MÉRCE
Szerző: JÁMBOR ANDRÁS
2017.11.17.
Régóta pontosan tudom, hogy ha egy cikket nem ért meg az olvasó, az nem az olvasó hibája, hanem a szerzőé. Miután elolvastam Ámon Kata válaszcikkét, és aztán újra az enyémet, csak ez tudott eszembe jutni. Valamit nagyon elrontottam. Persze az is lehet, hogy egyszerűen tévedek, de az az érzésem támadt, mintha nem is ugyanarról beszélnénk. Ezért megpróbálom még egyszer elmondani, miért gondolom, hogy elemi jelentősége van, hogy a magyar feministák megvívják azt a küzdelmet, ami a 21. században minden politikai mozgalom számára elsőrendű feladat.
Itt tennem kell egy kis kitérőt, mert jogos az a kritika, amit előző cikkem után kaptam: miért a feministákon kérem ezt számon? Miért nem saját magamon, a magyar baloldalon, a zöldeken vagy máson? Egyrészt ezt megtettem már másfajta keretben más mozgalmak kapcsán, de ennél is fontosabb érv ebben a kérdésben, hogy szerintem minden politikai küzdelemben vannak olyan pillanatok, amikor a téma élesebbé, érthetőbbé válik, és ezeket a pillanatokat kell megnyerni, hogy utána a következő csatákba nagyobb esélyekkel induljunk.
Vajon mindenki érti azt, amit a feministák?
De ahhoz, hogy jobban kifejtsem azt, amit az eredeti cikkben le akartam írni, de nem sikerült, pár dologra reagálnom kell Ámon Kata cikkéből.
Az eredeti cikkemben nem az áldozathibáztatás, a szexuális erőszak, de még csak nem is a hatalom logikájának elmagyarázásáról beszéltem, hanem a feminizmus átadásáról, a feminista logika átadásáról, arról, hogy minél több ember kapjon elegendő információt ahhoz, hogy megérthesse, mi alapján működnek ezek a dolgok, döbbenjen rá azokra az alapvető igazságokra, amit a feministák hirdetnek. Mert ezek nem evidens dolgok. Senki se születik úgy, hogy tudja, hogyan kíséri végig az életünket a nők elnyomása.
Meg kell tanulni, hogy a kapcsolati tőke, a hasonló emberek összezárása, a társadalom által tovább örökített szokások, a nemi szerepekhez társuló elvárások és korlátok, valamint ezeknek a rendszereknek a folyamatos újratermelése hogyan határozzák meg a mindennapjainkat.
Attól, hogy valaki felismeri, hogy zaklatás áldozata, még nem érti meg, milyen rendszerek következménye, hogy erőszakosak vele. Attól még, hogy valaki tudja, hogy nőként kevesebbet keres, nem fogja érteni, hogy mik azok a gazdasági szisztémák, amik előállítják ezt a helyzetet.
A pillanat, amikor az egyéni ügyekből közösségi, társadalmi ügy lett...
