KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2017.11.17.
1.1. Mire figyeljünk kezdő diktátorként?
Mivel nem a dzsungelben és nem is a sivatagban vagyunk, ezért aztán nem folyamodhatunk drasztikus lépésekhez annak érdekében, hogy minél hamarabb fejünkre kerüljön a korona, még ha átvitt értelemben is. Legyünk türelemmel és építkezzünk fokozatosan, legalábbis azokon a területeken, amelyekre demokratikus berendezkedésű szövetségeseink hajlamosak jobban odafigyelni.
1.2.1. Első lépések
Adjunk gumicsontot a médiának, legyen min rágódniuk, addig sem azon tipródnak, miért nem hozzuk meg elég gyorsan első intézkedéseinket. Nagyszerű hír lehet például az, hogy nem zökkenőmentesek a minisztériumi átadások, eltűntek iratok, hiányos a vagyonleltár, stb. Nem kell, hogy ezek a hírek igazak legyenek, elég csak a „valószínűleg” meg a gyanú árnyéka, hiszen olyan közintézmény még úgysem volt ezen a világon, amelyben mindig minden a legnagyobb rendben lett volna. A választóink érezzék, jól döntöttek amikor bizalmat szavaztak nekünk és leváltották a trehány bandát, mi pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy úrrá legyünk azon a káoszon, amit az elődünk és emberei hagytak maguk után. Plusz biztosítsunk mindenkit, ha végre rendet vágtunk a dzsindzsásban, már kezdjük is az érdemi kormányzást.
Kezdetnek kiválóak azok az intézkedések, amelyekkel választóinknak kedvezzünk, mégis csak nekik köszönhetjük hatalmunkat, megérdemlik tehát a kegyünket. Ne essünk túlzásba, bármilyen osztogatást is ígértünk eredetileg, csak módjával csapjunk bele, feleslegesen ne pazaroljuk a költségvetési forrásokat a pórnépre, mert úgysem térül meg. Jöhetnek a szinte semmibe sem kerülő látványintézkedések meg az új kiváltságok, például az Unió elleni szabadságharc jegyében engedélyezzük az otthoni adómentes szeszfőzést, hagy kábítsa mindenki magát azzal, amivel a leginkább szeretné. A költségvetés túl sok bevételtől nem esik el, hiszen a polgárok többsége eddig is állított elő alkoholt a sufniban, csak ezentúl nem kell aggodalmaskodniuk a feljelentős szomszédok meg a hatóságok miatt. Mi pedig az eddig ezekben a pitiáner ügyekben szélmalomharcot vívó illetékes adó- és vámnyomozók figyelmét a zugfőzésnél sokkal fontosabb, a költségvetésnek jövedelmezőbb területekre irányíthatjuk át.
Igen gáláns, ráadásul a költségvetésnek nagy hasznot hajtó és rendkívül populáris intézkedés a minimálbéremelés, mellyel a legkevesebbet kereső választóinknak látványosan megmutatjuk, minket nemcsak szólamok szintjén érdekel a sorsuk, hanem amint módunk lett rá, tettünk is értük. A közszolgák illetményét az emelés nem fogja érinteni, így erre fedezetet nem kell találnunk, viszont arra számíthatunk, a vállalkozói réteg nem lesz valami boldog, különösen azokban az ágazatokban, ahol jellemzően minimálbéres alkalmazottakkal dolgoztatnak. A munkáltatók majd kiszorítják valahogy a plusz költségeket, esetleg egy-két alkalmazottat elbocsátanak, ha túlságosan nagy béremelést kényszerítettünk egy-egy szektorra, de emiatt nem kell, hogy a mi fejünk fájjon, a leépítéseket simán rákenhetjük a sóher cégtulajdonosokra, csakis ők a hibásak: szociálisan érzéketlenek és zsugoriak, valamint bármi történik, a saját profitjukból nem hajlandóak engedni, a kisember kárára zsírosodnak, láthatja mindenki. A közgazdaságtanban nem túl járatos lakosság úgyis elhiszi, amit mondunk, ráadásul eddig is úgy érezték, munkáltatójuk indokolatlanul keveset fizet nekik és a vérüket szívja – csak most már nemcsak érzik, hanem hathatós kommunikációnk eredményeképpen tudják is. Hogy senki se sumákolhasson, hirdessük meg a bérellenőrző kommandókat (úgyis ráérnek a szeszfőzésre szakosodott vámosaink), azok majd zaklatják azokat a vállalkozókat, akiket zaklatni engedünk – az eredményeket meg naponta közöltethetjük a híradóban, öntömjénezésben nincs olyan, hogy túl sok. A minimálbéres intézkedésünk megint csak azt fogja bizonyítani a választóinknak, jól döntöttek, hogy minket ikszeltek be és minimális költséggel (azaz a vállalkozókkal finanszíroztatva) meg is erősíthetjük népszerűségünket a soron következő helyhatósági választások előtt. Amelyik vállalkozó meg nem bírja kifizetni a többletköltségeit az így járt, zárjon be ha már ennyire életképtelen.
A minimálbéremelést felhasználhatjuk arra is, hogy az államkincstár extraprofithoz jusson, ehhez csak annyi kell, hogy az emeléssel egyidőben változtassunk az adószabályokon, például kedvezmények eltörlésével növeljük meg a személyi jövedelemadó- és a különféle járulékok kulcsát a legkisebb jövedelemsávba esők körében. Persze lesz majd morgás, de ki tudja lenyomni a társadalmi igazságosságra hivatkozó érvünket (a szegény se lehet kivételezett a gazdaggal szemben), azt meg simán elengedhetjük a fülünk mellett, miszerint szociálisan milyen érzéketlenek vagyunk. A mi célunk nem a csórók és alacsony érdekérvényesítők, hanem a közép- és leginkább a felső osztály támogatása, adózni meg legyen szíves mindenki adózzon, nincs sem ingyenebéd, sem nulla százalékos kulcs, sem pedig egyéb kivételezés...
