugyanis felettébb pontatlan volt, és utólag csupán annyi rekonstruálható: a pénzt követhetetlen módon szétterítették a Fideszhez közeli gazdasági vállalkozások között. Ezek közül információink szerint a Fico Kft. 440 millió forintra tett szert, amit az később különböző arányban továbbosztott az Arzenál Kft., a Quality Party Service Kft., a Draft Kft. és a Best Lízing (későbbi Auto-Classic) Kft. között. A Millennium Rt. további 10, míg a történetünkben később kulcsszerepet játszó Quality Invest Rt. 102 millió forintot kapott a székházból származó bevételből. A röpködő milliókat az ülésen többen megkísérelték összeadni, ám a visszaemlékezések szerint ezt Kövér László "igen határozott hangon" tiltotta meg. A pénz nagyobb részének tényleges sorsáról emiatt a párt legbelső köreiben is kevesen tudnak, amit egy, a Fidesz akkori gazdasági ügyeit ismerő informátorunk azzal magyarázott, hogy "valójában az volt a kérdés, hogy mekkora az a legkisebb összeg, amit nem lehet üzleti célokra fordítani, hanem muszáj a pártnak adni". Ez a frakcióhétvége mindenesetre később szakadást okozott a párton belül, és alapjául szolgált annak a ma is élő vélekedésnek, hogy a Fidesz jelenlegi vezetőinek anyagi jólétét a székházakból származó pénzek alapozták meg.
Gazdaság, politika
"A székházpénzekkel kapcsolatos trükkök" az Orbánhoz húzó politikusok számára viszont azt jelentették, a Fidesz lehetőséget kapott arra, hogy valós pénzügyi háttérrel rendelkező, szervezett politikai erővé váljon. Egy belső informátorunk szerint a pártfinanszírozás szabályozatlansága minden pártot arra kényszerített, hogy szűkös pénzügyi forrásait különféle gazdasági tevékenységekből származó bevételekből egészítse ki. A Fidesz élen járt ebben, amit a párt vezetői azzal is alátámasztottak, hogy "sikerült megszerezni a két legjobb gazdasági szakértőt", jelesül Simicska Lajost és Varga Tamást. Vita leginkább csak arról folyt, hogy milyen vállalkozói tevékenységekből lehet pénzt szerezni. A párton belül ugyanis sokaknak szúrta a szemét, hogy a két szakértő "a Fidesz neve mögé bújva" klasszikus vállalkozói tevékenységet folytat, szerintük ugyanis az autókölcsönzés és -lízingelés, valamint a vendéglőüzemeltetés nem egyeztethető össze a politikai arculattal. Többen arra is gyanakodtak, hogy az ebből származó bevételeknek csak töredéke vándorol a párt kasszájába. Ezeket az érveket a párt felső vezetése azonban rendre lesöpörte az asztalról, és még a székházügyet követően sem egyeztek abba bele, hogy legalább "házon belül átvilágítsák a pénzügyeket". Ez a magatartás sok, magát ősfideszesnek valló tagban is azt a képzetet erősítette, hogy a "fiúknak valami vaj van a fejükön". Azt azonban kevesen feltételezték, hogy a különféle pénzügyi manőverek a vezetők személyes érdekeit és nem a párt gyarapodását szolgálják.
Ennek tükrében viszont nem világos: milyen érdeke fűződött a Fidesznek ahhoz, hogy több vállalkozása szerepet vállaljon a pártelnök családjához kötődő privatizációs tranzakciókban, melyek során jelentős ásványi vagyon felett rendelkező bányavállalat tulajdonjogát szerezték meg egy Vértes hegység melletti kis faluban, Gánton. Az egykori Pannolit Kőbányászati Vállalatról levált Dolomit Kft.-t - amelynek Orbán Viktor édesapja, Orbán Győző 1976-től üzemvezetője, majd pedig ügyvezetője volt - 1992-ben hirdettette meg eladásra az Állami Vagyonügynökség megbízásából eljáró Dunaholding Rt. A pályázatra információink szerint két érvényes ajánlat érkezett: az egyik a dunaújvárosi Forma Bt.-től, amely egy osztrák építőipari cég nevében szállt ringbe, a másik pedig az a lap- és könyvkiadással foglalkozó Centum Kft. volt, amely korábban Századvég Kft. néven működött. Ebben a vállalkozásban szinte a Fidesz teljes felső vezetése megfordult: Orbán Viktor pártelnök mellett ügyvezetői posztot töltött be Kövér Szilárd (Kövér László testvére) és Simicska Lajos is. A Fidesz egyik vállalkozása tehát a pártelnök édesapjának munkahelyét próbálta magánosítani - elsőre azonban sikertelenül.
A Forma Bt. ugyanis névérték feletti (150 százalékos) ajánlatával győztesként került ki a párharcból, ez azonban messze nem jelentette azt, hogy meg is szerezte a bányát. Az akkori privatizációs szabályok értelmében ugyanis a dolgozókat és az általuk alakított gazdasági társaságokat elővételi jog illette meg, így a győztes pályázó csak abban az esetben válhatott tulajdonossá, ha ők lemondtak erről a jogukról. A Dolomit Kft. dolgozói azonban éltek a lehetőséggel, és igényt jelentettek be a 25 millió forintos törzstőkéjű vállalkozás teljes tulajdoni hányadára, és id. Orbán Győző négy társával, illetve a többi dolgozót tömörítő Karbonát Kft.-vel és Szikla Bt.-vel együtt 1992 májusában a bánya tulajdonosa lett. A mintegy 41 millió forintos piaci értékű vállalatot a dolgozók kedvezménnyel, jóval a névérték alatt vehették meg, és összesen 21 millió forint körüli összeget fizettek érte. A privatizáció egyik "frappáns" lépéseként a Dolomit Kft. is beszállt a tranzakcióba: a Kereskedelmi Banktól felvett úgynevezett E-hitel és kárpótlási jegy ellenében saját maga harminc százalékát (névértéken 7,5 millió forintnyi törzsbetétet) vásárolta meg 11,2 millió forintért. Ennek lehetőségét egyébként a jogszabályok nem zárták ki, ám az ügyletet ismerők szerint ez az önprivatizációs gyakorlatban "meglehetősen tipikus húzásnak" számított, miután a törvények értelmében az így megszerzett tulajdonrészt egy éven belül értékesíteni kell. A lépésnek szakértők szerint az lehetett az oka, hogy a dolgozók nem rendelkeztek elegendő pénzzel a vállalat teljes felvásárlásához, ezért annak tőkéjét is fel kellett használniuk a tranzakcióban. A cég legnagyobb tulajdonosa mindenesetre magánszemélyként az ügyvezető, Orbán Győző lett a maga 1,6 millió forint névértékű törzsbetétjével, amit harmadáron, 556 ezer forintért vásárolt meg.
A Dolomit Kft. - noha a Centum Kft. tulajdonszerzése sikertelenül végződött - a privatizáció lezárultával is szoros szálakkal kötődött a Fideszhez. A kezdetektől a felügyelőbizottság tagja volt például egy friss diplomás történész, Schlecht Csaba, aki - a Magyar Posta terjesztési osztályán tett hároméves kitérőt követően - a Centum Kft. terjesztési igazgatója lett, később pedig meghatározó szerepet játszott a párt vállalkozásainak "tisztára mosásában". Alig egy évvel a privatizációt követően a vállalat tulajdoni szerkezete is átalakult, és ismét felbukkant egy Fideszhez közeli vállalkozás, jelesül a székházpénzből 102 millió forinttal "feltőkésített" Quality Invest Rt. Ez a cég a tagok törzsbetétjeiből vásárolt meg összességében 4,75 millió forint névértékű tulajdoni hányadot, előttünk ismeretlen vételáron. Egy biztos: az alig fél év múlva, 1993. szeptember 22-én tartott taggyűlésen a Quality Invest Rt.-t képviselő Kövér Szilárd bejelentette, hogy a korábban megszerzett üzletrészt jóval névérték alatt, 1,2 millió forintért eladja a Dolomit Kft.-nek. Egyben lemondott arról az elővételi jogáról, ami a Dolomit Kft. korábban megszerzett és értékesítésre váró harmincszázaléknyi tulajdoni hányadára vonatkozott, és hozzájárult ahhoz, hogy ezt az üzletrészt a tagok, törzsbetétjeik arányában névértéken, halasztott fizetéssel megvásárolhassák. Ez az első pillantásra bonyolultnak tűnő tranzakciósorozat az általunk megkérdezett szakértők szerint "tipikus készpénztranszfernek" tekinthető, amelynek lényege, hogy a magas árfolyamon (általában névérték felett) vásárolt üzletrészt később a vételár töredékéért értékesítik. Az ügylet a Fidesz gazdasági tevékenységét ismerő forrásaink szerint "magán viseli Simicska Lajos keze nyomát, akinek az volt az álláspontja, hogy mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen". A Quality Invest Rt. ezzel a "nagylelkű" lépésével biztosította id. Orbán Győző és társai számára, hogy a bányaüzem véglegesen a tulajdonukba kerüljön.
A Fidesz-cégek bábáskodása a Dolomit Kft. körül tehát nagyban hozzájárult ahhoz, hogy abból később a térség egyik meghatározó bányavállalata legyen, és megalapozta az Orbán család további gazdasági terjeszkedését.
Família Kft.
A zűrös kezdet ellenére az üzem jó kezekbe került, hiszen Orbán Győző a kőbánya minden zugát jól ismerte, ekkor már tizenhat éve dolgozott ott. A nyolcvanas évektől kezdve többször járt Afrikában (Líbiában és Ghánában), ahol kőbányák megnyitásában, illetve feldolgozósorok telepítésében segédkezett. A gánti üzem előtt két munkahelye volt: először a csákvári gépjavító állomáson dolgozott gépésztechnikusként, majd az alcsútdobozi Egyetértés Termelőszövetkezethez ment, ahol először lakatos melléküzemág-vezető, majd műszaki vezető lett. A debreceni egyetemen szerzett gépész-üzemmérnöki képesítéssel a zsebében került Gántra.
A község egyébként Fejér megye egyik legkisebb - nyolcszáz lelket számláló - települése, a Vértesi Tájvédelmi Körzetben fekszik. Ez a privatizáció során okozott is némi bonyodalmat, miután a természetvédelmi hatóságok sokáig nem akarták jóváhagyni a bányához tartozó egyik telek használatbavételét, mivel az a központi nyilvántartás szerint védett övezet volt. Csaknem egy évig tartó huzavona, egyeztetés és levelezés után derült ki, hogy a gánti kőbánya egész területe hasznosítható, ugyanis nem része a tájvédelmi körzetnek. Ez főként azért volt kulcskérdés, mert a közel ötvenhektáros terület alatt rejtőző, több mint nyolcmillió tonna dolomitot külszíni fejtéssel - azaz robbantással - hozzák a felszínre. Ehhez pedig úgynevezett robbantási védőövezeteket kellett kialakítani, ezért a Dolomit Kft. újdonsült tulajdonosainak égető szükségük volt a vitatott területre.
A természetvédelmi hatóságokkal szemben megnyert csatát követően a gánti kőbányában teljes gőzzel beindult a termelés, és a Dolomit Kft. röviddel a privatizáció után nyereségessé vált. Bár egy 1991-ben készült műszaki szakértői vélemény a bányát és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrát meglehetősen "lepukkantnak" találta - a gépek 90 százaléka nullára leírt vagy elavult berendezésnek számított -, az új tulajdonosok életet leheltek a vállalatba. A cég fokozatosan növelte árbevételét, amiben nem kis szerepet játszott, hogy korábbi megrendelőit (Arbau Kft., Baumit Kft., Betonútépítő Rt., Zalakerámia) nem veszítette el, ráadásul a térségben beindult útépítések miatt újabb kereslet mutatkozott az útalapozáshoz szükséges, általuk kitermelt dolomitra. A társaság árbevétele 1994-ben elérte a 120 millió forintot, adózott nyeresége meghaladta a nyolcmilliót. Bár id. Orbán Győző 1995 februárjában, a felügyelőbizottság egyik ülésén arról számolt be, hogy "a cég piaci helyzete kedvezőtlen, több konkuráló cég működik a körzetben, és ezért az ipari felhasználás felé kell elmozdulni, mivel a nagy útépítések leálltak", a Dolomit Kft. továbbra is nyereséges maradt, és nemcsak a bánya berendezéseinek korszerűsítésére, hanem további terjeszkedésre is futotta.
Úttörők
Az első kísérlet azonban rögtön kudarcba is fulladt, miután a Pusztavám közelében található külfejtésű szénbánya megnyitásához a természetvédelmi hatóságok nem adták áldásukat. Ezt Orbánék tudomásul is vették, időközben megszerezték viszont a Zámoly külterületén fekvő disznóhegyi kőbányát, ahol egyelőre nem folyik termelés. 1996 elején egymillió forintos törzstőkével az Orbán család (Orbán Győző és felesége, illetve ifjabb Orbán Győző) megalapították a Gánt-kő Kft.-t, amely két újabb bánya - a Zámoly körzetében lévő forráspusztai kavics-, illetve a Felcsút közeli homokbánya - kitermelési jogát szerezte meg. Ezek a bányák területre meglehetősen kicsinek számítanak ugyan (tíz-, illetve háromhektárosak), ám általuk az Orbán család vállalkozásai lényegében az összes, építőiparban használatos alapanyag kitermelésére képessé váltak. Forrásaink szerint ez azt jelzi, hogy Orbánék "megfontolt, hosszú távú terjeszkedést folytatnak", és a többi - kővel, kaviccsal és mészkővel foglalkozó - bányavállalkozóhoz hasonlóan a nagy állami útépítések beindítására várnak.
Ennek egyik bizonyítéka lehet, hogy id. Orbán Győző - a vetélytársakhoz hasonlóan - bányászati kutatási engedélyt kért Borsodban. A tervek szerint ugyanis jövőre tovább épül az M3-as autópálya, és miután az építőipari alapanyagok árának jelentős részét teszi ki a szállítási költség, csak azoknak a vállalkozóknak van esélyük a beszállításra, akik a közelben vannak. Hasonló módon számíthatnak arra is, hogy várhatóan jövőre megkezdődik az M7-es autópálya rekonstrukciója, amelynek előkészületei már most is folynak. Ennek a 297 millió forintos előkészítő beruházásnak a kivitelezője az a Magyar Aszfalt Kft., amelynek résztulajdonosa a gánti kőbánya fontos megrendelőjének számító Arbau Kft. is. Arról azonban nem sikerült megbízható információt szereznünk, hogy a munkálatok során felhasználtak volna a gánti kőbányából származó alapanyagot is.
Az igazi áttörésnek azonban az 1997-es év számított. Ebben az időszakban a cég nettó árbevétele az előző évi 153 millió forintról 249 millióra nőtt, az üzleti tevékenység eredménye pedig 9-ről 52 millió forintra emelkedett. Ennek nyomán az adózott eredmény az előző évi félmillió helyett 42 millió forint lett. Ebben forrásaink szerint nem kis szerepet játszott, hogy a Dolomit Kft. 1997-ben az egyik legnagyobb magyar vállalat, a Dunaferr Rt. beszállítójává vált. A nyersvasgyártásban fontos alapanyagnak számít a mészkőtartalmú dolomit, azonban a vállalatóriás beszállítóinak igen szigorú minőségi előírásoknak kell megfelelniük. Mint azt a Dunaferr marketingigazgatója, Schneider Mihály elmondta: korábban csak az iszkaszentgyörgyi, majd a magyaralmási kőbányából szállítottak a vasműnek, azonban a szigorodó környezetvédelmi előírások miatt - melyek Dunaújvárosban megszüntették a dolomit törését - a vasmű Gántról is rendelt követ, miután akkor csak itt álltak rendelkezésre a szükséges kőtörő berendezések. Egy évvel később a másik két bánya is beszerzett ilyeneket, így jelenleg Gántról a szükséges dolomitmennyiség húsz százaléka érkezik, a másik két bányából szállítják a fennmaradó 40-40 százalékot. Az árak között nincs lényegi eltérés, miután a három bánya ismereteink szerint "szorosan együttműködik egymással", és az ár szempontjából "lényegében felosztották egymás között a piacot".
A kilencvenes évek második felére mindenesetre az Orbán család egy egész kis bányabirodalmat épített ki Fejér megyében. Olyannyira jól ment, hogy a korábban családi bázisnak számító alcsútdobozi házat a Dolomit Kft.-nek értékesítették, ők maguk pedig egy székesfehérvári villába költöztek.
Hahóti indulatok
A vállalkozások terjeszkedése azonban ekkor sem állt meg, sőt: átlépték Fejér megye határát is. A Zala megyei Hahót községben azonban nem fogadták kitörő örömmel az Orbán család érkezését: az általuk a település határában megnyitott tőzegbánya egy máig húzódó per tárgya, amely a helyiek jelentős részéből komoly indulatokat váltott ki. Ennek oka, hogy a falu külterületén fekvő 210 hektáros, korábban a helyi szövetkezet tulajdonában álló földterületen közel kétszázan osztoznak, akik főként kárpótlási jegyek ellenében szereztek itt tulajdont. Azt azonban kevesen tudták, hogy a föld mélye olcsón kitermelhető ásványi anyagot - többek között a virágföldek alapanyagául szolgáló tőzeget - rejt. Nem így Orbán Győző és fia, illetve társaik, Kappel Gizella bányamérnök és férje, Kappel Róbert, a Veszprémi Bányakapitányság dolgozója, akik együtt, egymillió forintos törzstőkével Hahót-Tőzeg Kft. néven újabb vállalkozást hoztak létre a terület hasznosítására. Ők időben kapcsoltak, és a helyi termelőszövetkezettől megszerzett tízhektáros területen geológiai kutatásokat kezdtek, majd az eredmény birtokában a teljes területet úgynevezett bányatelekké minősíttették. Ez a bányatörvény értelmében azt jelenti, hogy - noha az ásványi anyagok az állam kizárólagos tulajdonát képezik - a bányatelekké nyilvánítással a vállalkozó kap jogot a terület alatt rejtőző ásványi vagyon kitermelésére és hasznosítására.
Ez azonban a földet birtokló tulajdonosokra nézve meglehetősen hátrányos, miután ettől kezdve a bányavállalkozó beleegyezése kell a bányatelken fekvő ingatlanok adásvételéhez. Amikor ez kiderült, elszabadult a pokol: a helyiek fűhöz-fához szaladgáltak fellebbezésükkel, ám hiába. A Pécsi Bányakapitányság 1997. szeptember 30-án bányatelekké nyilvánította földjüket, amelyen - a december 18-án jóváhagyott műszaki terv birtokában - meg is indult a kitermelés. Mint az egyik helybeli elmondta: "Annyira mohók voltak, hogy meg sem várták az engedélyeket, hanem a tulajdonukban álló földön rögtön elkezdték a bányászást." A sietség érthető: a tőzeg óriási üzlet, kitermelés költségei igen alacsonyak, miközben köbméterének piaci árfolyama ezer-kétezer forint között mozog. A bányatelek pedig legalább 1,7 millió köbméternyi kitermelhető tőzeget rejt, ami közel 350 millió forintos bevétellel kecsegtet.
A helyiek azonban nem adták fel, és formai hibára hivatkozva - a bányatelekké nyilvánítás előtt nem tájékoztatták a terület összes tulajdonosát - megtámadták a Bányakapitányság határozatát. Ezzel párhuzamosan pedig panaszt jelentettek be, mivel szerintük felmerül az összeférhetetlenség gyanúja: Orbán Győző egyik társa, Kappel Róbert ugyanis ma a Veszprémi Bányakapitányság helyettes vezetője (abban az időben dolgozója volt). Mint azt egyik sértett 1997. december 22-én írott panaszos levelében megfogalmazta: "Ezen lefödésre határozottan tiltakozunk, sérelem ért bennünket, mert kiszolgáltatottá tett bennünket a kft. javára, aki e területhez ingyen jutott hozzá. Ezzel a tulajdonosokat hátrányos helyzetbe hozta, a szabad értékesítést megakadályozta (piacgazdaság) (...) A kft ehhez így hozzájutott, a kapitányság dolgozóinak segítségével történhetett meg, akik kihasználták hivatali beosztásukat, hogy jogtalan előnyhöz jussanak." A kitermelés azonban a jogerős határozat és az érvényes műszaki terv birtokában folyt tovább - az "okvetetlenkedők" pedig ajánlatot kaptak a vállalkozástól földjük megvásárlására. Ez azonban csak olaj volt a tűzre, miután az ajánlat az egyik sértett szerint "pofátlanul alacsony" volt. Egy hektár földért 40 ezer forintot kínáltak, miközben az érintettek legalább egymillió forintra taksálták értékét. Ezt a pénzt szerintük más vállalkozások (osztrák kertészek és a közelben található másik tőzegbánya) megadták volna, ám a bányatelekké nyilvánító határozat miatt meg volt kötve a kezük.
Ezt a "róka fogta csuka" helyzetet az Országos Bányászati Hivatal 1998. április 2-i határozata sem oldotta fel, amely a földterület bányatelekké nyilvánítására vonatkozó határozatot megsemmisítette ugyan, azonban a műszaki tervet jóváhagyó határozatot nem vonta vissza. Így az a sajátos helyzet állt elő, hogy egy nem létező bányatelken érvényes műszaki engedéllyel termelhettek tovább. Új eljárást kellett lefolytatni, ami 1998. augusztus 19-én, a helyszínen tartott meghallgatáson érte el csúcspontját. Orbán Győző itt azzal érvelt, hogy ha nem nyilvánítják a területet ismételten bányatelekké, akkor "ő a közel 200 ingatlantulajdonost nem fogja vételi ajánlattal megkeresni, és a terület továbbra is gazos-bokros állapotban marad". Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a területen fekvő ingatlanok bárkinek bárhol eladhatók, a tulajdonosok keze nincs megkötve. Ezt a kijelentését azonban a helyiek tamáskodva fogadták, miután többen még azt sem tudták, hogy pontosan hol helyezkedik el az általuk megvásárolt ingatlan. Az ott rögzített jegyzőkönyv szerint "Sz. J. felszólalásakor az indulatok elszabadultak, az addig is nehezen fenntartható rend üvöltözésbe ment át. A jelen lévő személyek majdnem egymásnak estek. Rendet a polgármester sem tudott csinálni. Az indulatok a jelenlévő volt földkiadó bizottság ellen irányultak, akit részrehajlással vádoltak. (...) Sz. J. kifogásolta - üvöltve -, hogy még mindig nem tudja, hogy hol van az ő területe, közben megfenyegette P. L.-t, a volt földkiadó bizottság elnökét, és felhívta a figyelmét, hogy ezt még erősen meg fogja bánni, és a bíróságon feljelentést fog tenni. Ezt követően az indulatok ismét elszabadultak, nyomdafestéket nem tűrő szavakat lehetett hallani, ami a bányakapitány részéről rendőri segítség bevonásának mérlegelését jelentette. Erre azonban nem került sor, ha nagy nehezen, de sikerült rendet teremteni a tárgyalóhelyiségben (ahol a Zalai Napló szerkesztője is jelen volt)".
Az indulatokkal azonban a tulajdonosok nem mentek semmire: a Pécsi Bányakapitányság 1998. augusztus 25-én ismét bányatelekké nyilvánította a vitatott földterületet, amelyen azóta is folyik a tőzeg kitermelése. Volt, aki azóta beadta a derekát, és alacsony áron értékesítette földjét a Hahót-Tőzeg Kft.-nek. Néhányan azonban - többszöri fellebbezés után - perre mentek a bányakapitányság ellen, és a pécsi közigazgatási bíróságon keresik igazukat a szerintük "a földet elértéktelenítő" határozattal szemben.
Személyes ügy
Annyi hozadéka mindazonáltal volt az ügynek, hogy az Országos Bányászati Hivatal Kappel Róbert összeférhetetlenségére vonatkozóan belső vizsgálatot rendelt el. Ez azonban eredménytelenül zárult, miután Kappelék nem várták ki a vizsgálatot, hanem a Hahót-Tőzeg Kft.-ben meglévő tulajdoni hányadukat még ezt megelőzően értékesítették, és ma már az Orbán család a vállalkozás kizárólagos tulajdonosa. Ez a vizsgálat később bányászkörökben számos találgatásra adott okot, különösen akkor, amikor idén június elején új vezetőt neveztek ki az Országos Bányászati Hivatal élére Malárics Viktor veszprémi bányakapitány személyében. Malárics régóta ismeri Orbán Győzőéket, miután a tulajdonukban lévő négy Fejér megyei bánya a veszprémi bányakapitányság hatáskörébe tartozik.
Ismereteink szerint azonban nem a személyes kapcsolat volt a döntő Malárics kinevezésében, őt ugyanis bányászkörökben jó szakembernek tartják, és úgy tudják, hogy az új elnök jó kapcsolatban volt a régivel. "A bányászati hivatal másodfokú hatóságként jár el vitás ügyekben, amelyekre az elnöknek vajmi kevés befolyása van, így aztán nem sok értelme lenne úgymond saját embert ültetni oda" - mondta egy, a hivatalt régóta ismerő nyilatkozó annak a találgatásnak kapcsán, hogy az Orbán Győzőhöz fűződő személyes kapcsolata szerepet játszott-e Malárics Viktor kinevezésében. Ráadásul az érintett, Malárics Viktor úgy vélte: Orbán Győzőhöz nem fűzte bensőségesebb kapcsolat, mint a többi térségbeli vállalkozóhoz.
Orbánék egyébként mindössze egyszer, Hahót ügyében kerültek a hivatal látókörébe. "Se bevallási, se fizetési fegyelmet soha nem sértettek, mindig pontosan befizették a bányajáradékot, és az ellenőrzések is simán mentek náluk" - mondta a Bányászati Hivatal egyik nemrégiben menesztett magas rangú dolgozója. Egy másik informátorunk Orbán Győzőt "korrekt bányavállalkozónak" írta le, aki mindig betartotta az előírásokat és soha nem szállt be fölösleges vitákba. Ennek egyik példája, hogy Vértessomlyón - két év huzavona után - tavaly nyáron végül maguk álltak el egy kőbánya megnyitásától, amelyet sem a természetvédelmi hatóságok, sem pedig a helyiek nem támogattak.
Titkok világa
Összességében tehát úgy tűnik: bár a kezdő lökést az üzlet beindításához kétségtelenül a Fidesz-közeli cégek adták, más karriertörténethez hasonlóan itt is igaz a mondás, "ha nem vizsgálod az első milliómat, tiszta vagyok". Az viszont érthetetlen, hogy miért maradt ez az ügy máig homályban. A témával eddig egyetlen napilap, a Blikk foglalkozott tavaly szeptemberben, miközben a család gazdasági tevékenysége információink szerint részét képezi az úgynevezett megfigyelési ügynek is. Az annak alapjául szolgáló dokumentumok azonban forrásaink szerint "hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, és készítőik felületességéről tesznek tanúbizonyságot". Tudomásunk szerint az Orbán-vállalkozásokkal kapcsolatban ilyen megjegyzések szerepelnek benne: "a nem látható (in situ) bányavagyon, az alig ismert Gánt (ahol a bánya fekszik) lehetőséget teremt akár több milliárd forint mozgósítására is. (...) Az jellemző, hogy a cégek telephelyei az Orbán család lakcímei is. (Bár megkezdték a Győrbe történő megjelenítődést. Lehet hogy Orbán Viktor ezért szeret Győrbe szerepelni?)".
A bányák esetében jóval több figyelmet érdemel a Quality Invest Rt. tevékenysége. Ez a cég ugyanis meghatározó szerepet játszott a Fidesz életében, és egyike volt azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a pénzt gyűjtötték a párt számára. Felbukkanása az Orbán család vállalkozásai körül azt a feltételezést látszik erősíteni, hogy a Fidesz vezetőjének esetében - legalábbis a kezdeti időszakban - nem volt éles a határvonal a párt számára végzett tevékenység és a személyes gyarapodás között. Ennek tisztázása várhatóan a hatóságok feladata lesz. Információink szerint a szabad demokraták a Fidesz-közeli cégek ügyében tett beadványát a Legfőbb Ügyészség a napokban átadta a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak, ahol tavaly ősz óta folyik a nyomozás Josip Tot és Kaya Ibrahim, illetve a nevükkel fémjelzett vállalkozások ellen.
Módszertan
A cikkben szereplő információk gyűjtésekor az újságírásban honos módszerek széles skálájából kellett választanunk. Számos dokumentum áttanulmányozása mellett körülbelül harminc személlyel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezek mindegyike 1999 július eleje és augusztus közepe között történt. A cikk megírása előtt szerettük volna id. Orbán Győző véleményét is meghallgatni, ő azonban azzal zárkózott el, hogy soha nem ad interjút.
Mivel a cikk témája és a benne szereplő információk jellegüknél fogva számos üzleti, politikai és személyes érdeket sértenek, az információk ellenőrzése és bizonyítása igen nehéz volt. Ellenőrzöttnek tekintjük azt az információt, amelyről írásos vagy egyéb technikai eszközzel rögzített bizonyítékunk van, illetve amelyet legalább kettő, de lehetőség szerint több, egymástól független forrás részleteiben is megegyezően hozott tudomásunkra. A források védelme érdekében a cikkben ők nem nevesítettek. Ahol egy-két mondat idézőjelek között szerepel, az azt jelenti: forrásunk szó szerint így fogalmazott a háttérbeszélgetés során. Amikor közvetett beszédben idézünk valakit, az azt jelenti: forrásunk tartalmát tekintve pontosan a leírtakat mondta, legfeljebb más szavakkal. Amikor egy információ pontosságáról nem vagyunk meggyőződve, de közlését mégis nélkülözhetetlennek tartjuk a történet megértése szempontjából, ott ezt a szövegben külön jeleztük, az ilyen információk közlését mindazonáltal igyekeztünk elkerülni.
Módszertan
A cikkben szereplő információk gyűjtésekor az újságírásban honos módszerek széles skálájából kellett választanunk. Számos dokumentum áttanulmányozása mellett körülbelül harminc személlyel folytattunk háttérbeszélgetéseket. Ezek mindegyike 1999 július eleje és augusztus közepe között történt. A cikk megírása előtt szerettük volna id. Orbán Győző véleményét is meghallgatni, ő azonban azzal zárkózott el, hogy soha nem ad interjút.
Mivel a cikk témája és a benne szereplő információk jellegüknél fogva számos üzleti, politikai és személyes érdeket sértenek, az információk ellenőrzése és bizonyítása igen nehéz volt. Ellenőrzöttnek tekintjük azt az információt, amelyről írásos vagy egyéb technikai eszközzel rögzített bizonyítékunk van, illetve amelyet legalább kettő, de lehetőség szerint több, egymástól független forrás részleteiben is megegyezően hozott tudomásunkra. A források védelme érdekében a cikkben ők nem nevesítettek. Ahol egy-két mondat idézőjelek között szerepel, az azt jelenti: forrásunk szó szerint így fogalmazott a háttérbeszélgetés során. Amikor közvetett beszédben idézünk valakit, az azt jelenti: forrásunk tartalmát tekintve pontosan a leírtakat mondta, legfeljebb más szavakkal. Amikor egy információ pontosságáról nem vagyunk meggyőződve, de közlését mégis nélkülözhetetlennek tartjuk a történet megértése szempontjából, ott ezt a szövegben külön jeleztük, az ilyen információk közlését mindazonáltal igyekeztünk elkerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.