Szerző: BALÁZS GÁBOR
2018.01.20.
A marxi kritika (és vele a számunkra kedves ún. Wertkritik meglátásai) értelmében a munka kettős karaktere (konkrét munka és absztrakt munka) alkotja a tőkés rendszer „kemény magját” – nem a piac, az osztályelnyomás, a kizsákmányolás vagy éppen a termelőeszközök magántulajdona. Ez a kettős karakter is történeti jellegű: a modern gazdaság mint különálló társadalmi realitás csak a kapitalizmusra jellemző, csak ebben a rendszerben az érték konstruáló tényezője az absztrakt munka, csak itt lesz az érték egy elidegenedett társadalmi viszony tárgyiasult formájává. A tőkés rendszer történelmi specifikuma, hogy maga az érték nem csupán a „gazdasági szférára” terjeszti ki az uralmát, hanem az egész társadalomra: magának az életnek válik társadalmi formájává, „totális társadalmi jelenséggé”. Ez a gondolat vezet át minket a konkrét témánkhoz: azaz ahhoz, hogy ez a totális uralom milyen formában jön létre azokban a szférákban, ahol az árutermelés, a bérmunka logikája továbbra sem domináns jellegű.
Mi történik akkor, ha feltételezzük egy pillanatra, hogy a tőkés rendszerre jellemző érték-uralom az elvont munkára (pontosabban: a munka elvont aspektusára), mint a társadalmi közvetítés domináns formájára épülő szisztéma közvetlen kapcsolatban van a nemek közti társadalmi viszonyokkal. Ha a kapitalizmus mintegy strukturálisan: hímnemű?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.