A MAGYAR MENEKÜLTÜGY HÉT FŐBŰNE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: NAGY BOLDIZSÁR
2017.12.20.

A magát keresztyénnek valló kormányzat az idő múlásával és a tokák növekedésével egyre kevésbé marasztalható el a bujaság vagy a fösvénység bűnében (a többiből azért kiveszi a részét, gondoljunk csak a torkosságra vagy a kevélységre), de ez a cikk nem a korosodó férfiak istenfélő magatartásáról, hanem az istentelen magyar menekültügyről szól, annak elmúlt három évét tekinti át, a jog uralma, az EU-tagságból adódó feladatok és morális minimum szempontjából.

A magyar menekültügy hármas elméleti keretbe illeszthető és hét főbűnben marasztalható el.

A) A hármas elméleti keret

Az első elmélet a biztonságiasítás, a szekuritizáció. A nyolcvanas években indult irányzat legfőbb tétele az, hogy a biztonságiasító szereplő egy jelenséget (a migrációtól a terrorizmuson át akár a környezetszennyezésig) a nemzet/állam/társadalom biztonságát fenyegető veszélynek minősít, amit csak a normális jogrend kereteiből kilépve, rendkívüli eszközökkel lehet elhárítani, s erre a lépésre csakis a biztonságiasító aktor vagy az általa megnevezett erő képes, amely ezért privilégiumokhoz és a bürokratikus versenyben előnyökhöz jut. [1] (Rossz az, aki máris a TEK-re gondol…)..


Míg a biztonságiasítási elmélet a domináns a magyar menekültpolitika megértésénél, a második elméleti keret „az identitárius populizmus” rávilágít a motivációra és a technikára. Az identitárius populizmust leírók azt emelik ki, hogy a populista szereplő elhatárolja magát az elittől, amelyet akár a nép ellen konspiráló tényezőként is bemutathat. A politikusokat bűnrészesként állítja be a „tömeges bevándorlás vagy az európai integráció vagy mindkettő tekintetében (attól függően, hogy épp kik alkotják a mások csoportját)”.[2] Az eredetileg elsősorban szélsőjobbos pártokra szabott elméletet némileg módosított formában alkalmazom, azt tételezve, hogy a Fidesz a Jobbik kiszorítása érdekben szélsőjobb pozíciót foglal el a politikai palettán.[3] A külföldi tulajdonú bankok, a nagy multinacionális élelmiszerláncok és a külföldi tulajdonban lévő közművállalatok után egy új „másikat”, egy új ellenségképet kellett rajzolni. Ez lett Soros György, illetve a „Brüsszel”. Az identitárius populisták a kormányban ezúttal a „brüsszeli bürokrata” elittől igyekeznek megkülönböztetni magukat.[4]

A magyar menekültügy megértéséhez szükséges harmadik elmélet a „krimmigráció” elmélete, amely a bűncselekményekre vonatkozó büntetőjogi és a migrációt reguláló közigazgatási hatáskörök és intézkedések egybecsúszását hangsúlyozza.[5] Az elmélet szerint büntetőjogi intézkedéseket foganatosítanak azokkal szemben, akik nem követtek el bűncselekményt, csak a határ átlépésére és a jogszerű tartózkodásra vonatkozó közigazgatási szabályokat szegték meg, például tartózkodási engedélyük lejártakor nem léptek ki az országból, vagy megfelelő útiokmány nélkül léptek be. Az ellenük alkalmazott „büntető” eszközök (fogva tartás, kitiltás, a kerítésen érkezés bűncselekménnyé nyilvánítása) nem szolgálja a büntetőjogi rehabilitáció célját, nem a társadalomba visszavezetésre irányul, egyszerű, zsigeri megtorlás és elrettentés.[6] A krimmigráció a másik irányt is hangsúlyozza, amelyben a bűnöző hagyományos büntetése mellé idegenrendészeti büntetést (kiutasítás, kitoloncolás) csatolnak.

B) A hét főbűn...

ITT OLVASHATÓ