- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.10.23.
Jöjjenek a labancok, muszkák, szovjetek, németek, de Orbán megvéd minket. Azt hiszem. De jó lenne szaporodni, mert kevesen vagyunk és lehet, hogy megint harcolni kell majd.
A Nyugat akkor is cserben hagyott minket, ezért azóta is szégyellik magukat és ezért utálnak minket. Bátor és harcos nemzet vagyunk és 1000 éve őrizzük Európát. Nagyjából azóta nem értenek minket Brüsszelben. Akkor sem, most sem.
Mi nem bújtunk el soha, semmi elől. Ma azt a napot ünnepeljük, amikor sokmillió magyar ráébredt, hogy magyar. Wittner Mária és Dózsa László a nemzet, de mi farkasszemet nézünk a jelennel, mert az Unió be akar minket nemzetileg darálni. De Orbánnak látomása van. Meg akar szabadulni az elnyomóktól. Történelmi fordulópont van. Itt áll ő és elképedve látja, hogy Brüsszel el akarja foglalni az országot.
Basszus, ez az ember most hirdeti ki, hogy ki akarja vinni Magyarországot az Unióból. Bárki bármit mond, erről beszél. Aki ezt itt most nem érti, az nem normális.
Ahogy az Unióról beszél, azt hinné az ember, a második világháborúról van szó. Orbán szerint mindenki menekülni akar az Unióból. Orbánnak elege van. De ő az Európai Uniót akarja, de itt mi nem vagyunk biztonságban. Európa vakvágányra futott. A globalizáció farvizén elfoglalják az országot a spekulánsok. Brüsszel nem szuverén, hanem a globalizáció martaléka.
Már csak Magyarország áll ellen az elnyomási kísérletnek és a migránsoknak. Orbán őszinte, tiszta és becsületes (ő mondta) és harcolnunk kell, mert a szabadságunk és a függetlenségünk a tét. Most dől el, Európa népei visszaveszik-e országaikat a brüsszeli bürökratáktól.
Érintőlegesen megemlíti a vezér, hogy ő zavarta el az oroszokat. Meg az IMF-et. És persze a migránsokat is. Brüsszelt meg kell zabolázni. Csak az kell, hogy a V4-ek összefogjanak. Soha ne becsüljük le a sötét oldal erejét.
A végére megzavarodott kicsit, mert azt hitte, hogy választási kampánybeszédet tart.
Vége a beszédnek. Ijesztő volt. Orbán viszonylag összeszedett volt, most nem különösebben rángatózott, nem is kukorékolt. Szinte erőt sugárzott. És szívesen mondanám, hogy a szokásos semmitmondó, agyonhasznált szóvirágoktól giccses beszéd volt ez, de nem mondhatom. Nem az volt. Bizonyára jön majd a kormányszóvivők és kormányszóhozók hada, hogy megmagyarázza: Orbán nem az Unióból való kilépésről beszélt. DE. Arról beszélt. Kurvára arról beszélt és felesleges azzal áltatni magunkat, hogy nem lépi meg.
Ez az ember egy céltudatos pusztító. Az őszülő hobbifocista világ életében azt mondta, amit mondania kellett ahhoz, hogy elérje a célját. Amikor liberálisnak kellett lennie, az volt, amikor demokratának, az volt, amikor konzervatívnak, jobboldalinak, kereszténynek, akkor az lett. Számára csak a kitűzött cél létezik. És eldöntötte, hogy amennyiben az Unió első embere nem lehet – és tudja, hogy nem lehet, mert nem buta, sőt – akkor ennek a nyomorult országnak akar a teljhatalmú, senki által nem korlátozható, soha számon nem kérhető ura lenni. Élet és halál ura akar lenni. És meg fogja csinálni, ha módja lesz rá.
Orbán menetelése az első perctől egy szűk baráti társaság menetelése. Az egykori kollégiumi cimboráké, akik együtt rúgtak be, együtt hánytak, ismerik egymás lábszagát, ugyanabból a körből házasodtak és akik ma is szorosan összetartoznak. Orbán ennek a szűk körnek a jelképe. Egyszerűen azért, mert ő alkalmas erre. Ennek a társaságnak egyáltalán nem számít az éhező gyermek, a kínlódó öreg, a menekülő fiatal.
Ezt értsük meg! Mi nem is létezünk. Az ő számukra önmagukon kívül senki nem létezik, senki és semmi nem számít. A kirakatember ma kiállt a szemerkélő esőbe és az arcunkba vágta, hogy mit fog velünk csinálni, ha hatalmon maradnak. Aki ezt nem akarja látni és érteni, az ostoba, aki letagadja, az hazudik.
Ne kelljen ezt az írást előszedni hamarosan és ne kelljen azt mondani, hogy én szóltam. Soha ennyire még nem kívántam, hogy ne legyen igazam.
