Szerző: Határátkelő / Zoli
2018.01.26.
„A jelenlegi munkám közben lehetőségem nyílt arra, hogy egy nagyon különleges csillagászati obszervációban vegyek részt. Azt hiszem, egész nyugodtan hívhatom különlegesnek, hiszen mind a helyszín, mind a mód egyedülálló volt.
Mielőtt kitérnék a személyes élményeimre, jöjjön pár információ-morzsa, melyek segíthetnek jobban megérteni a csillagászok munkáját (legalábbis annak egy kis rétegét).
Talán sok ember elképzelésében szerepel az a nem túl helytálló kép egy csillagászról, hogy egy távcső mögött állva simogatja hatalmas ezüstös szakállát, miközben óriási, sárga csillagokkal és holdsarlóval megspékelt kék bársonysüvege alatt hümmögve tűnődik a világ mikéntjéről.
A valóság sajnos ennél sokkal prózaibb. Ha sikerül távcsőidőt igényelni, akkor az adott csillagász odautazik az obszervatóriumba vagy pedig - manapság már inkább ez történik - ún. távészlelés történik. Ekkor vagy a csillagász végzi az obszervációt onnan, ahol dolgozik / lakik vagy pedig a távcső-operátor végzi el a méréseket.
Atomok és molekulák nyomában...
Itt most leginkább az infravörös- és a rádió-tartományt lefedő csillagászatról (azon belül is a milliméteres és szub-milliméteres) és távcsövekről beszélek majd.
Az említett hullámhossztartományokban a világűrben zajló folyamatokat lehet atomi szinten tanulmányozni. Adott fizikai körülmények között (hőmérséklet, nyomás, sűrűség stb.) atomok, ionok, molekulák ütköznek egymással és porszemcsékkel, amelynek következtében újabb molekulák alakulnak ki vagy éppen esnek szét alkotóelemeikre.
Miért izgalmas ez? Azért, mert ezek az élet miniatűr alapköveinek nyomon követéséről szólnak. Ezen apró, atomi szintű folyamatoknak köszönhetjük a komplexebb molekulákat, az élethez elengedhetetlen szerves molekulaláncokat (pl. aminosavak), a vizet, illetve a csillagok - majd később esetleg a bolygók - születését (évmilliós időskálán)..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.