50 ÉVE NÉGY HIDROGÉNBOMBA HULLOTT GRÖNLANDRA

INDEX 
- MA IS TANULTAM VALAMIT BLOG
Szerző: NAGY ATTILA KÁROLY
2018.01.21. 

1968. január 21-én, egy szép vasárnap délután “HOBO 28”, az amerikai légierő B-52G Stratofortress stratégiai nukleáris bombázója komótosan zabálta a kilométereket a Szovjetunió határáig terjedő járőrútvonalán, a hétfős legénységen kívül négy hidrogénbombát is cipelve gyomrában. A HOBO 28 hidegháborús légi készültség részeként repült a grönlandi légtérben: a titkos Krómkupola kódnevű küldetések során 1960 és 1968 között termonukleáris fegyverekkel fölszerelt B-52-esek járőröztek az USA és Kanada körül, több szakaszon is megközelítve az ellenséges szovjet területeket, átröpülve a Dániához tartozó jeges sziget nyugati csücske fölött. Az atomjárőrözés célja az volt, hogyha netalán szovjet atomcsapás érné az Egyesült Államokat, akkor a folyamatosan levegőben lévő bombázók a legrövidebb időn belül válaszcsapást mérhessenek a kijelölt távol-keleti célpontokra. Hogy miért ért véget 1968. január 22-én a Krómkupola, arra rémálomba illő magyarázat következik.

Hat órával azután, hogy a gép fölszállt a plattsburghi légibázisról, majd a levegőben megtankolt a hosszú útra, Grönland fölött, a thule-i amerikai légibázistól 140 kilométerre az eseménytelen repülés villámgyorsan katasztrófába torkollott. A sarki viszonyok miatt túlterhelt és amúgy is alultervezett fűtésrendszer miatt tűz ütött ki a fedélzeten, az első pilóta pedig vészjelzést adott le és kérte a thule-i bázist, hogy adjanak engedélyt kényszerleszállásra.

A helyzet azonban pár perc alatt végzetessé vált: a gép személyzete nem tudott megbirkózni az egyre terjedő lángokkal, az alsó fedélzeten tomboló tűz elérte a bombázó elektromos rendszereit, a füst pedig elárasztotta a pilótakabint. A B-52-es rövid időn belül irányíthatatlanná vált. John Haug, a gép parancsnoka végül letett a kényszerleszállásról és a repülőgép elhagyása mellett döntött. Amikor a bázis fölé értek, hatan katapultáltak, míg hetedik társuk, Leonard Svitenko, a gép másodpilótája a gép hasán lévő vészkijáraton ugrott ki a gépből. (Csak ő nem élte túl a balesetet, ugrás közben beverte a fejét és sérüléseibe belehalt.)

4×1,1 MT

HOBO 28 rövid ideig még továbbröpült északnak, majd balra dőlve nagy sebességgel zuhanni kezdett és körülbelül 12 kilométerre a légibázistól, viszonylag lapos szögben a jégmezőbe csapódott. Az üresen is 83 tonnás, üzemanyaggal és rakománnyal töltve pedig nagyjából 200 tonnás repülőgépből szinte semmi sem maradt. A négy B28FI típusú, egyenként 1,1 megatonnás, komplett nagyvárosok elpusztítására alkalmas hidrogénbomba közül három egész biztosan megsemmisült: gyújtószerkezetük a fizikai behatás következtében fölrobbant, aminek következtében a bennük lévő plutónium, trícium és urán nagy területen szétszóródott. Az, hogy nem történt nukleáris robbanás, nem a szerencsének köszönhető, hanem a gondos fegyvertervezésnek: szerkezetük úgy lett kialakítva, hogy hasonló balesetek esetén ne lépjen működésbe se az elsődleges (fissziós) se a másodlagos (fúziós) része a bombának. A környezeti kár így is hatalmas volt, ráadásul a helyzetet súlyosbította a száz tonnányi kiömlött, fölrobbant és órákig égő üzemanyag is...

ITT OLVASHATÓ