Szerző: SZELESTEY
2018.01.07.
- Az illiberalizmust a belső elnyomás, a haveri kapitalizmus, a járványos korrupció, a jogállam összeomlása, a rasszizmus megerősödése és a nemzetközi viszályok nagy esélye jellemzi
- Orbán igencsak melléfogott, amikor azt hitte, hogy bármi szerepe lesz a haszonelvű Trump fő terveiben
Guardian
1. A vezércikk arra figyelmeztet, hogy a keleti tagállamok oldaláról veszély fenyegeti az uniós összefogást. A legnagyobb bibi az idén éppen ez lehet, ami belülről leselkedik a szervezetre. A baj lassan alakult ki a középső és keleti részen, a Visegrádi Csoport 2004-es belépése után. Majd azután fordult igazán élesbe, hogy a Bizottság az elmúlt hónapban úgy döntött, megbünteti a magyar és a lengyel kormányt, amiért azok elutasítják a kvótákat és nem tartják tiszteletben az EU értékeit. A küzdelem középpontjában Orbán Viktor áll, aki megveti Macron és Juncker uniós reformelképzeléseit és még büszke is rá. Durva bohóckodása megdobta a hazai népszerűségi indexét és, ráadásul ily módon ő lett a francia-német fölénnyel szembeni közép- és kelet-európai ellenállás hangja. A britek távozása csak fokozta a reakciós, euroszkeptikus lendületet a kisebb tagállamok soraiban.
Orbán felvette a kesztyűt Merkel ellen, amikor romboló, nacionalista-populista, migránsellenes programját terjesztette a CSU konferenciáján. Meghiúsíthatja a kancellár utolsó esélyét a kormányalakításra, miután ellenállásra bátorítja a miniszterelnök-asszony konzervatív támogatóit. Ha a politikusnő megbukik, akkor egy szinte senki dönt le egy politikai óriást – és ez tartós károkkal jár majd Európában, ahol omladozik a mérsékelt, józan közép politikája. A magyar vezető most azt állítja, hogy lett egy új barátja Ausztriában, ahol szinte teljes egészében újfasiszta koalíció alakult. De legfőbb szövetségese Lengyelország, a PiS gusztustalan gyámkodása alatt. Varsó is lát esélyt arra, hogy befolyásolja, merre menjen az unió.
A legnagyobb csata az idén a következő hétéves költségvetés kapcsán várható, és bármiféle csökkentés mindenki másnál érzékenyebben érintené a magyar és a lengyel kormányt. Csakhogy visszafelé sülhet el, ha a németek és a gazdagabb tagok a jobb együttműködéstől teszik függővé a két országnak szánt szerkezeti támogatásokat, tekintve a kisebb tagok körében uralkodó nacionalista, Brüsszel-ellenes hangulatot. Ily módon fennáll ugyanis a veszély, hogy ha a nagyok nekimennek a vonakodók kormányoknak, ami egybe esik a Brexit végkifejletével, akkor az EU egyszerre kényszerül csatázni az egységért nyugaton és keleten. Ez esetben pedig megint csak elillanhat az erős, egységes Európa álma.
2.
Óvakodni kell az EU-t súlyosan fenyegető magyar-lengyel illiberális szövetségtől, Brüsszelnek pedig le kell tennie a garast. Erre figyelmeztet a lap egy másik kommentárja is. Mint rámutat, korunk veszélye az, hogy a nemzeti közösségek megteremtésének céljával mindenütt erősödik a konzervatív nacionalizmus. Egy minden vitán felül álló vezető irányítja, célja hogy megvédje a különleges nemzeti érdekeket. Ellenőrzi a határokat a bevándorlók vírusa és a „külföldi” befolyás ellen. Gusztustalan, ám egyre erősebb, és nehéz megmondani, hogy miként sülhetne el jól. Ez a belső elnyomásnak, a haveri kapitalizmusnak, a tömeges korrupciónak, a jogállam összeomlásának, valamint a rasszizmus felemelkedésének és nemzetközi konfliktusoknak a receptje. Itt az idő szembeszállni mindezzel, mert a szemünk előtt porladnak el a háború utáni rend értékei.
Ennek a gonosz hitvallásnak Oroszország és Kína a zászlóvivője, Lengyelország, Magyarország – és Trump – nyíltan csodálja őket. Mindannyiukat ugyanaz az ördög segítette hatalomra: a migráció és a munkásság félelme, hogy oda lesz az állása és az életszínvonala. Európa újra találkozik a legsötétebb démonaival. Az EU-n belül a Fidesz ragadta meg a vezetést, arra törekszik, hogy egypártrendszert hozzon létre. Ki akarja irtani a fékeket és ellensúlyokat, ellenőrizni igyekszik a sajtót és a saját köreibe tartozó oligarchákat. Mindez olyan büdös, hogy a szag az égig ér, ám Orbánnak van két aduja: a gazdaság és az, hogy az ország a muzulmán bevándorlás útvonala mellett fekszik. Ha kétharmaddal nyeri a választásokat, folytathatja, amit eddig csinált.
Orbán számára a jövő nem nyugati, nem liberális. Nem a liberális demokráciát jelenti, sőt talán nem is a demokráciát, benne sikeres, versengő társadalmakkal. Megtisztogatná Magyarországot és liberális-ellenes úton haladna. Később úgy magyarázná, hogy a külföldi politikai aktivisták – kérlelhetetlen emberi jogi harcosok – a fő akadályt képezték programja elérésére. Különleges célpont a CEU, amelyet Soros György alapított, aki történetesen zsidó. Az egyetemet pedig külföldi liberálisok irányítják. Orbán be akarja záratni. Két napja mégis vendégül látták, hogy beszéljen a CSU képviselői előtt. Seehofer szándéka világos: Orbán fényében sütkérezhet, figyelembe véve az egyre erősebb bevándorlás-ellenes hangulatot, főleg Németország keleti felében.
Az EU-nak igaza van, amikor keményen lép fel Lengyelországgal szemben, de a küzdelmet meg kell nyernie. Ily módon, ha Magyarország és Lengyelország illiberális demokráciát akar, akkor azt tegye az unión kívül, a közösség pénze nélkül. Orbán téved, amikor a kínai és orosz gazdaságot éljenzi. Határozottan szembe kell fordulni vele. Beszédei arra szolgálnak, hogy leplezzék a vazallusok hálózatát, és hogy kielégítsék a rasszizmussal határos felsőbbrendű etnocentrizmust. Ez csak ártani fog Magyarországnak. De az uniónak is látnia kell, hogy szükség esetén minden országnak jogában áll lépni a bevándorlók ellen, mert ha nem, az ajándék a populista-nacionalista jobboldalnak. Továbbá olyan erőket hoz létre, amelyek veszélyeztethetik magát az integrációt...
Ennek a gonosz hitvallásnak Oroszország és Kína a zászlóvivője, Lengyelország, Magyarország – és Trump – nyíltan csodálja őket. Mindannyiukat ugyanaz az ördög segítette hatalomra: a migráció és a munkásság félelme, hogy oda lesz az állása és az életszínvonala. Európa újra találkozik a legsötétebb démonaival. Az EU-n belül a Fidesz ragadta meg a vezetést, arra törekszik, hogy egypártrendszert hozzon létre. Ki akarja irtani a fékeket és ellensúlyokat, ellenőrizni igyekszik a sajtót és a saját köreibe tartozó oligarchákat. Mindez olyan büdös, hogy a szag az égig ér, ám Orbánnak van két aduja: a gazdaság és az, hogy az ország a muzulmán bevándorlás útvonala mellett fekszik. Ha kétharmaddal nyeri a választásokat, folytathatja, amit eddig csinált.
Orbán számára a jövő nem nyugati, nem liberális. Nem a liberális demokráciát jelenti, sőt talán nem is a demokráciát, benne sikeres, versengő társadalmakkal. Megtisztogatná Magyarországot és liberális-ellenes úton haladna. Később úgy magyarázná, hogy a külföldi politikai aktivisták – kérlelhetetlen emberi jogi harcosok – a fő akadályt képezték programja elérésére. Különleges célpont a CEU, amelyet Soros György alapított, aki történetesen zsidó. Az egyetemet pedig külföldi liberálisok irányítják. Orbán be akarja záratni. Két napja mégis vendégül látták, hogy beszéljen a CSU képviselői előtt. Seehofer szándéka világos: Orbán fényében sütkérezhet, figyelembe véve az egyre erősebb bevándorlás-ellenes hangulatot, főleg Németország keleti felében.
Az EU-nak igaza van, amikor keményen lép fel Lengyelországgal szemben, de a küzdelmet meg kell nyernie. Ily módon, ha Magyarország és Lengyelország illiberális demokráciát akar, akkor azt tegye az unión kívül, a közösség pénze nélkül. Orbán téved, amikor a kínai és orosz gazdaságot éljenzi. Határozottan szembe kell fordulni vele. Beszédei arra szolgálnak, hogy leplezzék a vazallusok hálózatát, és hogy kielégítsék a rasszizmussal határos felsőbbrendű etnocentrizmust. Ez csak ártani fog Magyarországnak. De az uniónak is látnia kell, hogy szükség esetén minden országnak jogában áll lépni a bevándorlók ellen, mert ha nem, az ajándék a populista-nacionalista jobboldalnak. Továbbá olyan erőket hoz létre, amelyek veszélyeztethetik magát az integrációt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.