Szerző: SZABÓ BRIGITTA
2018.01.29.
– Az államszocializmus bukása után a kelet-európai társadalmak különböző kapitalista utakat választottak. Magyarország a többi visegrádi országgal együtt a beágyazott neoliberális gazdaság irányába indult el. Mitől függött, hogy ezen belül ki mit részesített előnyben?
– Szerintem eleve nincs értelme a visegrádi országokat egyben nézni, mert nem összehasonlíthatók. Nagyon különböző pozíciókban voltak az átmenet időszakában, s ennek következtében más-más úton és megoldásokkal jutottak el a neoliberális gazdaságpolitikához. Lengyelország például óriási gazdasági válságot élt át a nyolcvanas években, az állam eladósodott a külföld felé, tömeges volt a munkanélküliség és a kivándorlás. A foglalkoztatottakat átterelték a mezőgazdaságba, ami a visszafejlődés egyik tipikus jele. Az első demokratikus lengyel kormánynak nem volt szabadsága, rendeznie kellett a hiteleket, stabilizálnia a gazdaságot és a politikai helyzetet. Ez a korai válság lett a szerencséjük.
– A javukra tudták fordítani?
– Olyan, vegyes stabilizációs programot vezettek be, amelynek a gazdasági lába mellett volt egy szociális is, vagyis nem hagyták tovább nőni a munkanélküliséget. Ráadásul a folyamatos politikai és szakmai viták kereszttüzében képtelenek voltak megegyezni egy privatizációs törvényben, ezt csak 1996-ban fogadták el. Ezért aztán a nagy állami cégek magánosítása helyett az erőforrások – a humán és a pénzügyi is – a hazai kis- és középvállalkozásokhoz vándoroltak. Új vállalkozások jöttek létre, azok versenyhelyzetbe kerültek, így vált lehetővé, hogy az egykori lengyel kisvállalkozásokból multinacionális cégek nőttek ki.
– Csehszlovákia ugyanebben az időszakban virágzott.
– Olyannyira, hogy csodaországnak tartották. Nem volt sem külső, sem belső államadóssága, gazdasága fegyelmezetten, jól működött. Bármit tehettek a kormányok, a lakosság hagyta. Meg is csinálták a bajt, az állami vállalatokat állami bankok privatizálták, s ezzel utat nyitottak a gyenge vállalatvezetésnek és a korrupciónak. Majd amikor Csehszlovákia 1993-ban szétvált, a várakozásokkal szemben nem a cseh, hanem a szlovák helyzet lett kedvezőbb, egyrészt az említett privatizációk miatt, másrészt, mert a szlovákoknál maradt a híres csehszlovák fegyveripar. Vladimír Mečiar érdeme, hogy nem sietett, hagyott elég időt az új ország megszervezésére, beindítására. Persze a barátait helyezte a nagy cégek élére, viszont el tudta érni náluk, hogy a tőke az országban maradjon. Később pedig a Dzurinda-kormány sikeresen liberalizálta a gazdaságot. Az igazi csalódás Magyarország volt.
– Pedig gazdasági szempontból Magyarország vágott bele a legkedvezőbb feltételekkel a rendszerváltásba.
– Látszólag igen. Kádár János próbálta nyitni a gazdaságot, de elmaradt a várt reakció.
– Magyarország hasonló stratégiát folytatott, mint amit korábban Lengyelország, amely rengeteg kölcsönt vett fel külföldről. A lengyeleknek az volt a tervük, hogy az olcsó hitelből modern gépeket importálnak, felszerelik velük a vállalatokat, s az így gyártott versenyképes termékeket exportálják, a beérkezett pénzből pedig törlesztik a kölcsönöket. A cégek örömmel vették a pénzt meg az új gépeket, aztán itt vége is lett a történetnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.