2017. október 29., vasárnap

ÍGY ZABÁL FEL MINDENT A NEOLIBERALIZMUS

MÉRCE
Szerző: TÓTH CSABA TIBOR
2017.10.29.



Neoliberalizmus? Lájkpiac, egymondatos ítéletek a Facebookon, Twitteren folyamatosan alakuló árfolyamokkal, áruba bocsátott online magánéletek, a társadalom teljes szétesése, és Orbán Viktor korlátlan hatalma, mint ami ettől “megvédi a magyarokat.” Egyre többet beszélünk a fogalomról, mégis kevesen tudnák pontosan leírni, mit értenek alatta. Orbánék egy időben rengeteget használták, egyik segédfogalma volt a “liberálisoknak” mint szitokszónak, mások a neten pedig egyszerűen valamilyen összeesküvés-elmélet főgonoszaira(Soros Györgyöt itt csak futólag említeném meg) értelmezik újabban. Valójában azonban egy ideológiáról van szó, amelyet eredetileg az emelkedő fasizmus ellenében fogalmaztak meg, mégis annak réméhez vezet minket vissza azáltal, hogy elpusztította a társadalom kötőszöveteit, gyengítette annak ellenállását, az emberekből pedig egydimenziós, fogyasztó zombikat kreált. Hogyan lehet kikerülni ebből az ördögi körből?

ALJAS! ALJAS!! ALJAS! MINDANNYIAN ALJASAK!

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: GUSZTOS ISTVÁN
2017.10.29.


Szájer a maga gyalázatos migráncsozó-sorosozó (sunyin zsidózó) szeánszát egy Trónok harca jelenet felidézésével zárta. „Jön a Holtak serege és el fog sodorni minden élőt. A kérdés az, hogy össze tudunk-e fogni ellenük.” Rettenetes, hogy ettől senkinek sem fordult ki a bele.

Újra és újra arra gondolok: teljes képtelenség, aminek tanúi vagyunk. Régen nem volt annyira abszurd a magyar világ, mint 2010 óta.

Békeidőben aligha volt még ebben az országban olyan hatalom, mint a mai „Fideszé”, amelynek minden ismertebb, jelentősebb képviselője egyformán elaljasodottnak, elvetemültnek, egyformán gátlástalan hazudozónak, uszítónak tűnik. Talán csak abban van különbség, hogy némelyikük okos gengszter, akik vad seggfejeket foglalkoztatnak; s rablókként sem teljesen egyformák – nyilván eltérőek a lehetőségeik.

Itt van például Szájer. Most ő volt a soros sorosozó-migráncsozó, és művelte is az ipart, rendesen…

Közbevetőleg újra megjegyzem: most már tényleg minden reménytelennek tűnik – normális emberek annyi sorosozás-migráncsozás után, amennyit a bűnszervezet eddig produkált, már megvesztek volna (hiszen még a kutya is…), s üvöltenék: takaroggyatok a ..! Teljesen abnormális, hogy az emberek még mindig nem szállták meg (nem szálltuk meg) a közterületeket, követelve a főkolomposok lefogását. Úgy értem, a többé-kevésbé még normális emberek – mert az elkábítottak-elvadultak rémisztő tömegéről nehéz volna bármi igazán adekvát dolgot mondani. Nem is esnék jól…

Csak a gyűlölet őrjöngésének vagyunk tanúi – az emberség tiltakozása alig hallatszik.

Ami nálunk folyik, mégpedig hosszú évek óta, az ép ésszel és valamennyire ép erkölccsel vagy akár csak ízléssel elviselhetetlen...

"EZUTÁN JOBB LESZ A CIGÁNYOKNAK..."

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.10.29.


Nézem a híradásokban a Lungo Drom kongresszusáról mutatott képeket, hallgatom az ott elhangzott mondatokat, botránymentes és tiszta kezű vezetésről beszélnek, és arról, hogy minden vád, amit az ellenzék gerjeszt, alaptalan. Mondjuk ezen nem csodálkoztam, ma már lassan semmin, ami a döntéshozók részéről elhangzik, ám az egyik riporter elcsípett egy résztvevőt a hallgatóságból az utcán, érdeklődve, mi hangzott el odabent. És ez azért már más képet mutatott. A férfi zavartan kb. annyit tudott mondani, hogy bent azt mondták „ezután jobb lesz a cigányoknak”.

Ezután? Mintha ez minden választásnál elhangozna. Az „ezután” úgy látszik, jó szó. Mintha összenőtt volna a roma integráció kifejezéssel. Az „eddig” szó, vagyis, hogy pontosan mi történt, mi valósult meg az ígéretekből, annak nem sikerült ilyen markánsan beépülnie mellé.

Próbálom értelmezni innen, a végekről a roma irányítás sikereit, a roma integráció változását. Innen én nem látom ezt. Mióta dolgozunk, egyszer sem emlékszem, (pártoktól függetlenül), hogy működésük alatt egyetlen vezető politikus is (a helyiek választások előtti látogatásait most nem veszem ide) meglátogatott volna egy szegregátumot, hogy testközeli tapasztalást szerezzen a komfort nélküli házakban történő létről, vagy meghallgassa az itt élők tűzifaszerzési lehetőségeit. Ha van „felsőbb” látogatás, az mindig, mindenhol a hivatali rendszerhez kötődve történik, amelynek pedig leválaszthatatlan sajátossága lett nálunk, magyaroknál a hazug képmutatás, a problémák elhallgatása, a „minden csodálatosan fejlődik” kommunikálása.

Néha azt gondolom, nincs is hiteles képük erről az egészről a döntéshozóknak. Mert akik pl. adatokat szolgáltatnak a döntésekhez a problémáról, ők is a problémamentes közlésben érdekeltek. Az ellenzéki oldalról sem látni konkrét tapasztalati képet. Az egyik oldal a valótlanságok által gerjesztett rózsaszín ködben úszik, a másik meg, hogy a mostanában a köztudatba beemelt „morális pánik” kifejezéssel éljek, gyakran ennek túlzó csapdájába téved. Hol van hát hiteles, valós kép erről az egészről?

A közmunka sikereit kommunikálók sosem beszélnek a végtelenül alacsony munkavállalói kompetenciákról, miközben naponta kínlódnak vele. Nem látni sehol az uniós milliárdokat felemésztő telepfelszámolási programokról hiteles, a változásokat elemző képet. A pályázati elszámolások adatai és képei nyilván pozitívak, de mi a tartós változást ígérő hatás? Ezt ki méri, mutatja, láttatja? Ugyanezt hiányolom a Gyerekesély programoknál is. Mi változott konkrétan a célcsoport életében a program hatására? Nem a Biztos Kezdet Házak megléte az eredmény, hanem az a kérdés, hogy a mélyszegénységben érintettek gyerekeinél mi változott? Milyen lépések, állomások mutatják a változásokat? Ki méri vissza a hatások eredményeit, hogy hiteles képet kaphassunk az eddigi fejlesztésekről, mielőtt belekezdenénk a másikba?

No és ott vannak a feszítő ellentmondások, amiről szintén nem beszél senki. Mi értelme van az egésznek rendszerszintű összehangolások nélkül? Mit jelenthet a telepfelszámolás hatása az integráció szempontjából egy szegregált oktatást támogató rendszerben? Vagy, hol van egy hiteles értékelés arról, hány embernek sikerült tartós munkát szereznie az átképzéseken, amelyeket a közmunka-programok mellé társítanak? Milyen tudást adhat a pár hónapos tanfolyam, amelynek a végén ugyanazt a papírt kapja meg a szülő, mint amiért a gyereke évekig tanul(ná) ugyanezt a szakképzésben? Hogyan motiválná ez a gyereket az iskolarendszerű képzésre, mikor látja a szülőn, hogy sokkal egyszerűbben meg lehet ugyanazt a végzettséget szerezni, sőt, ott még pénzt is kapnak a tanulás mellé?

Ezt különben sosem értettem. Valószínűnek tartom, hogy itt is az lehet a gond, hogy „elméletben” azt feltételezik a képzések kidolgozói, hogy a felnőttképzés alapokkal rendelkező személyeket von be.… ám ez a valóságban másként van, hiszen a generációs szegénységben érintett szülők tudásszintje semmivel sem haladja meg a gyerekeikét. Sem végzettségben (hiszen nyolc osztálynál nekik sincs több), de még inkább nem tudásszintben, hiszen tudjuk, a mostani szülők generációja is hiányos alapkészségekkel került ki az oktatásból. Van hiteles, nem torzított képünk az OKJ tanfolyamokon szerzett tudásszintről? Valaha összenézték a ráfordításokat és a valós hasznosulást? Ugyanígy, valós, és nem a pályázati elszámolások szintjén volt valaha hiteles kutatása, elemzése a nagy roma munkáltatói programoknak? És most nem a korrupció szempontjából, mert úgy tűnik, az most „tiszta kezűnek” minősíttetett a kongresszuson, hanem a hatás szempontjából? Hogy akik a képzésekben részt vettek, ők hányan jutottak tartósan olyan munkához, amire a program felkészített őket? Milyen volt itt a befektetés és a hasznosulás mértéke?

No, és ott van a roma érdekképviselet is. A héten Brüsszelből voltak látogatóink, és érdeklődtek a roma önkormányzatiság és a szegregált oktatás viszonyáról is. Mert szeretnék érteni, miért nem szólalnak meg helyileg a romák ebben a kérdésben. Nos, ez is egy bonyolult kérdés, hiszen a részvételi demokrácia nem működik, de tudás sincs rá, a partneri viszony csak egy hangzatos mondat, ami üres, tartalom nélküli. Leginkább a tudáshiány miatt. Nem véletlen, hogy a legtöbb helyen ki is merül a roma önkormányzatiság a roma-napok megszervezésében, egy jó buliban, ami el is viszi a támogatásukat, az már jó, ha pár helyen a gyerekek füzetcsomagjára tesznek félre kicsit.

És jönnek most a választások újra. Jönnek megint a hangzatos mondatok, amiből ennyit értenek majd: „a cigányoknak jobb lesz”. És szavaznak majd, megvezetve, ebben a reményben. És marad minden. Marad a szegregált oktatás, ahol elkülönítve tanítják őket eszköztelenné vált, kiégett, gyakran nem is megfelelő szakos pedagógusok. A lakhatási szegénység, mert a CSOK nem nekik lett kitalálva. A közmunka, mint egyetlen lehetőség, mert lesz ígéret rá, hogy mindenki „be lesz híva”. Marad az érdek-képviseletük is ezen a szinten, ahol a településeken tudás híján sosem lesznek igazi partnerek, mindig függőségben maradó, gyerekszerepbe kényszerült résztvevők maradnak csak, akikről gyakran meg is feledkeznek. Hiszen úgy sem értenék, mihez lenne joguk. És nem lesz összefogás közöttük sem, a tanult rész markánsan elválik a tanulatlantól, a tanultak és pozícióba emelt tanulatlanok között továbbra is vita lesz, a politika szembeállít itt is, és az anyagi források politikai érdek szerinti elérésével továbbra is elveszi a közös célok mentén gondolkodás lehetőségét is.

Szóval, kedves roma honfitársaim, érzésem szerint nem lesz jobb a cigányoknak ezután sem. Bár hihetném, csak egy picit hihetném, hogy az lesz.

ORBÁN VIKTOR SEM LENYELNI, SEM KIKÖPNI NEM TUDJA A SOROS-TERVET

SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2017.10.27.


...A jelenlegi magyar kormány számára mindegy, hogy kitől vagy mitől, csak féljen a magyar, mert akkor lehet eladni azt a színvonaltalan propagandát, amit egyre növekvő médiabirodalmán keresztül zúdít ránk. Az sem feltétlenül baj, ha maga a kormányfő sem tudja, miért olyan veszélyes ember Soros György, csak el tudja hitetni másokkal, hogy létezik egy Soros-terv, amely kivérezteti, megcsonkítja, az iszlám igájába hajtja az amúgy is sokat szenvedett nemzetet.

Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát.

Csakhogy a Soros Györgyről kitermelt elméletek elemei nem túl koherensek, igen nehéz tényekkel, valós dokumentumokkal alátámasztani a róla szóló állításokat. Ezért szól ez a nemzeti konzultáció a szocializmus hazugságaiban szocializálódott idősekhez és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőkhöz. A kormány Soros-kampánya olyannyira sebezhető, hogy maga a miniszterelnök is könnyen zavarba jött, amikor szembesítették egykori minisztere, a magyar kormány Brüsszelbe delegált uniós biztosa állításával, mely szerint nem létezik az amerikai milliárdosról elnevezett terv.

A Soros-ügyről általában cinikus vigyorral az arcán nyilatkozó kormányfőt nem zavarta Navracsics nyilatkozata, és a szükségből erényt kovácsolt. Ő ugyanis azért is akarja megtudni, mi is az a Soros-terv, mert még egy olyan lángelme, mint egykori kancelláriaminisztere sem tud érdemi választ adni erre a tökegyszerű kérdésre. Orbán Viktor már valóban egy sötét szobában próbál elkapni egy fekete macskát, de mivel senki sem lát odabent, nyugodtan mondhatja, hogy már fogja a cica farkát...

ÍZETLEN

JÓREGGELT EURÓPA BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2017.10.29.


...A gondtalan-gondatlan, íztelen-ízetlen fogalompárok jelentései között való különbségtételt már régen nem várom el magyar újságírótól. Bár ebben az esetben annyira nem volna nehéz. Dehát mit várjunk attól, aki képes leírni azt, hogy "fogalmatlan állapotban"? El lehet hinni bármit azoknak, akiknek ilyen baromi rendetlenség van a fejükben? Örültem eddig sem éppen felhőtlen, meglehetősen ritka találkozásainknak. A kormánynak való négykézlábra ereszkedést már nem várom meg.

ITT OLVASHATÓ

ROGÁN MINISZTÉRIUMA KÉT KÉZZEL SZÓRJA A PÉNZT

SZTÁRKLIKK BLOG
Szerző: SZTÁRKLIKK / HÍR TV
2017.10.29.


Kétszer fizetett lényegében ugyanazért a Miniszterelnöki Kabinetiroda. Először egy disszidens magyar zenésznek, másodszor pedig a Turisztikai Ügynökségnek. Az állami cég előre, teljesítés nélkül jutott pénzhez - írja a HírTv.

A dobok mögött Mándoki László állt, fuvolán pedig a Jethro Tull frontembere, Ian Anderson játszott azon a felvételen, ami Londonban készült idén márciusban, amikor a magyar zenész és ismert muzsikustársai három koncertet adtak gyors egymásutánban.

Az első állomás Párizs volt, a második London, az utolsó pedig Berlin. A turné mottója a szabadság volt, kapcsolódva az 1956-os emlékévhez. A budapesti születésű Mándoki László a '70-es években disszidált a kommunista Magyarországról Nyugat-Németországba.

A koncertsorozatot Mándoki cége közösen szervezte Rogán Antal szomszédjának reklámügynökségével. A turnéért több mint 1,1 milliárd forintot kaptak a Rogán által vezetett Miniszterelnöki Kabinetirodától...

SOROS ÉS ORBÁN TITKOS LEVELEZÉSE

ZÁRÓJEL BLOG
Szerző: Drang
2017.10.28.


A Hírcsatt (Ál)hírügynökség hozta nyilvánosságra az alábbi érdekes levélváltást, amelynek hitelességére ugyan nincs semmilyen bizonyíték, ám ha igaz, magyarázattal szolgál a magyar belpolitikai helyzet legfontosabb jelenlegi történéseire. A levélváltásra (állítólag) 2017 januárjában került sor Orbán Viktor és Soros György között:

Tisztelt Gyuri bátyám!

Rég nem találkoztunk, de azért ne hidd, hogy megfeledkeztem Rólad – nincs nap, hogy ne emlegetnélek, családi körben éppúgy, mint hivatali munkám során. Nem akarok kérkedni vele (a politikában járatos emberként bizonyára Te is hallottál róla), immár nyolcadik éve miniszterelnökként szolgálom közös hazánkat, Magyarországot. A támogatásoddal elsajátított tudományoknak köszönhetően eddig sikerült legyőznöm a nehézségeket, most azonban súlyos problémák tornyosulnak előttem. Politikai ellenfeleim (nevezzük őket egyszerűen ordas hiénáknak) a legaljasabb módszerektől sem visszariadva, családi életem szentségét sem kímélve mindent elkövetnek, hogy az 1918 tavaszán esedékes választásokon a népakaratot megcsúfolva lehetetlenné tegyék a nemzet érdekében kifejtett ténykedésem folytatását. Magam választotta kiváló munkatársaim tisztességét és képességeit is rendre megkérdőjelezik, már nem győzöm védőszárnyaimat kiterjeszteni rájuk. A nemtelen támadásokkal szembeni védekezés annyi energiámat felemészti, hogy már-már képtelen vagyok hivatali teendőimnek megfelelni. Bölcsességedben bízva arra kérlek életem e nehéz órájában, hogy dolgozz ki valamilyen tervet, mely átsegít a reménytelennek tűnő helyzeten.

Az oxfordi szép napokért örökre lekötelezett híved

Orbán Viktor
néhai pártfogolt

NETADÓ: HÁROM ÉVE VONULT SZÁZEZER EMBER AZ ERZSÉBET-HÍDON

MÉRCE
Szerző: DIÓSZEGI-HORVÁTH NÓRA
2017.10.28.


Három évvel ezelőtt ilyenkor másról sem beszéltek az emberek, csak arról az eszeveszett ötletről, hogy a kormány megadóztatja az internetet. Első és utolsó visszavonulás volt?

2014. október 21-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte: a kormány minden megkezdett gigabyte-nyi elektronikus adatforgalom után 150 forint adót vetne ki a felhasználókra 2015-től. A bejelentés óriási tiltakozást váltott ki, másnap délre a frissen létrejött Százezren az internetadó ellen Facebook-oldalt csaknem 90 ezren lájkolták.

Október 26-án volt az első netadó elleni tüntetés, a szervezők azt kérték, hogy mindenki hozzon magával sokat használt, már nem működő számítástechnikai eszközöket, hogy azokból szimbolikus falat emeljenek a Fidesz székház elé. A József nádor térre meghirdetett kezdésre már körülbelül 10 ezren gyűltek össze, végül 48 órás ultimátumot adtak a kormánynak, hogy vonják vissza a netadó tervét. Innen a Hősök terére vonult a felduzzadt tömeg, végül a szervezők itt lefújták a tüntetést, néhány százan azonban átvonultak a Fidesz-székházhoz, ahol bedöntötték a kerítést, néhány ablak is betört, a rendőrség hat embert állított elő, ellenük garázdaság gyanúja miatt indult eljárás.

Október 28-án lejárt a 48 órás ultimátum. A szervezők tehát ismét a József nádor térre hívták az elégedetleneket, a több tízezres budapesti demonstrációval párhuzamosan vidéki városokban (Nyíregyházán, Pécsen, Miskolcon, Kiskunfélegyházán, Vácon, Szegeden, Debrecenben, Békéscsabán és Komlón), illetve Varsóban is voltak tüntetések. A fővárosban tiltakozók közösen vonultak át a Clark Ádám téri “o” kilométerkőhöz, hogy ezzel is jelezzék: ennyi internetadót akarnak fizetni. A tüntetés végén a szervezők kilátásba helyezték, hogy a november 17-én esedékes, a netadóról szóló szavazás előtt további demonstrációkkal kívánnak nyomást gyakorolni a kormányra...

EURÓFETISIZMUS

ÉLET ÉS IRODALOM / VISSZHANG
- SZABADPOLC
Szerző: DOBOZI ISTVÁN
2017.10.27.


Az euró, az Európai Unió közös valutájának hazai bevezetése körül soha nem izzott fel annyira a hangulat, mint manapság: a közbeszéd egyik legforróbb témája lett. Mi lett azzá? Egy fizetőeszköz, amiben persze egyesek ennél jóval többet látnak. Hajdani egyetemi szemináriumi viták ugranak be nálam a marxi pénzfetisizmusról. A pénz – az arany, a dollár, az euró – valójában nem több, mint a termékek pia­ci cseréjét közvetítő eszköz. Nem hoz létre semmilyen új értéket, önmagában nem gyarapítja a nemzetgazdaságot, csupán általános egyenértékként közvetít a piac szereplői, eladók és vevők között. Marx szerint mégis a pénz gyakran fétissé, bálványozott tárggyá válik. Az antik hellén pénzeknek még szakrális jellegük is volt: az istenek képeit és jelképeit verték rájuk.

Nem akarom túlfeszíteni az analógiát, de úgy látom, hogy a most szélesen hömpölygő hazai viták is mintha fetisizálnák az eurónak, illetve az euróövezetnek a magyar gazdasági felzárkózásban, a „mag-Európához” tartozásban játszott szerepét. Ennek részeként a viták – a szakmai szempontok rovására – egyre nyíltabban politikai jelleget öltenek. Az MSZP például nem is titkolja, hogy az orbáni illiberális politika elleni küzdelem jegyében kell bevezetni az eurót. Újhelyi István alelnök egyértelműen fogalmazott: az Orbán-kormány „azért nem kíván most már a haladó magországokhoz csatlakozni, mert az eurózóna közösségének egysége és működése ellentétes a »Nemzeti Együttműködés Rendszerének« korrupt és kontrollvesztett világával”. Szelényi Zsuzsa országgyűlési képviselő szerint „az euró ügyében a kormánynak az egész politikai krédóját kell újragondolnia”.

A pártok között természetes politikai harc folyik a hatalom megragadásáért és megtartásáért. A közvélemény-kutatási adatok alapján úgy tűnik, hogy az eleve nagyon megosztott ellenzék eddig még nem tudott igazi fogást találni a kormányon. Mintha a korrupciós maffiaállam vád is leperegne a választókról. Most éppen az euró lett a slágertéma? Teljesen érthető, ha a politikai riválisok mindent bevetnek, közte a népszavazáson keresztüli politikai nyomásgyakorlást a regnáló kormányra. Amit kevésbé tudok megérteni és elfogadni, az, amikor a közgazdasági szakma (egy része) is beáll a csatasorba és hozzájárul hazánk eurócsatlakozásának túlpolitizálásához. Ez konkrétan Mellár Tamás közgazdászprofesszor ÉS-ben megjelent (2017/36., szept. 8.) Aki kimarad, az lemarad című cikkének olvasása közben jutott eszembe, amelyben a politikai szempontok kerekednek felül a gazdasági racionalitás fölött. Ezt írja a szerző: „Az (euró)övezethez tartozó országok alkothatják majd az Európai Unió belső körét, és a kívül maradók a külső körbe, esetleg a perifériára kerülhetnek. Ebben a kontextusban a monetáris unióhoz való csatlakozás nem közgazdasági, hanem nagyon is politikai kérdés. A csatlakozás halogatása, a bizonytalan távoli jövőbe való kitolása könnyen válhat végzetessé, mert Magyarország ismételten elszalasztja a fejlett világhoz való felzárkózás lehetőségét. Ady plasztikus képével élve: az a történelmi jelentőségű kérdés, hogy a kompország tovább sodródik-e Kelet felé, vagy éles fordulattal Nyugat felé veszi az irányt.”

Az idézet jól szemlélteti azt, amit az eurófetisizálással kapcsolatban fentebb szóvá tettem. Talán a szerző sem gondolja nagyon komolyan, hogy Magyarország éppen az eruróbevezetéssel fog „éles fordulatot” venni a Nyugat felé...

A FELÚJÍTÁSNAK BECÉZETT NAGYTAKARÍTÁS

444.HU
Szerző: 444.hu
2017.10.28.


Az a 4-es metró építésénél kiderült, hogy Magyarország egyelőre nem tud új metrót építeni. A 3-as metró felújításának küszöbén már az is egyértelműen látszik, hogy nemhogy egy újjal, de egy meglévővel sem tud mit kezdeni.

A hivatalosan novemberben kezdődő beruházás miatt Budapest a következő 3 évét azzal fogja eltölteni, hogy megpróbálja túlélni a zsúfoltságot, amit a metró kiesése okoz. Ócska, tömött buszok küszködnek majd a felszínen a megsűrűsödött forgalommal, 10-15 perccel meghosszabbodnak az utazási idők.

Hiába hoz azonban óriási áldozatot a budapesti utasközönség, a beruházással a főváros újabb évtizedekre konzerválja a 70-es, 80-as évek színvonalát, miközben minden lehetősége meglett volna rá, hogy érdemi fejlesztés történjen az ország legnagyobb forgalmú vasútvonalán, a 3-as metrón. A felújított metró ugyanis nem lesz gyorsabb, nem lesz hosszabb és kényelmesebb.

DE EGYÁLTALÁN MIÉRT KELL FELÚJÍTANI ÉPPEN MOST A METRÓT TETŐTŐL TALPIG? MI ÉS MIÉRT ROMLOTT EL BENNE?


Már az első kérdésre nincs kielégítő válasz. A 3-as metrót ugyanis 14 éven át, több szakaszban építették, ehhez képest most mégis az egész vonalat felújítják. Azaz felújítják a 27 éves szakaszt ugyanúgy, mint a 41 évest – és míg utóbbi esetében valóban indokoltnak tűnik a felújítás: 40 évre tervezik az ilyen jellegű beruházásokat – az északi szakasz esetében erről nyilvánvalóan nem beszélhetünk.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a főpolgármester az első szerződések aláírása után azt találta mondani, hogy „a 25 éve aktuális felújítást elkezdjük”, akkor végképp érthetetlen, hogy eredetileg milyen időtávra tervezték a metrót. És ha nem piskótatésztából épült, miért nem bírja a strapát. Hiszen éppen a legfiatalabb, 1990-ben átadott szakasz felújításával kezdődik a projekt, ami tehát – Tarlós István szavai szerint – kétéves kora után (!) már „elavultnak” számított.

HA VISZONT NEM AZ IDŐ JÁRT EL A METRÓ FELETT, AKKOR MI TÖRTÉNT? MIÉRT FÜSTÖL, ÁZIK, ÉS MIÉRT NÉZ KI TELJESEN LEROHADVA AZ EGÉSZ?

Az idő vasfoga és Budapest...

HALOTTI BESZÉD

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: KÁCSOR ZSOLT
2017.10.28.


Szeretett családtagjaim, kedves barátaim, tisztelt gyászoló gyülekezet! Tudom, hogy most nehéz pillanatokat éltek át: hol a koporsómat nézitek, hol a cipőtök orrát, kicsit szipogtok, és szorul a mellkasotok, s minduntalan sóhajtoztok, mert úgy érzitek, hogy szorosan rátok terült a felhős, októberi ég mélykék sátra, és ennyi embernek mintha már nem volna alatta elegendő levegő. Igen, jó sokan összegyűltetek, hogy elkísérjetek az utolsó utamra, és eltemessetek, mert állítólag szerettetek engem, amit én elhiszek, bár, engedjétek meg, pár jelenlévőt illetően efelől azért vannak kétségeim. Most az órátokra pislogtok, hogy meddig tart még ez az egész, sóhajtoztok és a ravatalomat bámuljátok – de azért higgyétek el, nekem sem olyan könnyű.

Itt fekszem előttetek kiterítve, egy szűk koporsóba zárva, és annyi helyem sincs, hogy megforduljak benne, pedig rendesen elfeküdtem már a hátam. Nagyon kényelmetlen. Ráadásul a pap azzal ijesztget, hogy elvileg akár örökké is élhetek a túlvilágon. Örök élet. Uramisten. Mintha nem lett volna elég ebből a világból az elmúlt negyven év alatt. Ahogy most végignézek rajtatok, külön-külön rá tudnék mutatni azokra, akik ezt a világot élhetetlenné teszik. Itt áll köztetek az a törtető, tehetségtelen karrierista, akinek életemben soha bele nem mondtam a szemébe, hogy te, öreg, figyelj csak, szerintem te egy törtető, tehetségtelen karrierista vagy. Most, hogy itt áll előttem (méghozzá éppen az első sorokban, hogy jól lássák), azon tűnődöm, hogy vajon miért is nem mondtam bele egyenesen a szemébe, hogy mit gondolok róla. Azt hiszem, túlságosan udvarias voltam vele, de erről nem tehetek, bocsánatot kérek, de az anyukám és az apukám arra neveltek, hogy az emberekhez legyek kedves és udvarias.

Nini, most látom, hiszen itt áll a tömegben egy kormánypárti politikus is! Nahát, hogy még ő is ide mert jönni! S ha jól látom, hozott egy koszorút is, amire ráíratta a nevét. Ezt azért nem feltételeztem volna róla. Nagyon jól tudja, hogy mit gondolok róla és a pártjáról, és mégis idetolja a képét. Egészen konkrétan azt gondolom róla, hogy embernek egy senki, politikusnak pedig egy kártékony parazita. És most itt áll a gyászoló tömegben, és képes bánatos képet vágni. Tán azon szomorkodik, hogy sehol egy nemzeti színű szalag, amit át lehetne vágni ollóval, két szépen kiöltözött nő mellett állva. Milyen kár, hogy a temetéseken ez még nem jött szokásba. Pedig milyen jó lenne! A kormánypárti politikus megint benne lehetne a tévében, amint átad egy beruházást, jelesül éppen egy örök életbe vezető utat. De szép is lenne. Átvágná a nemzeti színű szalagot, és átadná a mennyekbe vezető sztrádát, aminek a bekerülési költségéből szokás szerint ellopott ugyan húsz százalékot, de legalább jó célra költi: a felét befizeti a pártja fekete kasszájába, a másik feléből meg új luxusórát vesz magának.

Ahogy elnézem a tisztelt szipogó sokaságot, meg kell állapítanom, hogy azért mégis eléggé furák az emberek. Nahát, ezek azt hiszik, hogy egy halottal mindent meg lehet csinálni. El lehet menni a temetésére, és el lehet hitetni, hogy minden rendben: kegyelet leróva, tisztelet megadva, emberség kipipálva, a halott meg fekszik ott némán, és nem tud felülni, és nem tud közbeszólni, hogy állj, kezdjük az egészet elölről! Kezdjük az egészet a temető bejáratától: aki úgy érzi, hogy elkövetett a még temetetlen halott ellen valami rosszat, az ne lépje át a temető kapuját. Az maradjon kint. Ilyen egyszerű ez. Ne pofátlankodjék oda a családtagjaim és barátaim közé olyan ember, aki szöget vert a még temetetlen halott koporsójába, de nem is egyet, hanem egy egész sorozatot. Vagy tudják, mit? Ha nagyon akar, hát jöjjön be a bűnös, lépje át a temető kapuját, és álljon oda a koporsóm mellé, de akkor mondjon egy búcsúbeszédet. Nem kell hosszúnak lennie annak a beszédnek. Elegendő lenne, ha egyetlen szóból állna. Legyen ez a szó a bocsánat. Vagy legyen kettő szó: vétkeztem, bocsánat. Na jó, legföljebb három szó legyen, és ez a három szó ez legyen: vétkeztem ellened, bocsánat..
.

A NYUGAT ÁRAMLAT NYELVE - HOMAGE ARISZTOTELÉSZHEZ (1. RÉSZ)

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: GÖLLNER ANDRÁS
2017.10.28.


Bevezető

Társadalomtudósok a világ minden táján, jómagam is, valamilyen hozott kottából muzsikálunk. Ahhoz, hogy ez ne okozzon hangzavart, ne össze-vissza tüzeljünk egymásra, mint a cowboyok és az indiánok a hollywoodi filmekben, a társadalomtudósnak a nyilvánosság elé kell tárnia, hogy milyen kottából játszik, nézeteit milyen nézőpontokból kiindulva alakította, kinek a cipőiben járkál. Ez az elvárás kifejezetten fontos olyan társadalmi kihívások mérlegelése során, amelyek körül forró a levegő, élesek a viták. (Ilyen, például az a kérdés, hogy az „illiberális állam” jobban teljesíti e, a fenntartható fejlődés és igazságosság követelményeit, mint a „liberális állam”.) Ilyen esetekben kifejezetten nagy az igény arra, hogy a társadalomtudós ne az indulatok szárnyain, hanem racionális érvelésekkel, verifikálható tényekből felépített, vagy/és elfogadott törvényekből le vezetett következtetésekkel haladjon az igazság felé. A hevesen vitatott útkeresés során lép fel a legnagyobb igény arra, hogy az utat mutató társadalomtudós ne rejtse el, hanem mutassa meg, milyen iránytűt használ, milyen szemlélet szerint keresi a kétségek közül kivezető utat. Ez már csak azért is fontos, mert a felvilágosodás, és a racionalizmus kulcsfigurája, Immanuel Kant, már réges régen bebizonyította, hogy minden útkeresés, minden felismerés, az alkalmazott szemlélettel kezdődik.

A természettudományok terepén, az objektivitás követelményeit már évszázadok óta szigorú törvények szabályozzák. Aki megszegi e törvényeket, nem tartja magát, például, Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton, Einstein vagy Heisenberg törvényeihez, azt a természettudományok világában semmibe veszik. A társadalomtudományok területén az objektivitás biztosítása, több ok miatt is, egy sokkal nehezebb feladat. Itt, a törvényként exponált nézetek legtöbbje hevesen vitatott. Bár a társadalomtudományok területén kevesebb a mérhető és empirikus módszerekkel verifikálható következtetés, magyarán mondva, több a mese, azért itt is vannak bizonyos elvárások, amelyeket nem szabad megkerülni. Én ezekről az elvárásokról szeretnék most röviden beszélni.

Aki társadalomtudósnak vallja magát, az az objektivitásra való törekvésnek, a bizonyítható igazmondásnak, a nézőpontok szabad és torzításmentes megmérettetésének a szolgája. A társadalomtudóst nem valamelyik politikai párt, politikai áramlat, hanem a tisztánlátás iránti emberi vágy vezérli. Igazát, nem a versenytárs személyének erkölcsi lejáratásával, hanem a versenytárs által ismertetett és használt analitikai módszerek, vagy szemléletek megbízhatatlanságával bizonyítja. Lord Keynes nem azzal ásta alá Jean Baptist Say 1803-ban megfogalmazott és több mint 100 éven át uralkodó törvényét a kereslet és a kínálat kapcsolatáról, hogy tüzet okádott kollegája származására, hanem azzal, hogy bebizonyította – a kollega módszerei ellentmondásos következtetéseket produkálnak: a kínálat nem minden esetben teremti meg a megfelelő keresletet.

Amit Arisztotelész méltatása céljából olvasóim elé szeretnék tárni, nem egy kis létszámú magyar politikai párt vezérétől, nem egy magyar származású New Yorki tőzsde-huszártól, vagy ne adj Isten, a liberális világnézet étlapjáról spájzoltam ide. Bizonyítani szeretném, hogy nézeteimet nemcsak egy nagyon mély, hanem egy olyan tartályból merítettem, amely annak a civilizációnak a forrása, amelynek védelmében ma Magyarországon és több helyen is, és szerintem helytelenül, kerítéseket építgetnek egyesek. Kezdjük hát a legmélyén, s egyben a legegyszerűbb kérdéssel.

Mi a valóság?

LÁTNI KELL: PÁRIZS MAGYAR SZEMMEL (KIÁLLÍTÁS NOVEMBER 26-IG)

FRANCIA POLITIKA BLOG
Szerző: SOÓS ESZTER PETRONELLA
2017.10.28.


Pénteken nyílik meg a Virág Judit Galéria Párizs-Budapest című tárlata, amely mintegy 160 darab remekmű segítségével dolgozza fel a francia főváros 20. századi magyar művészetre gyakorolt hatását.

Második állomásához érkezett a Virág Judit Galéria tavaly indult háromrészes kiállítássorozata. A Berlin-Budapest tárlat után a most nyíló kiállításon Párizs és Magyarország képzőművészeti kapcsolatai kerülnek a középpontba az 1880-as évek végétől az 1960-as évekig – olvasható a galéria MTI-hez eljuttatott közleményében.

Kaszás Gábor, Kelen Anna és Szeredi Merse Pál kurátorok a korszak magyar vonatkozásairól végeztek hiánypótló kutatást, amelynek eredménye a magyar művészetet nemzetközi kontextusba helyező kiállítás, amelyen mások mellett Vaszary János vagy Rippl-Rónai József alkotásai is láthatók lesznek...

MEGZÖLDÜL A FELVONULÁSI TÉR? VAGY VÉGLEG ELMENT A JÓZAN ÉSZ?

VÁROSLIGET BARÁTAI BLOG
Szerző: GARAY KLÁRA
2017.10.28.


Zöldre van a, zöldre van a Felvon'ási tér festve...sétáljunk végig fölötte a mellékelt cuki kis térképpel a kezünkben.

Induljunk a Műcsarnoktól. Az oldalhajósarkától orrba vág bennünket a 26 méter magas fal, amit mi néprajzi kamuzásnak hívunk, mert az épületben nem, csak az alagsorban lesz egy néprajzi kiállító tér. De ezt most feledjük. Csinos kis zöld sakktáblák mutatják, hogy az épület mindkét oldalán szabadtéri fogadótér lesz az érkező csoportok számára. Egy kis kék folt, a "vízarchitektura elem" azaz kis betonteknő, benne vízzel....de lehet, hogy szökőkút lesz. Lehet itt vajon akkora szökőkút, hogy eltakarja ezt a gigantikus építő kockát? Haladjunk! Ne gondolkozzunk, mert az nem vezet sehova.

Elrepültünk a Damjanich utcáig. Hoppá! Itt nem láthatjuk még a Regnum emlékhelyet! Vajon hol bújik majd meg az a 700 négyzetmétert, amivel rá fogunk emlékezni? Van ott egy kis háromszög...ami gyönyörűen fog zöldellni biztosan 30 év múlva, az építkezés idején azonban a munkagödörből szivattyúzott talajvíz szikkasztója lesz. IGEN! Az a szép hosszú téglalap a Damjanichtól a színházig...az a mélygarázs. Lehajtóval, felhajtóval...ami azt jelenti, hogy ezentúl végre nem 2500 autó fog parkolni a ligetben, hanem800-800... 2-3 órás váltásban, fizetősen...

BALÁZS PÉTER: NŐ AZ AGRESSZIVITÁS A TÁRSADALOMBAN

MAGYAR NEMZET ONLINE
Szerző: KATONA MARIANN, GYÖRGY ZSOMBOR
2017.10.28.


A választásig hátralévő fél év még elég lehet, hogy az ellenzék véget vessen belső harcainak – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Balázs Péter. Akkor is van még erre esély, ha immár Gyurcsány Ferenc sem akar közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel. A lehetséges közös kormányfőjelöltként emlegetett volt külügyminiszter nem látja fideszes ügynökök nyomát.



– Vannak miniszterelnöki ambíciói?


– Nincsenek.

– Pedig a balliberális értelmiségi holdudvarban felmerült a neve. Ön kikkel beszélgetett erről?

– Rengeteg emberrel beszélgettem, hosszú lenne a sor. Arra tippelek, hogy ezekből az eszmecserékből születhetett az ötlet, amely végül megjelent egy blogon. Engem egyébként meg sem kérdeztek a közlés előtt. Ezt az egészet nem én kezdtem, de meglepő módon úgy tűnik, nagy érdeklődést keltett az elképzelés, bizonyos politikusok között is. Azt mondom, hogyha összeállna a demokratikus ellenzéki oldalon egy kritikus tömeg, abban szerepet vállalnék.

– Kit takar ez a kritikus tömeg? A DK-t például már nem, ahogyan az Együttet, a Párbeszédet vagy az LMP-t sem…

– A kormányoldalon ma egyetlen potenciális miniszterelnök-jelölt van, az ellenzéki oldalon pedig lassan egy tucat. A kritikus tömeg ennek a tucatnak a többsége...

AZ OROSZLÁN UGRANI KÉSZÜL - EZÚTTAL A FÜGGETLEN ÚJSÁGÍRÓK ELLEN - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2017.10.29.


- Orbán 56-os beszéde után célkeresztben a kritikus magyar (és külföldi) sajtó

- A legtöbb kelet-európai országban is pont olyan rettenetes viszonyok vannak a kórházakban, mint Magyarországon - ha ez vigasz

- A visegrádiakat már annyira nem érdekli az EU, hogy hat volt szovjet köztársaság csatlakozásának gyámolítását is hanyagolják

Deutsche Welle


Félő, hogy a magyar kormány lecsapni készül a független újságírókra. Ennek bizonyságául bejátszották Orbán Viktor 56-os ünnepi beszédéből azt a részletet, amelyben azt hangoztatta, hogy bizonyos pénzügyi hatalmak Brüsszelen, illetve újságírókon keresztül gyakorolnak nyomást Európára, a többi közt a migráció elősegítésére. Az összeállítás megszólaltatott egy Budapesten dolgozó holland újságírót, aki maga is rajta volt a kormány közeli 888-hu fekete listáján, mint aki Magyarország ellen dolgozik. Stefan Bos úgy értékelte, hogy az ellenoldal Soros-ügynököknek tekinti őket. Hozzáfűzte, igencsak megváltozott mostanában a hangulat, érződik, hogy próbálják megfélemlíteni őket. Ő pl. nem kap meghívásokat kormányzati eseményekre és elvették a belépőjét a Külügyminisztériumba. A helyzet láttán a svéd nagykövet egyeztetést hívott össze. Az újságíró idézte azt is, hogy az amerikai ügyvivő pár napja a MUOSZ-ban állt ki a sajtószabadságért, miután országa úgy ítéli meg, hogy azt veszély fenyegeti Magyarországon.

Spiegel

Egész Kelet-Európában krónikus hiányosságokkal küszködik az egészségügy. Az orvosok és ápolók vagy tiltakoznak a szörnyű állapotok ellen, vagy kivándorolnak. Lengyelországban pl. a fiatal doktorok éhségsztrájkba lépnek, merthogy jobb feltételeket akarnak kicsikarni a pályakezdők számára. Tüntetnek a medikushallgatók, a szakmai szervezetek szolidaritási nyilatkozatokat adnak ki. Az ágazat a lengyeleknél (is) teljesen alulfinanszírozott. A kórházakban hatalmas a hiány szakemberekből. Sokszor még a röntgenre is napokat kell várni. Nincs elég készülék, illetve a meglévők közül rengeteg az elavult, de sokszor hiába keresni pl. még WC-papírt is. Megmozdulások voltak az utóbbi napokban Romániában, Bulgáriában és Lettországban is az orvosszakma részérő. A térségen belül csupán a csehek, a szlovákok és a szlovénok költenek a GDP 5 %-nál többet az egészségügyre. A nyugati részen az átlag 8 %.

Az érkező szakembereket Németországban tárt karokkal fogadják. Az elvándorlás következményeit ugyanakkor Magyarország is megérezte a nyáron. Budapesten, illetve két másik városban most először egész osztályokat be kellett zárni egy időre, mert nem volt személyzet. A szegedi egyetemi klinika krónikus betegeket ellátó osztály két hónapig nem működött ilyen okokból. Egy ottani orvos az mondja, időnként emelnek ugyan a bérükön, de ez nem tudja feltartóztatni az elvándorlást. A mostani kormányban ugyanis nincs meg a politikai akarat az alapvető reformokhoz. Álmos Péter volt az, aki jó pár kollégájával együtt két éve megalapította az „1001 orvos a hálapénz ellen”-mozgalmat. A kezdeményezés nagy visszhangot keltett, csak éppen a kormány nem reagált érdemben. A szakember azt mondja, a rendszerváltás óta igazából nem történt fordulat a magyar egészségügyben. A lap magyarázatként hozzáteszi, hogy Magyarországon az alulfizetett doktorok gyakran elfogadnak pénzes borítékot a betegektől...

DE LEGALÁBB CSINI A MINISZTERELNÖK ÚR NYAKKENDŐJE

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: FORGÁCS ERZSÉBET
2017.10.28.


„Magyarország nem sikersziget, hanem Közép-Európa része, amelynek országai együtt emelkednek fel – mondta Orbán Viktor kormányfő a gumiabroncsokat gyártó japán Bridgestone 85 milliárd forintos kapacitásbővítő beruházásának átadásán csütörtökön, a Tatabányai Ipari Parkban.

A miniszterelnök hozzátette, kiemelkedő a négy visegrádi ország gazdasági növekedése.

Ha országaink teljesítőképességét nem számoljuk, az Európai Unióban szinte nincs növekedés. Európa legbiztonságosabb és leggyorsabban fejlődő térsége Közép-Európa –
fogalmazott.

Orbán Viktor elmondta: a japánok az eredeti üzem mellé 85 milliárd forintért az eredetinél kétszer nagyobb gyárat építettek, amelynek révén 500 új munkahely jött létre.
A beruházáshoz a kormány közel 2,4 milliárd forint támogatást adott – mondta a miniszterelnök”. (MTI)

Magyarország tényleg nem sikersziget. Akkor én most mutatok egy érdekes kis listát. Szándékosan nem az Eurostatot szedtem elő, mert azt nyilván Soros György rángatja egy gatyamadzagon. Nini, hogy hasítunk mi, négyen. Főleg Magyarország...


MI HIÁNYZIK ÉS MI NEM MAGYARORSZÁGRÓL?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.10.29.


A kérdést a heti ajánló egyik blogja tette fel három Svájcban élő magyarnak, és egész érdekes válaszok születtek ételektől családon át egészen a hétköznapokig. Aztán maradva a kajafronton egészen Okinaváig repülünk, ahol kiderül, mit keres egy távoli japán szigeten a kürtőskalács (és tényleg lehet kapni!), végül megnézzük, milyen Ausztrália felülnézetben. Szerintem jó kis út lesz!

Induljunk el Európából, méghozzá Svájcból, ahol a TutiFrankó blog kérdezett meg három ott élő magyart arról, mi hiányzik nekik (és mi nem…) Magyarországról.

„Mi az, ami leginkább hiányzik Magyarországról?

Tamás: Egyértelműen a család, bármennyire is elcsépeltnek hangzik. Hiányzik, hogy az öcsémmel fiús dolgokat csináljunk. Ha külföldön élsz, nem lepheted meg a szeretteidet csak úgy, nem ugorhatsz be hozzájuk, ha rossz napjuk van éppen.

Hiányoznak továbbá a barátaim, a volt kollégáim, az otthoni teljesítmény túrák, a sárkányhajó csapatom és a balatoni nyarak. Otthon táncot tanítottam, táboroztattam, gyerekekkel foglalkoztam, ezekben itt Svájcban nincsen részem.

Mivel még nem beszélem tökéletesen a nyelvet, hiányzik az a jóleső érzés is, hogy értek mindenkit magam körül. Hiányzik a magyarok spontaneitása, itt egy ebédet vagy esti iszogatást is pontosan meg kell tervezni előre.

Ja, és talán hihetetlen, de a napi esztétikai élményhez hiányoznak a szép lányok és nők! Férfiként feltűnt, Svájcban mennyire nem ad magára a gyengébbik nem, meg sem próbálnak nők lenni.

Ági: Nekem leginkább a családi élmények hiányoznak, például a kerti partik a szélesebb rokonsággal. Hiányolom a nagy telek körüli teendőket, azt a hatalmas teret, amit otthon megszoktam, és ami itt csak álom egyelőre. Pótolhatatlan az a kapcsolati hálózat, amit odahaza kialakíthatok a rokonok és a barátaik által.

Magából az országból leginkább a hagyományok hiányoznak, amiket jól ismerek, és otthon talán már egy kicsit untam is őket, hiszen az „enyémek”. Ilyen például március 15-e, augusztus 20-a, a különböző fesztiválok és búcsúk.

Hiányoznak azok a kizárólag magyar vonatkozású dolgok, amelyeket átadhatnék a gyerekeimnek. Itt minden új, és a leendő gyerekeimmel majd együtt kell beletanulnom a kultúrába is.

Norbi: A svájci nagyon szorgos nép, augusztus elseje és karácsony között egyetlen extra szünnap sincsen. Ebben az időszakban nekem kifejezetten hiányoznak a magyar nemzeti ünnepek, főként a pihenés miatt.

Talán kicsit morbidan hangzik, de én nagyon szeretem otthon a gyertyákkal kivilágított novemberi temetők látványát, hangulatát. Na, olyan itt nincsen.

Kultúremberként hiányzik még a magyar színházi előadás is. Ja, és a nagycsaládi összejövetelek, hogyne, azokra itt nincsen mód.

No, és néhány megfoghatatlan dolog így a végére: hiányzik a lángos illata tihanyi látképpel körítve, a majális hangulata, a hazai ízek, a Family Frost zenéje, a Lánchíd fényei, a kétütemű Trabant hangja és a metró ill. a kisföldalatti tipikus „illata”.

Mi az, ami nem hiányzik otthonról?...

ÚTMUTATÓ FIDESZES SZÓNOKOKNAK

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2017.10.28.


Augusztus 20-a előtt a fél ország azon derült, hogy a kormány sorvezetőt adott a nagyköveteknek, a szájukba rágva, mit mondjanak az állami ünnepen. Valószínűleg gyengeelméjűnek nézték a saját kádereiket. Bár igaz, enélkül még a rutinos diplomatáknak is nehéz feladat lehetett volna Szent István legfőbb ellenfelének Koppány helyett Soros Györgyöt kinevezni. Akit elég helytelenül egyelőre fel se négyeltek.

Az ünnepfelelősök most körültekintőbben jártak el. Nem lőtték el előre a puskaport, gondosan titkolták a nyilvánosság előtt az október 23-i sillabuszt. De hogy volt ilyen, azt a vak is látja. Valamennyi fideszes szónok ugyanazokat a paneleket használta: nem kellett sok szót vesztegetni a forradalomra, kötelező gyakorlat volt viszont a migráns-Brüsszel-Soros-féle ördögi hármasnak az elátkozása. Továbbá 1956 csak szerény előjátéka a 2010-es fülkeforradalomnak és a 2018-as nagy mérkőzésnek, amikor szintén Orbánnak kell győznie. Ennek a győzelemnek visszamenőleges hatálya lesz (miért, csak a törvényeknek lehet?), a pesti srácok utólag győzni fognak. Talán még Mindszenty is, de a kivégzett komcsik persze nem, az összezavarna mindent.

Nem is olyan nehéz rekonstruálni a központi útmutatást. Valahogy így hangozhatott:

„Drága kollégák, aki mandátumot akar jövőre, az ne beszéljen össze-vissza! Az a baloldal szokása, meg is nézhetik magukat. Tehát az első szabály: mindenről Brüsszel jusson az eszetekbe. Brüsszelről is Brüsszel jusson az eszetekbe. Ne kérdezz hülyeségeket, dehogy is Moszkva. Kit érdekel, hogy szovjet tankok jöttek! Tán ott voltál? Lehetett köztük néhány belga is. Na jó, ha ott okvetetlenkedik valami történelemtanár, akkor legfeljebb „uniós tankokat” említs! Az lehetne szovjet is meg EU-s is. Nem, ne Európát mondj, figyelj jobban: csakis Brüsszelt! Ezek a csökönyös magyarok az összes felmérés szerint még mindig Európa-pártiak. Nem tudom, mit kellene még a konok fejükbe verni. Muszáj lesz Árpival még néhány plakátkampányt csinálnunk.

Remélem, Sorost magatoktól sem hagynátok ki! Hogy köphetsz-e a neve után? Hát… nem is tudom. Talán inkább ne, ünnepen mégsem való. És szotyola se lesz kéznél. Ha nem bírod enélkül szóba hozni, inkább írd körül. Spe-ku-láns, ezt mindenki érti. „A spekuláns terve”, én is azt mondom majd. Dehogy „zsidó spekuláns”, nehogy már lezsidózd, isten mentsen, nem számít, hogy szeretnéd, meg hogy igény volna rá. Aki akarja, majd ráfirkálja a plakátra, és annyi, nem vagyunk mi rasszisták.

Beszélj sokat a nemzetről, de aztán lelkesen! Gondolj a Nemzeti Trafikokra, amit a rokonság kapott. Nemzeti szuverenitás, nemzeti identitás, ezt védjük ma is. Akinek túl bonyolult ez a sok idegen szó, azt inkább kiküldjük külföldre ünnepelni, ott kaphat tolmácsot is. Kósa már Los Angelesben van, nem fog itthon belekupakolni az ünnepi hangulatba. El ne felejtsd: keresztény nemzet vagyunk, most is a keresztény Európát védjük a muszlim hordák ellen. A KDNP-sek ezt többször is ismételjék, legalább valamivel meg lehet különböztetni őket. És most kivételesen ne vigyorogjanak olyan átszellemülten, ahogy Semjén szokott rám, ünnepen nem bohóckodunk. Hogy Európa nem pont ilyen védelmet kért? Persze, mert hálátlanok. Ezt is lehet hangsúlyozni. Miért, kaptunk valamit Nándorfehérvárért? Vagy a tatárjárásért?"...

PETŐ PÉTER: ÉLETET HAZUDOTT AZ ORVOS

24.HU
Szerző: PETŐ PÉTER
2017.10.28.


Pedig rákot kellett volna mondania, azt, hogy három hét van vissza, talán.

"Három héten belül meghal, három héten belül meghal. Három héten belül meghal. Meg fog halni. Három héten belül."

Ezt mantrázta maga elé Trepák főorvos.

Trepák túl volt a hatvanon, egész életében rákos betegeket gyógyított, felfoghatatlanul sokszor közölte a nincstovábbot. Próbálta együttérzőn, próbálta úgy, hogy szenvtelennek, hidegnek tűnjön, kerülve a másik tekintetét, persze közben az ajkát véresre harapva, próbálta ülve, állva, sétálva, sőt egyszer a halálraítélt mellé guggolva is, de végül mindig elcsuklott a hangja, könny szökött a szemébe.

A feleségének, pontosabban saját magának éjszakákon át magyarázta, hogy meg kell tanulnia távolságtartónak, hűvösnek lenni, mindhiába. Mesélte az asszonynak, hogy lopva figyeli, fiatal kollégái hogyan csinálják. Leste például Kollár doktort, aki mosolyogva pillantott a gyilkos leletekre, dalolni kezdte, hogy It’s my life, mielőtt kilépett volna az orvosi szobából, hogy a kilincset érintve pillanat alatt váltson komorra, majd két perc múlva a fülén túl érő szájjal érkezzen vissza, miközben mögötte valaki a semmibe meredt, zokogott vagy azt számolgatta, hányszor ölelheti még meg az édesanyját, jut-e neki velővel töltött borda, mielőtt mindennek vége.

Trepákné ismerte a férjét, megmondta, sose lesz képes lazán dobni az ítéletet, ugyanis van szíve.

Trepákot ez nem vigasztalta, jobban örült volna, ha olykor szívtelenné változik. Például most is, hogy közeledett a folyosón toporgó alig negyvenes férfi felé, de átmeneti szívtelenség helyett egyre azt pörgette az agya, hogy meg fog halni, három hét, és meghal, három hét...

KELET-EURÓPA A HANYATLÓ NYUGATRA EXPORTÁLJA A HAJLÉKTALANJAIT

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: ZSEBESI ZSOLT
2017.10.28.


A kelet-európai sikeres országokból a hanyatló nyugatra menekülő hajléktalanok nem számíthatnak idegenben a hazájuk segítségére, ahogy otthon sem.

Orbán Viktor Kelet-Európát még időben menekültmentes övezetté nyilvánította. A büszke és a nemzeti felsőbbrendűség érzésétől dagadó keblű Visegrádi Négyek alkoholbeteg, képzetlen, munkára teljesen alkalmatlan hajléktalanjai már Orbán hivatalos bejelentése előtt eszméltek és tömegesen vándoroltak, vándorolnak – főleg a tél közeledtével – keletről nyugat felé, hogy a hanyatló, a keresztény értékeit megtagadó, politikai korrektségtől és öngyilkos humanizmustól bűzlő Nyugat-Európa foszladozó, de a kelet-európainál még mindig sűrűbb szövésű szociális hálójába kapaszkodva próbáljanak meg életben maradni, esetleg kitörési pontokat találni.

A problémát természetesen az egyik legerősebb szociális támogatási szisztémával és a legjobban szervezett ellátórendszerrel működő ország – na ki találja ki? – Németország érzi a leginkább a bőrén. Az ország fővárosa, Berlin – ahol mintegy 17 ezer hajléktalant tartanak számon – lett az első számú célpontja az olyan sikeres kelet-európai országok földönfutóinak, mint például Lengyelország, Szlovákia vagy Magyarország. A berlini szociális segélyszervezetek és kormányzati hivatalok statisztikái szerint 2011 óta egyre több a Kelet-Európából ide menekülő hajléktalan. Alig néhány év alatt a számuk megduplázódott. Meghatározó, mert 50 százalék közöttük a lengyelek aránya.

Mivel Németországnak is megvannak a saját hajléktalan alkoholistái, munkára alkalmatlan drogfüggői és a börtönkapun ki-be járó, szellemileg és fizikailag leépült utcalakó polgárai, a bevándorló hajléktalan tömegek kezelése egyre nehezebben megy. Ami érthető, hiszen a velük való foglalkozáshoz megfelelő nyelvtudással rendelkező munkatársakat kell alkalmazni. A migráns hajléktalanok miatt egyfajta belháború dúl a hajléktalanok között a jobb szállásokért és a kedvezőbb ellátásért.

Elég sajátos körülmények között, ugyanis az unió belső szabályai szerint az EU polgárai, egy másik uniós országban hivatalosan nem kaphatnák meg a helyi hajléktalanoknak járó segélyeket. Mégis eljut hozzájuk is, mert a segélyszervezetek és a helyi önkormányzatok nem tehetnek mást, ha nem akarják, hogy Orbán Viktor és kelet-európai politikus társai a szájukra vegyék őket a keresztény értékek elárulása miatt. Így, amolyan nem hivatalos kelet-európai kvótákat vezettek be a szállások és az ellátó intézmények, valamint a kórházak is, ahol a helyiek terhére látják el a kelet-európai jólét és prosperitás, Orbán Viktor és Kaczyński országlása elől a rothadó nyugat felé menekülőket...

TÖRVÉNYTELENÜL BONYOLÍTJA A VÁLASZTÁSI REGISZTRÁCIÓT AZ RMDSZ ÉS AZ EUROTRANS ALAPÍTVÁNY

ÁTLÁTSZÓ - ERDÉLY BLOG
Szerző: SIPOS ZOLTÁN
2017.10.27.


Választási csalásra adhat lehetőséget az a gyakorlat, hogy a regisztrálni kívánó személy adatait a segítő tárolja – áll a Nemzeti Választási Iroda válaszában.

„A regisztrációs kérelmet maga a választópolgár nyújthatja be, nevében más nem járhat el” – áll abban a válaszban, melyet a Nemzeti Választási Iroda (NVI) küldött az Átlátszó Erdélynek.

A hatóságnál arra kérdeztünkrá, hogy mi az álláspontjuk arról a gyakorlatról, miszerint az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány egy, az NVI által megadott nyomtatványtól különböző formanyomtatványon gyűjti a magyarországi országgyűlési választásokon regisztrálni kívánó személyek adatait, majd ezeket az adatokat kézzel vezetik be az NVI rendszerébe.

Az RMDSZ és az Eurotrans Alapítvány különös eljárásáról – hogy egy „egységes” formanyomtatványra gyűjtik a Minority SafePack polgári kezdeményezést támogató aláírásokat, valamint a magyarországi választásokon való regisztrációhoz szükséges adatokat – néhány napja írtunk. Azóta sem az RMDSZ, sem pedig az Eurotrans Alapítvány részéről nem volt nyilvános reakció anyagunkra...

PLAGI'BÁ SZINDRÓMA: A KORMÁNY IS SPORTOT CSINÁL ABBÓL, HOGY "PALIRA" VESZI AZ ORSZÁGOT!

CIVILHETES
Szerző: PROF. DR. LAKATOS GYULA
2017.10.28.


Ebben a „hazugság” sportágban tudnánk eredményes és sikeres Olimpiát rendezni!

Az egykori sportvezetőből lett köztársasági elnök2012. április 2-án lemondott.
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Pálinkás József az eset után adott nyilatkozatában nem sok menekülő utat engedett a Fidesz banálisnak feltüntetni akaró embereinek. Szavai bepillantást engedtek a Fidesz belső világába.
A kormánypárt értelmiségi elitje, az MTA elnöke, a SOTE rektora, Freund professzor és sokan mások a HVG első közléséből világosan látták, hogy Schmitt Pál menthetetlen a köztársasági elnöki pozícióban.
A kiválasztásánál elkövetett hibát gyorsan és őszinte belátással korrigálni kellett volna!. Minden további mellébeszélés, időhúzás csak árt.
Az említett tudósok mind közel állnak Orbán Viktorhoz, nyilván jelezték a miniszterelnöknek, hogy Schmitt tarthatatlan, az elnöki poszton a korrekció elkerülhetetlen.
Ehhez képest eltelt hosszú idő, nagy sár kenődött a kormányzó pártokra, amikor a kormányfő képes volt döntést hozni.
Az eset világosan mutatja, hogy Orbán autokrata rendszere mennyire sérülékeny, korrekcióra képtelen, hibát hibára halmoz.
A kormányzati kultúra valahol a ’80-as évek szintjén mozog. Orbán kezdetben mindent az elődeire fogott, aztán mindent átszervezett!
Az egykori tőrvívó sportvezetőként és - diplomataként kivételes státuszban volt. Átléphetett határokat és át is lépett. Tényleges munkája lényegében abban merült ki, hogy a pálya széléről befolyásolja a pályán születő eredményt (teljesítményt).
A csalástechnikák nagydoktorának szolgálataira igényt tartott minden rezsim. Ha Orbán nem csak alulnézetből ismerte és csodálta volna ezt a világot, nem jelöli Schmittet egy erkölcsi tekintély mindenképpen feltételező posztra, mivel nagy kockázatot rejtett torzult személyisége.
Gondolom, hogy Orbán felmérte a kockázatot, csak éppen ilyen csalás-specialistára volt szüksége. Schmitt kivételesen pofátlan mértékű csalást követett el, mikor a beadott dolgozatának 95%-át mástól „kölcsönözte”.
Lehet turkálni régi doktorik között, de ilyen durva, arcpirító plágiumot talán senki más nem csinált. Az őrült ollózást vélhetően akkori munkatársai követték el, akik tudták, hogy Palinál semmi sem számít. Schmitt régi emberei sem voltak különbek a mostani tanácsadóinál. Sportot csináltak abból, hogy hülyére vesznek másokat...

SEBESSÉGEK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA 
- SZABADPOLC
Szerző: MAGAS ISTVÁN
2017.10.27.


Most akkor melyik sebességben vagyunk? – kérdezi a megszeppent tanulóvezető az oktatóját. Feljebb kellene kapcsolni! – válaszol a lábait feszesen a pedálokon tartó oktató a tanulónak, a biztonsági övvel magát jó szorosra kötve az anyósülésen. Valami hasonló érzése lehet az európai uniós átalakítási törekvéseket és a magyar gazdaság sebességváltási esélyeivel kapcsolatos híreket figyelő újságolvasónak is. A kívánatos sebességeket illetően, az erős bizonytalanságérzeten túl, a helyzet semmiképpen nem nyilvánvaló, sem az esélyek, sem pedig a várható előnyök és hátrányok megítélését illetően, és úgy tűnhet, mintha a szakértőink – az „oktatók”–, akiktől viszonylag egyértelmű iránymutatást várunk, mást és mást javasolnának.

A többsebességes Európa (multi-speed Europe) mint kifejezés ugyan viszonylag régóta kering a sajtóban, a félhivatalos brüsszeli hír- és kommentáráradatban állandóan jelen van, de a némi tudományos igénnyel fellépő megfigyelőnek magával a kifejezéssel is több problémája adódhat. Noha nagyjából értjük, miről van szó: vagyis lesz, aki gyorsabban, és olyan is, aki csak lassabban haladhat majd az újjászerveződő Európában (lásd Mellár Tamás Aki kimarad, az lemarad című írását, ÉS, 2017/36., szept. 8.). Ám az, hogy maga a többsebességes haladás egyáltalán miért alakulhat ki, vagy inkább milyen ismert folyamatok, szereplők és törvényszerűségek azonosíthatók ebben a kritikus helyzetben, bizonyosan nem látszik tisztán. De az sem látható még, milyen konkrét döntések és választási lehetőségek nyomán alakulhat ki a több sebesség és benne a lassúbb haladás veszélye, utóbbi – szögezzük le – nem csak az euróválasztás függvénye. Különösen nem vált nyilvánvalóvá, hogy az egész – tervezett – átalakulás elkerülhetetlen lenne. A kialakult helyzet aligha csak az események „mellékszálának” bonyodalma, lehet, hogy maga a sebességfokozatokra vonatkozó hasonlat is biceg.

Az új helyzetet jelenleg jellemző kiindulópont – nagyjából – a következő
:

ITT OLVASHATÓ