Szerző: DOBSZAY JÁNOS
2018.01.28.
A volt antikommunista Fideszt – és személy szerint Orbán Viktort – kádárista-rákosista ösztönök, hajlamok vezérlik. Cikkünkben ezek politikai megnyilvánulásait vesszük sorra.
1. Osztályharc. A kommunista alapérzelme az osztályharc, az engesztelhetetlen politikai gyűlölet. Nincs ellenfele, csak ellensége, akivel szemben a méltányosság, az együttműködés, a békülés, a nagyvonalúság kizárt. Az ellenség maga a sátán. – Így érez és viselkedik a Fidesz is a politikai ellenfeleivel szemben, és ezzel az érzelemmel fertőzi a magyar a társadalmat. Ami Orbánnak csak pillanatnyi hatalmi taktika (menekültellenesség, sorosozás), az a társadalomban pusztító betegséggé, egyfajta őrületté válik. Ennek a jele az az érzelmi polgárháború, amelybe a magyar társadalom belesodródott, például az olyasfajta gondolatokkal, hogy aki nem tart velünk, az nem magyar, nem polgár, nem lehet becsületes, ezért nemkívánatos, üldözendő.
2. Proletár, polgár, ember. A „proletár” meghatározatlan definíció volt, nem azonos a tényleges proletárral. A proletár az a virtuális alany, akinek nevében a kommunista cselekszik. – Ugyanilyen virtuális alany a soha meg nem határozott polgár, illetve – 2010 óta – „az ember”, „az emberek”, esetleg jelzős szerkezettel: „a keményen dolgozó kisember”. A „magyar emberek” látszólag az ország egész lakosságát jelenti, amelynek javára a kormányzat munkálkodik, ám ki van zárva a fogalomból az, aki nem a Fideszre szavaz. Magyar ember az, akit a kormány annak tart. Mivel a párt a proletárok/emberek élcsapata, ő tudja a legjobban, hogy mi a proletariátus/az emberek érdeke. Aki ellentmond, az a magyarok érdekeit sérti. Az emberek akarata azonos a párt érdekével, ezért mindent ennek kell alárendelni. Ebben az olvasatban: a választással, a „nemzeti konzultációkkal” olyan felhatalmazást kapott a kormány, amely minden eszközt megengedhetővé tesz...
1. Osztályharc. A kommunista alapérzelme az osztályharc, az engesztelhetetlen politikai gyűlölet. Nincs ellenfele, csak ellensége, akivel szemben a méltányosság, az együttműködés, a békülés, a nagyvonalúság kizárt. Az ellenség maga a sátán. – Így érez és viselkedik a Fidesz is a politikai ellenfeleivel szemben, és ezzel az érzelemmel fertőzi a magyar a társadalmat. Ami Orbánnak csak pillanatnyi hatalmi taktika (menekültellenesség, sorosozás), az a társadalomban pusztító betegséggé, egyfajta őrületté válik. Ennek a jele az az érzelmi polgárháború, amelybe a magyar társadalom belesodródott, például az olyasfajta gondolatokkal, hogy aki nem tart velünk, az nem magyar, nem polgár, nem lehet becsületes, ezért nemkívánatos, üldözendő.
2. Proletár, polgár, ember. A „proletár” meghatározatlan definíció volt, nem azonos a tényleges proletárral. A proletár az a virtuális alany, akinek nevében a kommunista cselekszik. – Ugyanilyen virtuális alany a soha meg nem határozott polgár, illetve – 2010 óta – „az ember”, „az emberek”, esetleg jelzős szerkezettel: „a keményen dolgozó kisember”. A „magyar emberek” látszólag az ország egész lakosságát jelenti, amelynek javára a kormányzat munkálkodik, ám ki van zárva a fogalomból az, aki nem a Fideszre szavaz. Magyar ember az, akit a kormány annak tart. Mivel a párt a proletárok/emberek élcsapata, ő tudja a legjobban, hogy mi a proletariátus/az emberek érdeke. Aki ellentmond, az a magyarok érdekeit sérti. Az emberek akarata azonos a párt érdekével, ezért mindent ennek kell alárendelni. Ebben az olvasatban: a választással, a „nemzeti konzultációkkal” olyan felhatalmazást kapott a kormány, amely minden eszközt megengedhetővé tesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.