A FÉLELEM ÁRA - PSZICHOHÁTTÉR

OFOE BLOG
Szerző: GYARMATHY ÉVA
2018.01.15.

A félelem fejlődéstanilag az egyik legrégebbi, és így egyik legmélyebb, legprimitívebb érzelmünk. Alapból nem is érzelem, hanem ösztön, amely így alapérzelemként véd minket, ugyanis a biztonságunk érdekében a kétéltű-hüllő törzsfejlődési fázisunkban megtanultunk félni. A „hüllőagyunk”1 – a gerincvelővel együtt az agytörzs és a középagy – ebben a fejlődési fázisban lett a túlélési eszközünk, és olyan automatizált működések, mint a félelem, agresszió, területvédelem, párzó viselkedés, valamint az alapvető életfunkciók, a szív- és érrendszer, a légzés működtetését végzi. Sok embernek ezek még a mai napig is elegendőek, de vannak, akik túlléptek ezen.

Ha a félelem és agresszió valóban kielégítő megoldás lenne, nem fejlődött volna tovább biztonsági rendszerünk, de tény, hogy továbbfejlődött. A félelem/agresszió dimenziónál tehát létezik sokkal hatékonyabb védelmi rendszer is, mégpedig (és ezt mi emberek tudjuk a legjobban) a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés. Mára olyan erőssé sikerült válnunk, hogy a legnagyobb veszélyt az ember jelenti önmaga és minden más élőlény számára. Különösen akkor, amikor érzelmileg a „hüllőagy” szintjére süllyed.

Romvárosunk a félelem

Freud az emberi lelket olyan városként rajzolta meg, amely ősi települések romjaira épül, és az egyre újabb és újabb városok kövei egymásra rakódva emelkednek. A folyamatosan létrehozott újabb építmények a régebbieken alapszanak. Ezért mindaz, ami az egyed- és törzsfejlődés során történt velünk, benne rejlik az aktuális reakcióinkban.

A törzsfejlődés adta kereteket az egyedfejlődés során használjuk, és így építjük saját egyéni városunkat: a lelkünket. Kezdetben a környezet szinte teljesen meghatározza ezt az építkezést. A kisgyereket körülvevő fontos személyek és történések lesznek majd az egyéni város alapjai, bármennyire és bármilyen irányban lépve épít valaki új városokat magának.

Akár azért, mert a környezet bizonytalan, nem egyértelmű, akár pedig azért, mert a gyerekkor traumatikus, az első lelki építmények lehetnek rozogák, negatív érzésekkel telítődöttek, és akkor erre épül az egész. Természetesen romvárosunk is lehet stabil, akár bizalommal, biztonsággal átitatott, és akkor erre az alapra épül a személyiségünk. Természetesen a korábbról rendelkezésre álló kövek lesznek a meghatározók, s nem könnyű az alapoktól erősen eltérő várost építeni.

A gyerekek saját építkezéséhez a nevelés adja az első köveket. Megszületésünktől kezdve és persze már előtte az anyaméhben is kapjuk a reakcióinkat irányító impulzusokat, de a fejlődés során egyre nagyobb beleszólásunk lesz abba, hogy mit teszünk. Ahogyan a törzsfejlődéssel az ember szellemi ereje által egyre nagyobb kontrollt szerzett a külvilág felett, ugyanígy zajlik ez az egyedfejlődés során is. Megtanuljuk irányítani alapvető, ősi reakcióinkat , hiszen gondolatainkkal befolyásolni tudjuk a késztetéseinket. Ebben játszik kulcsszerepet a nevelés, ami a gyerek saját belső erejét, belső irányítását, vagyis az önbizalmát és az önkontrollját erősítheti, illetve gyengítheti. A kiszámítható, megbízható környezet erősítheti, az esetleges, bizonytalan, fenyegető pedig gyengítheti ezt a belső erőt. Erről korábban már többször is volt szó. Itt és itt és itt és itt és itt. Tulajdonképpen folyton ezt mantározom.

A félelemre építő környezet kontrollt gyakorolhat azáltal, hogy az egyént az önvédelmi ösztönök szintjén tartja. A félelem könnyen irányíthatóvá teszi az embert, mert az ösztönszinten, zsigerből irányított érzelmi működés egy nagyon egyszerű: „fuss vagy támadj” dimenzióban mozog. A „rajtakaptalak, húzzad meg magad” attitűdre, fenyegetésre, büntetésre épülő nevelés szorongást és agressziót vált ki a gyerekből, s ez könnyen irányíthatóvá teszi, hiszen nem kell bajlódni a gondolkodással, és különböző szempontokkal. Az önvédelem mindent felülír. Emiatt hatékony a „fekete pedagógia”, ami gyors és viszonylag biztos eredményt hoz szófogadásból. A félelem irányította személyiség saját romvárosába szorul, és hiába van akár briliáns kognitív működése, a reakciói megrekednek egy hüllő szintjén...

ITT OLVASHATÓ