Szerző: HAMVAY PÉTER
2018.01.21.
HVG: Hogy jutott ön szerint egykori pártja, az MSZP oda, hogy lassan a parlamenti küszöb megugrása lehet a legambiciózusabb célja?
Békesi László: Sehol sem fújnak jó szelek a baloldal számára, de idehaza – ahogy megszokhattuk – kicsit még rosszabb a helyzet. Az MSZP-nek igazából esélye sem volt, hogy modern értelemben vett szociáldemokrata párttá váljon, és korszerű válaszokat adjon a jelen kérdéseire. Máig a Horn Gyula által kijelölt ösvényen halad a párt, egyre rosszabb személyi feltételekkel és kiürült szakmai háttérrel. Horn könnyedén feláldozhatónak tartotta a szociáldemokrata értékeket, ha a pillanatnyi hatalmi érdekei úgy kívánták. Ez a pragmatizmus egy darabig eredményes volt, de mára teljesen erodálta a pártot.
HVG: Nincs is megállása a bukás felé?
B. L.: Az MSZP rendkívül beágyazott a magyar társadalomba, így 2018-ban bizonyára parlamenti párt marad. De a bázisa, amely döntően a rendszerváltás veszteseiből áll, menthetetlenül öregszik és fogy. Úgy gondolom, hogy klasszikus ellenzéki, de minimális befolyású párt sorsa vár az MSZP-re.
HVG: Talán azt gondolták, hogy az unióhoz tartozás eszméje pótolja a baloldali és a nemzeti narratívát?
B. L.: Aki így gondolta, nagyot tévedett. Az uniót nem lehet szeretni, csak racionális módon kötődni hozzá. Hatalmas hiba volt, hogy a Kádár-kori reflexeknek megfelelően az MSZP eltolta magától a nemzeti gondolatot, és óriási morális és érzelmi erőforráshoz juttatta az ellenfelét. Mára látszik, hogy ezeknek az érzelmi attribútumoknak a visszaszerzése nélkül lehetetlen megnyerni a választók kritikus tömegét. Ugyanakkor persze részben érthető volt a párt félelme, hiszen amikor a XX. században a nemzeti gondolat felívelt, mindig nacionalista és kirekesztő volt, és paradox módon hozzájárult a nemzeti tragédiákhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.