Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2018.01.24.
Miközben a teljes vezetés néz hülyének minket és hazudik bele a kamerába nap nap után, addig sok hazai rettegő elhiszi a meséket. Elhiszi azt, hogy valóban jobban élünk, hála Viktorunknak. Elhiszik, hogy valóban megvédi Európát és annak keresztény értékeit. Elhiszik, hogy ő a nép hőse, egy vezető, akire végre fel lehet nézni. Egy új Kádár, egy új Horthy, a nép megmentője. Lehajtott fejjel vonulnak egy újabb elnyomó vezető szavára. Vonulnak a diktatúra felé vezető úton, a kerítéssel körbezárt Magyarországon.
Egy országban, ahol megmondják mit gondoljunk, ahol a mi nevünkben élnek vissza jogainkkal. Eljutottunk oda, hogy Horthy Miklós szobrot avatunk, oda, hogy misét mondassanak érte a keresztény „értelmiségiek” Auschwitz felszabadulásának évfordulóján. És mi ezt tűrjük. Elfogadjuk, hogy ez a mi sorsunk. Elfogadjuk a várólistákat, az elviselhetetlen állapotok mindennapivá válását, a szegénységet és annak minden hozadékát.
Ordítás helyett elnémultunk. Elfogadtuk, hogy ez a mi sorsunk, nekünk ez jár. Az utcákon nem látni mást, mint elgyötört, szomorú arcok tucatjait. Meggyötört, sorsukba beletörődő emberek ezreit, akik már nem harcolnak, nem szólalnak fel, nem háborodnak fel. Ezzel szemben a kórházak tucatjai telnek meg, hogy aztán sokak számára az út végét jelentsék. Egy olyan élet befejezését, mely különböző rendszerek elnyomását tűrte el, hol szó nélkül, hol harcolva az ellen.
De nem tanultunk. Azt, amit apáink és anyáink átéltek évtizedekkel korábban, az sem rettent el bennünket. Nem vesszük észre, hogy újra megtörténik az, amiről azt hittük, soha nem fog újra megtörténni. Az elnyomók újra itt vannak és a nép felett uralkodva újra hülyének néznek minket. Ugyanazokkal a módszerekkel ugrasztanak minket egymásnak és legitimálják a rasszizmust, az antiszemitizmust, a gyűlöletet.
1989-ben nem váltottunk rendszert, sőt, még csak nem is változtattuk meg azt. Egy kis kitérőt követően újból egy elnyomó rendszernek adtunk hatalmat. Egy értelmes vezető helyett egy, a nép felett uralkodó, elborult, a szellemi és erkölcsi iszapban dagonyázó senkit választottunk. Egy senkit, aki gyerekkori vágyait beteljesítve változtatja meg országunkat az elkövetkező évtizedekre. Egy olyan rendszert kiépítve, melyet meg kell dönteni és végre tudatosítanunk kell magunkban: ez nem történhet meg soha többé!...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.