EURÓPA "YES", FÖDERALIZMUS "NO"?

ÉLET ÉS IRODALOM - PUBLICISZTIKA
Szerző: LAKATOS JÚLIA
2018.01.05.

Tavaly ilyenkor Orbán Viktor 2017-et a lázadás évének kiáltotta ki. S habár elsőre úgy tűnhet, nem igazolódott jóslata, a lázadás nem maradt el. Ha megvizsgáljuk 2017 meghatározó konfliktusait az Európai Unión belül, mind egy szálig a nemzeti szuverenitásért folytatott, a miniszterelnök által felvázolt küzdelemből ered. S habár a korábbiakhoz képest jó évet zárt az unió, egyre inkább kirajzolódni látszik az Európát szétfeszítő két véglet kontúrja. Állításom szerint azonban a nemzetállamok Európája vs. a föderális elképzelés tévesen közelíti meg az Európai Unió megújításának problémáját. Valójában nem az a kérdés, hogy liberálisabb vagy demokratikusabb irányba mozduljon el az EU, hanem, hogy az integráció folyamata milyen hatással van a közösség és külön-külön a tagállamok demokráciájára. Akármilyen meglepő ugyanis, bizonyos mértékben az európai harmonizációs folyamatok is felelősek a demokrácia utóbbi évtizedben tapasztalható leépülésért. Mára látszik, hogy populista vagy Európa-ellenesnek titulált pártok által kifogásolt számos kérdés sok esetben tényleg olyan problémát takar, amely a liberális demokrácia mindkét elemét, a liberalizmust és a demokráciát is veszélyezteti. Ezek feltérképezésével, megértésével közelebb kerülhetne az unió a nemzetállam vs. Európa konfliktus mérsékléséhez, feloldásához.

Írásomban mindkét fél álláspontját igyekszem rekonstruálni, habár hangsúlyosabban foglalkozom avval, mi az, amit a mainstreammel szemben állók kifogásolnak. Egyfelől úgy gondolom, hogy a liberális sérelmek sokkal jobban feltártak, mint kritikusaié, másfelől, és ez a fontosabb érv, úgy gondolom, hogy az unió alapkonfliktusát nem lehet erőfölénnyel eldönteni. Az unió megújítása csakis a kritikai észrevételek beépítésével érhető el. Számomra tehát nem az a fontos, hogyan lehetne egyik vagy másik felet győztesként kihozni, hanem hogy mi az, amit a jelenlegi elit hasznosíthat a kritikákból:...

ITT OLVASHATÓ