Szerző: SZÜDI JÁNOS
2018.01.05.
Ami fontos
A mai kor iskolásainak tankötelezettségük kezdetekor befejeződik a gyermekkoruk. Olyan oktatási rendszer jött létre, amelyben nem a gyermek érdekei a fontosak, hanem az államé. Ez az oktatási rendszer – szemben a közoktatással – nem közszolgáltatás nyújt, hanem közszolgálatot szervez. Hasonló fogalmak. Eltérő filozófiák. Aki szolgáltat, partnerére figyel. A szolgáltatásban részesülő a megrendelő. A megrendelő ellenőrzi a szolgáltató munkáját. A közszolgálat nyújtója az állami akarat végrehajtója. A megrendelő az állam. Az állam kéri számon a teljesítést. A közszolgáltatás címzettje köteles azt eltűrni. Ezért vonja meg a hatóság az iskoláztatási támogatást attól a szülőtől, akinek gyermeke mulaszt az iskolából. Az állam nem feltárja az okokat, nem segít azok megszüntetésében. Az állam „köznevel”. Aki kivonja magát ez alól, arra lesújt.
Az oktatásért felelős államtitkár sugárzó arccal jelentette ki, az államosítás gyümölcse beérett. A legutolsó nemzetközi mérés igazolja ezt. A tízéves korosztály teljesítménye az olvasást és a szövegértést illetően javult. Elfelejtette, hogy a tizenöt éves korosztály teljesítménye – az egy héttel korábban közzétett nemzetközi jelentés szerint – ugyanezen a területen jelentős romlást mutatott? A teljesítmények összevetése, továbbá az a tény, hogy nőtt az iskolát idő előtt elhagyók aránya, nem indokolja ezt az optimizmust. Ráadásul a „dicsőséges” jelentés szerint, a tízévesek 43 százaléka panaszkodott fáradtságra. A nemzetközi átlag 32 százalék. Az államtitkár úgy gondolja, a pedagógusok terhelik túl a tanulókat. Nem tagadva a pedagógusok felelősségét, őket elsődlegesen a cinkosság bűne terheli. Az igazi ok a köznevelésről szóló törvény: nem védi, hanem kiszolgáltatottá teszi a tanulót. Ez a gyümölcs, a jól ismert magyar narancs...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.