MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2018.01.27.
Alfred Hitchcock karrierje elején a brit hadsereg felvételeit megvágva és összerendezve elképesztő filmet készített, amelyeket a szövetséges parancsnokság még levetíteni sem mert. Auschwitz felszabadításának évfordulóján érdemes arra is emlékezni, olyasmit láthattak akkor a szövetséges katonák, amit máig képtelenek vagyunk értelmezni.
A narrátor a felvételek elején szigorú agitátor-hangon figyelmeztet: a bukolikus hangulatú német tavasz 1945-ben olyan iszonyatot rejtett, amelyet még az sem hitt el, aki látta:
“Rendezett és takaros gyümölcsösök, jól ellátott farmok sorakoznak az út mentén és a brit katona nem titkolt csodálattal nézett a helyre és lakóira. Egészen addig, amíg meg nem érezte a bűzt…”
A bűz egy koncentrációs táborból, Bergen-Belsenből eredt, abból amelyben Anne Frank is életét vesztette tífusz következtében nem sokkal a brit sereg érkezése előtt, és amelyet megannyi magyar fogoly is megjárt.
Maguk a brit háborús kabinet tagjai sem voltak felkészülve arra, mit kezdjenek azzal a rengeteg, csonttá soványodott félholtról, és az irgalmatlanul sok, csupán az udvarra kidobott holttestról készült felvétellel, amelyet harcoló egységeik csináltak. A londoni Háborús Propaganda és Információs minisztériumi tisztviselő Sidney Bernstein, a háború után legendássá vált manchesteri Granada Stúdió későbbi alapítója, pedig fiatal, önkéntes filmrendezőket keresett, hogy a front mögött a táborokról forgassanak.
Amióta ugyanis a háborús Angliában 1944 nyarán híre ment [1] a magyar zsidók elképesztően gyors, és tömeges deportálásának, és annak, mit is csinál valójában az Auschwitz-Birkenaui halálgyár (az angol-amerikai hadvezetés erről 1943 óta nem szólt a közvéleménynek), már felmerült ugyanis a Churchill-kormány számára egy komoly probléma. Egyszerűen senki sem hitte el, hogy tömegesen, gázkamrákban öli meg a náci háborús gépezet az európai zsidókat, csak azért mert zsidók.
Bernstein ezért olyan filmes csapatot rakott össze, akiktől azt várta, cáfolhatatlan bizonyítékot mutassanak be a hazai közönségnek arról a brutalitásról amellyel a táborokban az embereket legyilkolták. Hitchcock már hollywoodi otthonából repült át Londonba hogy a munkában Bernsteint segítse, amerikai, brit és szovjet felvételeket használtak, katonai tudósítóktól: Auschwitzból, Bergen-Belsenből, Majdanekből, Buchenwaldból. Szinte kizárólag olyanokat, amelyek a szövetségesek megérkezésének napjaiban készültek, és még eleven rajtuk a megérkezés előtti állapot.
A végeredmény azonban olyan megrázó, explicit és politikailag kényes lett, hogy Bernsteinék filmjét végül sohasem mutatták be a nyugati mozik. Civilruhás németek, akiket Eisenhower tábornok kiparancsolt Buchenwaldba, hogy a holtakat eltemessék közönyös vagy épp megalázott arcokkal vonulnak el az út menti, deformált, oszló holttestek mellett, a táborok barakkjai előtt halmokban állnak a halottak, az élők körülöttük grasszálnak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Az egyik, később Steven Spielberg által is megtalált, bergen-belseni horvát túlélő, Branko Lustig azt mondta, megérti, miért nem tudták a britek bemutatni a filmet. “Abban az időben problémáik voltak a cionista mozgalommal Palesztinában. Elég gondjuk volt a zsidókkal.” Lustig úgy gondolta, a Holokauszt explicit bemutatása azért ütközött problémákba, mert megerősítette volna annak követelését, hogy a brit mandátumi területnek számító 1945-ös Palesztina területén zsidó állam jöjjön létre.
A motivációkra valójában nincs adat, csak egyetlen dokumentum maradt fönn a londoni Foreign Office-tól, és az új, munkáspárti külügyminiszertől, Ernest Bevintől, amely szerint “egy ilyen durva, felháborító film” bemutatása nem tűnik célszerűnek.
Van azonban egy jóval általánosabb magyarázat is. A katonai híradósok maguk is utalnak rá, a fiókba került filmtekercsekről, és részben azokból forgatott 2014-es dokumentumfilmben Az Éjszaka eljönben André Singer rendezőnek, hogy idegen volt tőlük a parancs, amely szerint a koncentrációs táborok foglyait és áldozatait közvetlen közelből, szinte obszcén módon reális helyzetekben kell felvenniük. Az egyikük úgy vélte: hiába készítették el a híradóbejátszásokat, amikor később visszagondoltak az időre amit táborokban töltöttek, nem tudták az élményt elhelyezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.