ADDIG NEM LESZ VÁLTOZÁS, AMEDDIG AZ ELLENZÉK PONTOKBAN, ÉS NEM VONALAKBAN KÉPZELI EL A POLITIKÁT

INDEX
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2018.01.14.

Ameddig az ellenzéki közvélemény, pártok, civilek, aktivisták, véleményvezérek, értelmiség pontokban és nem folyamatokban képzeli el a politikát, egy-egy történésre koncentrál, majd ugrik a következőre, ameddig nem érti meg és nem veszi figyelembe a körülötte mozgó többi vonalat, és nem határozza meg a viszonyát rajta kívül álló folyamatokhoz, a magyar társadalom vonalaihoz, a globális politika, a globális tőke és a globális társadalom történéseihez, nem lesz változás.

Ha megnézzük egy ellenzéki párt vagy szervezet működését, leginkább egy-egy azonnali reakciót, akciót, jópofa felütést, kemény Facebook-posztot látunk.

A magyar ellenzék figurái tüntetésről tüntetésre, sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, mondásról mondásra élnek.

De ezek nem tudnak kiadni egy egész vonalat. Egy olyan gondolkodási és cselekvési folyamatot, amelyben az egyes pontok, cselekvések egymásra épülő, egymásnak erőt és erőforrást adó folyamatot adnak ki.

Az ellenzéki pártok kommunikációjának legfőbb felületei például a sajtótájékoztatók és sajtóközlemények. Ezek az események két okból kerülnek be a médiába. Ha elrontanak valamit a pártok, illetve ha a magyar politikát egyedül uraló Fideszre reagálnak. Persze most a kampányban van pár kivétel, de a köztes 4 évben még ennyi sem. Ezek a mondások így nem adnak ki egy egészet, nem tudnak saját szellemi erőteret létrehozni, csak a Fidesz szellemi erőterén, tematikáján belül mozognak. De nem is hoznak létre kapcsolatot a választókkal, nem erősödik a szervezet, nem lesz több erőforrás, így még a gondolkodáson túl se kapcsolódnak össze folyamattá.

Lényegében megszűntek az olyan ellenzéki pillanatok, amikor egy párt egy ügyet tud vinni. Ennek pedig az az oka, hogy nincsenek olyan mondások, amiket ezek a pártok akár egy kormányzati ügyre reagálva mint érdekes, és érthető üzenetet adnának át. Így ezek az egy-egy ügyre reagáló közlemények, TV-s szereplések, sajtótájékoztatók önmagukban maradnak.

De nem csak a pártok járnak így. Az ellenzéki közvélemény is felháborodásról felháborodásra él.

Akár hónapokon belül is fel tud háborodni ellentétes értékek mentén valamin, ha egy érintett (főként értelmiségi) csoport felháborodása magával húzza a közvéleményt. Ezek a felháborodások pedig nem kapcsolódnak egymáshoz, nem adnak ki semmilyen folyamatot.

Ahogy a tüntetések és mozgalmak is csak arról szólnak, hogy az éppen adott ügyet próbáljuk megakadályozni, ezen jussunk túl, itt állítsuk meg a rendszer szekerét. Ezért szokott megtörténni az, hogy amit most nem hajtanak végre, azt a felháborodás elülésével, a tüntetések kifulladásával megcsinálnak 1-2 év múlva, de újabban már fél év múlva (lásd CEU-ügy).

Ezek a dinamikák pedig meghatározzák a teljes ellenzéki gondolkodást. Egyszerűen már a képesség sincsen meg arra, hogy ne ügyek, hanem folyamatok mentén nézzünk rá egy politikai problémára...

ITT OLVASHATÓ