BÉRCZESI RÓBERT: FELENGEDETT BENNEM A GÖRCSÖS HALÁLFÉLELEM

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2018.01.16.

A drogmámorban eltöltött évtized sokat lekoptatott az agyából, ám most már elege van az állandó melankóliából és hadarásból, szeretne végre életigenlő szövegeket írni. A magyar népdalokat is igyekszik vidámabbá tenni, mert szerinte túl szomorúak, bár csodálatosak. Mindezt meg lehet nézni és hallgatni az Erkel Színházban, ahol január 22-én mutatja be emléxel még? című feldolgozáslemezét. De vajon miért nyúl más életművéhez az, akinek van sajátja is? Miért nem ment el még soha szavazni, és miért állt ki Londonban utcazenélni? Interjú Bérczesi Róberttel, a Hiperkarma frontemberével.

Feltűnt, hogy majdnem minden veled készült interjú azzal a kérdéssel indul: „Hogy vagy?”. Nem zavar, hogy mindenki érted aggódik?

Nem, mert elfogadtam már, hogy nemcsak a dalok, hanem a mögöttük lévő szerző is érdekli az embereket. Vagyis én. Mikor erről érdeklődnek, mindig elmondom, hogy megvagyok, köszönöm szépen.

És sikerült már újratanulnod az életet?

Az elmúlt tíz év nagyon sokat lekoptatott az agyamból, eléggé elhülyített. Valóban újra kellett tanulnom sok mindent, például a dalírást, ami számomra a legfontosabb dolog. Ezt gyakorlatilag az alapoktól kellett újrakezdenem, annyira kiestem a gyakorlatból.

Hogy lehet elfelejteni a dalszerzést? Nem inkább az ihlet apadt el?

Nem, magát a módszert felejtettem el valahogy, olyan sokáig nem csináltam, vagy legalábbis nem kellő odafigyeléssel. Tíz éven keresztül sokkal kevesebbet nyúltam a gitáromhoz, mint amennyit kellett volna. Közben persze rengeteget írtam, és alakítgattam is dalokat, de egy idő után olyan volt az egész, mintha csak önmagamat ismételtem volna. Ugyanazokat a sorokat írtam le különféle variációkban és belekerültem egy szellemi mókuskerékbe. Ebből most szerencsére sikerült kiszállnom, így viszont az alapoktól kell újratanulnom a dalírást, több énekkel és hagyományosabb dalszerkezetekkel...

ITT OLVASHATÓ