ÉLET A RÓZSASZÍN KÖDÖN TÚL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2018.01.14.

Ennyi lenne az élet? – teszi fel a kérdést az eheti ajánló egyik szerzője, és persze ilyen kérdést az ember időről időre feltesz magának, de nem biztos, hogy ugyanarra a válaszra jut, mint Balázs. Aztán megnézzük, meddig lehet eljutni a rózsaszín köd eltűnését követően, hazalátogatunk, és egy új vlogot is a figyelmetekbe ajánlok.

„Most karácsonykor, mikor újra Magyarországon jártam, volt szerencsém egy családi-baráti összejövetelen több remek emberrel találkozni és beszélgetni. Röviden, egyik beszélgetés ezzel zárult: „…igazándiból nincs autód, házad, feleséged, ami Dániához kötne – csak egy szaros gatyád van, úgyhogy most utazz, amíg megteheted”.

Mikor 2013 augusztusában útra keltem, rengeteg célom volt, az akkori 19 éves fejemmel. A legfontosabb az volt, hogy lediplomázzak és értékesítési területen szerezzek egy munkahelyet, hiszen, akire akkor is már nagyon felnéztem, a keresztapám, ex-IBM-es salesként mindig céges telefonnal, laptoppal járt, jó öltönyben és látszólag úgy tűnt, ez a boldogság titka. Little did I know!

Eltelt ehhez képest közel 5 év, lediplomáztam, megvan a baromi menő iPhone 7-es, legújabb Lenovo laptop és a hat számjegyű fizetés (még nem dollárban) is. Viszont megfogalmazódott bennem egy kérdés, viszonylag hamar a munkábaállás és a kezdeti hype elmúlása után, hogy vajon ez lenne az élet? (...)

Az elején azzal indult, hogy vajon hálátlan vagyok-e, amikor „mindenem megvan” és mégis többre vágyom? Noha később ráébredtem, hogy nem többre, hanem másra.

Vagy csak tipikus Y-generációs fiatal vagyok, aki egy év munka után bedobja a törölközőt mert nem bírja a kemény munkát? Ezek voltak leginkább a félelmeim, ami miatt blogot se szerettem volna kitenni, hiszen ezzel lehet, hogy leírnám magam. Kérdés, hogy ki előtt és hogy annak a véleménye számít-e?

Volt egy időszak, amikor a Google-el interjúztam ősz tájékán, előtte pedig nyáron egy másik Forbes 500-as céggel, amikor azt gondoltam, hogy igaziból 24 évesen már ezért nagyon is büszke lehetek magamra és ha bevesznek az igazi corporate mókuskerékbe és majd 5/5 munkanap nyakkendőbe és öltönybe kell járnom 1,5x ennyi fizetésért, akkor majd igazán sikeres leszek és megtalálom a boldogságot. Szerencsére nem léptem ki a jelenlegi munkahelyemről egyik állásért sem.

A végső stádium pedig az volt, amikor rájöttem, hogy egy ideális életképet kergettem, ami lehet, hogy mást boldoggá tesz, de engem nem. Azt is látom, hogy a legtöbb ember körülöttem rendkívül élvezi a biztonságos, remek munkahelyet, megházasodik, gyerekeket szül, házat vesz, én viszont ebben biztos vagyok, hogy ez még nem itt és nem most fog nekem a soron következni. (...) ...

ITT OLVASHATÓ