Szerző: FRIED ILONA
2018.01.26.
A húszas évek egyik német vicce így szólt: „Mindenről a zsidók és a biciklisták tehetnek.” „Miért a biciklisták?” „Miért a zsidók?” A kabaré a nácizmus kezdeti fenyegetéseit még megpróbálta iróniával fogadni. Friedrich Hollaender például 1931 szeptemberében színházában, a Tingel-Tangelben, a Kísértetek a Stern Villában című műsorban a fent idézett viccre utalva, Mindenről a zsidók tehetnek címmel Bizet Carmenjének Habanera-dallamára írt dalszöveget. A dalban a szerző a legkülönbözőbb, részben a legbanálisabb jelenségekről szól: foglalt a telefon, kilyukadt a kád, gyenge a sör, melyekre rendre a dal címe csap vissza a refrénben. Hollaender világsikerét többek között a Kék angyal című 1930-as filmben Marlene Dietrichnek írt dalainak is köszönhette, ezekkel futott be először a színésznő. 1931-ben még ha fájdalmasan is, de el tudta viccelni a fenyegető veszedelmet, a nácizmus hatalomra jutását követően azonban egyre fogyott a levegő a kabaré körül. Afféle zsidó szélhámosságnak tekintették, s a göbbelsi kultúrpolitika még a zsidókhoz nem köthető kabarékat is egymás után záratta be. Az egyre fenyegetőbbé váló totalitárius rendszer nem bírta eltűrni a szabad kritikus szellemet, a humort, az iróniát.
A hatvanas években egy római édesapa gyakran mesélt kislányának fiatalsága Berlinjéről. Az édesapa magyar származású volt, aki bécsi középiskolái után a húszas évek végétől Hitler hatalomra jutásáig Berlinben járt a Műegyetemre. Emlékezetében Berlin mint a modernitás, a szabadság, sőt a szabadosság városa élt: még Párizsnál is izgalmasabbnak tűnt számára, az európai kultúra fővárosának látta. Ismerte ugyan Max Reinhardt színházát, valamint Brecht Koldusoperájáról is tudott, ám a kulturális élet sokszínűségét számára elsősorban a kabaré jelentette, amelynek nagyszerű színészei nemegyszer a filmben is kiemelkedőt alkottak. A Berlin mítoszában felnövő kislányból – akit Antonella Ottainak hívnak – színháztörténész lett, és nemrégiben kutatóként járt utána a gyermekkori mítosznak, a nácizmus hatalomra jutását közvetlenül megelőző berlini kabaré világának, valamint annak, ami az édesapa meséiből kimaradt: a nagy művészek további sorsának. 2016-ban publikált könyvében felidézi a berlini kabaré világát a húszas évek végén, a harmincas évek elején, szembeállítva a Hitler hatalomra jutása utáni Berlinnel. Félelmetes, ahogy a náci diktatúra a korábbi sokszínű és szabad szellemű várost hihetetlenül rövid idő alatt teljességgel átalakította, s e folyamat részeként a kabarét is fokozatosan felszámolta. Hitler hatalomra kerülése után néhány évvel a kabaré csillagai már a holland Westerbork, valamint a cseh Theresienstadt átmeneti táboraiban vittek színre kabaré-előadásokat. Az előadásokról készült, immár az interneten közreadott néhány szívszorító fotó a visszaemlékezésekkel összhangban „igazi” színházi előadásokat, színészi jelenlétet mutat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.