Szerző: FEKETE IBOLYA
2018.01.21.
Fekete Ibolya filmje 1989 légkörét idézi föl nyugatra tartó orosz fiúk és keletre tartó angolszász lányok és helyi munka- és szállásadóik történetével. Ekkor Magyarország az ő számukra elég jó helynek tűnik. A rendező a hazánkban (akkor már) két évtizedes hagyománnyal rendelkező amatőr szereplős dokumentarista játékfilm módszerével mutatja be ezt a rövid ideig fennálló történelmi pillanatot.
"Szomjas György négy filmjének alkotótársaként beletanult a szakmába. A magyar valóságot dokumentarista eszközökkel szondázó játékfilmesek szűkebb csapatából azzal vált ki, hogy őt az egész térség érdekli, a kiengedett NDK-soktól kezdve a nyugatra igyekvő és Pesten rekedt oroszokon át az egymást gyilkoló délszlávokig. – Közép-kelet-európai változások konkrét történetekben leképezve, szép vállalkozás, kevesen próbálkoztak vele és még kevesebbeknek sikerült. Miért érdekli ez a téma ennyire? – Számomra ez a térség létező fogalom. Ezt manapság senki nem szereti így tekinteni, de akár lehazudjuk, akár nem, itt létrejött egy egyedülálló, közös történelmi tapasztalat, ami, azt hiszem, mélyebben ivódott be az emberekbe, semhogy a politika meg tudná szüntetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy nagyon gyorsan felejtődnek a dolgok – túl sok minden történt, és túl gyorsan. Arra, hogy hogyan éreztük magunkat mondjuk 1990-ben, amikor ez vagy az történt, a fene sem emlékszik. És ez nagyon veszélyes, mert egyszer, amikor a tükörbe nézünk, azt fogjuk látni, hogy ilyenek lettünk és kész, de hogy hogyan és miért, arra már nem fogunk emlékezni." (Bihari Ágnes beszélgetése Fekete Ibolyával) Filmvilág folyóirat 1996/09 26-27. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.