JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.11.25.
Amitől féltem, bekövetkezett. Olvastam az előbb egy "vendégírást" a Kolozsvári Szalonnán.
Idemásolok belőle egy bekezdést (tényleg azt teszem, azon az oldalon nem működik a Ctrlc-Ctrlv, de muszáj leírnom, hátha ezáltal érthető lesz, amit mondani akarok).
"A másik nagy álmodozó, aki saját hitet hirdetett: Jézus. Hitt ő is egy eszmében, mint az összes többi nagy álmodozó a történelemben. A történet ismert. Ő is szembe ment az akkori hatalmasokkal, ezért aztán keresztre feszítették. Ám a mag, amit elültetett, sok évszázaddal később világvallássá lett."
Nem, az isten szentséges szerelmére nem! Jézus nem álmodozott és semmiféle saját hitet nem hirdetett. Nem hitt semmiféle eszmében, nem ment szembe a hatalmasokkal, és semmiféle magot nem ültetett. Legkevésbé olyat, ami egy képzavar következtében világvallássá lett.
Vegyük csak az Újszövetséget, a három szinoptikus evangéliumot (Máté, Márk, Lukács), és egyelőre hagyjuk, mi a véleményem ezekről (sok-sok Biblia-szakértő tudóssal együtt). Megkímélem azt, aki a kereszténység, netán a Messiás szót keresné, ne tegye. Nincs ilyen az Újszövetségben (nem dicsekvésképpen mondom, csak a tényt rögzítem, ennek a blognak az olvasói talán még emlékeznek is rá, írtam egy Názáreti című könyvet, több, mint tíz évig - ez idő alatt természetesen sokkal többet olvastam, mint amennyit írtam, mégsem tekintem magam szakértőnek, de van némi fogalmam a dologról). Nemcsak a szó nem szerepel, az sem, hogy Jézus valamilyen új hiten gondolkozott volna.
Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé: sem ők hárman, sem a negyedik, János nem ismerték Jézust, jóval az ő (állítólagos) halála után születtek. Nem voltak különösebben okos emberek, összeírtak mindenféle szamárságot, de olyan nincs az Újszövetségben, hogy Jézus saját hitet hirdetett. Mint ahogy olyan sincs, hogy bármiről álmodozott volna. Felmerül viszont a kérdés, miért gondolják ma is százmilliók, hogy "szembement a hatalmasokkal". Ilyenről sincs szó.
Amikor megjelent a Názáreti, írtam egyet s mást, ami a könyvben nincs - mert nem lehet benne. Onnan vagdosok ki néhány bekezdést:
15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
18. Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
19. A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
20. A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
25. És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
28. És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
29. És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
30. És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. (Mt 27.)...
